"Ha már kizártál minden lehetőséget, akkor a lehetetlen az igazság" - mondja bölcsen Sherlock Holmes, és egyetértek :]
A mai napom drámai volt. A család horgászott, én pedig egyedül itthon. Tudom, élveznem kellene a 'szabadságot', tehát hogy enyém a lakás, és azt csinálhatok, amit akarok, ( mondjuk ez így is történt, ) de.. mama miatt nem megy.
Menekültem a saját házamból (oké, házunkból) a kertbe, csak hogy ne legyek bent. Nem tudom, ez lehet, hogy már beteges. Néha elkap a sírógörcs, vagy pedig az az érzés, hogy valaki figyel. Valaki áll mögöttem. Valaki, test nélkül. De engem figyel. És akkor fényt keresek. Menekülök a villanykapcsolókhoz, és hatalmas világosság áraszt el minden szobát, mert én.. félek. Ha bárki van itthon, nincs semmi baj. Csak ne egyedül..
Délután pedig bicikliztem. A tanyákhoz vezető földúton majdnem balesetem lett, mert egy széles lakókocsi, a biciklim meg én nem férünk el egymás mellett a szűk homokúton, ami ráadásul még középre lejt is, és.. Inkább hagyjuk, nem ez életem legszebb élménye, és nem szívesen idézem még fel. Csak leírtam, mert mindenből tanul az ember. Óvva intelek benneteket a szűk földutaktól, meg a lakókocsiktól is.
Nagyon aranyos könyvet olvasok:
P.B.Kerr - A Lámpás Gyermekei - Az Ekhnaton-kaland
Egy félkarú sofőr, két dzsinn, három kívánság. Mert "a kaland egy kívánsággal kezdődik..." Két gyerek kalandjai a bácsikájukkal, meg persze egy kis varázslat.
Varázslat - imádom a könyveket, amelyek a varázslattal kapcsolatosak. Például Harry Potter. Nagy kedvencem <3 Ugyanígy Eragon ( amit megkaptam angolul bibibíí :P ), és könyvek, melyek nem olyan kötöttek, tehát meseszerűek, mint A kis herceg. Azt a történetet muszáj elolvasni, aligha 50 oldal, de abból 20-at végig szoktam bőgni..
És hát mik lehetnének még a bestek, ha nem a tiniregények? Serena és Blair élete, avagy Bad Girl; aztán Steel-könyvek.. Nagyjából ennyi. A hosszú verses költeményeket viszont - bevallom - nem igazán szeretem. Az annyira kötött.. Így mondjuk egy vers oké, ha nem hosszabb 8 versszaknál, de egy ilyen műnél a rímeken van a hangsúly, a történetre nehezebb összpontosítani. Egy verses irományt olvastam végig életemben idáig, Petőfi Sándor: Az apostol. Viszont azt érdemes. Kicsit zavart, hogy mindig rímel, tényleg, engem nagyon idegesít; de legalább sikerült megértenem a történetet, ami nagyon szép. Vagyis megható.. Csak nehéz. Mondom, az a sok rím xD
Teljesen össze van zavarodva a szervezetem. Tegnap 12.30-ig aludtam, ma meg hajnali négykor magamtól felkeltem.. Furcsa ez..
