Félelem.. Ti mikor/mitől féltek? Ha belegondolok, én egy csomó mindentől félek.
- Félek a lépcsőkön. Nem is tudom, mióta. Egy éve talán. És miért? Az egész azzal az álommal kezdődött. Terhes voltam benne, lecsúsztam a lépcsőn.. És azóta még soha nem mentem végig lépcsőn kapaszkodás nélkül. Ez nem beteges fóbia, csupán.. félelem.
- Félek a reggeli telefonhívásoktól. Pár éve reggel csörgött a konyhában a telefon. Apa kint a műhelyben és én egyszerre vettük fel. ( És ilyenkor halljuk egymást is, meg azt is, aki hívott minket. ) A vonal túlsó felén mamámat hallottam, ahogy zokogva magyarázza, papa meghalt, papa meghalt.. Letettem a kagylót, és berohantam anyuhoz. 'Papa meghalt!' Apa elment, mi csak sírtunk.. Két-három óra múlva kiderült: vaklárma volt, és még ma is él. Azonban én azóta sem veszem fel a telefont, ha reggel 10 előtt csörög. És amikor meghallom a hangját, reszketni kezdek. Annyira félek, hogy rossz hírt fog közölni. Rettenetes, amikor egy gyerekkori emlék miatt érzek így, ennyire..
- Félek a házban egyedül. És ez tényleg beteges. Ebben a szobában, ahonnan most írok, épp egyedül vagyok, de nem félek, mert bennem van a tudat: az egész család itthon tartózkodik. Lehet, hogy a kertben, de az nem baj. Viszont amikor elmennek, például horgászni, akkor rámtör valami.. sírógörcs és rettegés. És nem érdekes, hogy mosogattam, vagy zenét hallgattam, msn-eztem, hirtelen jön a félelem, egyik pillanatról a másikra, és kész. Mindent otthagyva rohanok ki az udvarra. És a szabad levegőn már semmi bajom. Ez biztos azért van, mert mama ebben a szobában halt meg, és néha eszembe jut (?) Vagy nem tudom.. De úgy szeretnék megszabadulni tőle, ettől a szorító, nyomasztó érzéstől itt belül.. Olyan jó lenne..
- Félek, hogy elveszítem egyszer a szeretteimet. A legszörnyűbb, hogy ez tényleg be fog következni, de nem is gondolok rá. Viszont félek, és ez olyan, mint a reggeli telefon, félek, hogy bármikor kapok egy olyan hírt, hogy külföldre költözött, hogy meghalt, hogy eltűnt.. Szörnyű lenne! De ez szerencsére nincs minden egyes nap a fejemben :)
- Félek még számtalan kisebb dologtól, de azok csak alkalomadtán jönnek elő, míg a fentiek - az utolsót kivéve - tényleg mindennapos problémáim, aggodalmaim. Néha nyomasztó velük kelni és feküdni. Mint egy teher, mert az is..
Furcsa.. Biztos mindenkinek vannak különleges félelmei. Az enyémek annyira nem is azok.. És nem is tudom, vajon az emberek hány százaléka fél olyan rendszerességgel valamitől, mint én? Tehát annyira, hogy orvosra lenne szüksége? Nekem nincs persze! Bár jó lenne egyszer beszélgetni erről valakivel.. De úgyis hazudoznék neki össze-vissza és nem vallanám be őszintén a dolgokat.. Még a saját érdekemben se. Ez egy másik borzasztó és idegesítő hibám: a bizalmatlanság. És a kiszolgáltatottság. Ha valakit beavatsz a titkaidba, vagy akárcsak egy kis titokba is, kiszolgáltatottá válsz neki. És.. ez nem is olyan jelentéktelen kis semmiség..
Bízol bennem? Nagyon nehezen válaszolok igent. Szinte sosem...
