Egyszer valaki - akit még a mai napig imádok <3 - azt írta nekem, hogy értsem meg, nem az az igazi fájdalom, amikor sírok, és tönkreteszem magam az önutálatommal. Nem, a fájdalom egy érzés, ott legbelül, amit színlelhetsz, eltúlozhatsz, de a fájdalom nem a tettekről és a könnyekről szól. Kár, hogy szó szerint már nem tudom ide beilleszteni, mert azt a mailt már kitöröltem. De a lényeg a szívembe vésődött, akárcsak az Ő emléke, akitől a szavak származnak.
Mennyi mindent tanultam még Tőle! És mennyit tanulhattam volna, ha.. - HA. De nincs ha. A múltat nem szabad összekeverni a jelennel vagy a jövővel. Tervezni pedig tényleg nem érdemes, mert Isten olyan fordulatos életet talált ki mindenki számára, hogy.. tervezgetni felesleges.. <- tapasztalat. =)
' 23 dolog, amit az ember csak szerelmi bánatában tesz '
Ezt a cikket az egyik kedvenc gp-s oldalamon találtam, olvassátok el ti is, akkor is, ha épp óriási szerelmi bánatban szenvedtek, mert tényleg képes megnevettetni. Én már a 23 dologból 21-et megcsináltam, nem is egyszer - és ilyenkor ráébredek, hogy mennyire túlzás volt! De akkor csak szimplán jött.. Önsajnálat ezerrel.. De olykor jó azt érezni, hogy senki nincs veled, senki nem ért meg, senki nem szeret, ezt a legjobb barátnőd fülébe ordítani, jól megbántani őt, és bemagyarázni magadnak, hogy tényleg rettenetes vagy, mert ha nem lennél borzasztó, akkor nem veszekedtél volna még a barátnőddel is. És jól esik sírni, sírni, mindenkit kiküldeni a szobából, a telefont kikapcsolni, na meg persze ezerszer a földhöz csapkodni.. <--- Erről jut eszembe: ma tönkrement a mobilom xD ( Karácsonyra szerettem volna/szeretnék újat egyébként is. )Leesett a padlóra nagy magasságból, tényleg véletlenül! És nem lehet bekapcsolni, viszont látszik rajta, hogy a belső képernyőüveg (vagy mi) darabokra tört.. Szívás..
Na, a 23 dolog:
- Óriási zabálást csapni, és megállapítani, hogy a chips gumimacival és Nutellával a legfinomabb. Nyamm!
- Óceánnyit bőgni, és elhasználni egy hegynyi papírzsebkendőt. Közben pedig tökéletesen hinni abban, hogy ekkora fájdalmat még senki sem élt át.
- Újra előhalászni az ágy alatt lévő dobozból a hűséges óvodai plüssállatkát, átölelni, és elmesélni neki mindent, hiszen csak ő érthet meg minket.
- Minden srácot seggfejnek tartani.
- Naponta többször is felhívni a legjobb barátnőnket – még akkor is, ha tudjuk, hogy már tépi a haját tőlünk – és százezredszerre is elmondatni vele, hogy mindez a ő hibája, és nem is érdemelt meg egy ilyen nagyszerű lányt, mint mi.
- Elbarikádozni magunkat az ágyban, és reménykedni abban, hogy anyu ír majd igazolást a suliba. Szenvedni és bőgni – ez az igazi.
- A dühtől belelépni a kertben egy virágcserépbe.
- Hinni, hogy soha nem fogunk még egy ilyen nagyszerű pasit szerezni, és életünk végéig szinglik maradunk.
- Abban a reményben, hogy eltereli a gondolatainkat, vadul flörtölni, hogy a végén megállapíthassuk, mennyivel jobb, helyesebb, figyelmesebb volt… az expasi.
- Verset írni, amelyben papírra vetjük minden világfájdalmunkat. Közben pedig úgy érezni magunkat, mint a legutolsó kis kukac, aki csak él és mozog a földön. Nyaff!
- Elküldeni és nagyon utálni azokat az embereket, akik olyan béna tanácsokat osztogatnak, mint „Minden seb begyógyul egyszer”… Mit tudhatják ezek?
- Megőrjíteni a barátnőt, és rávenni, nézzük meg együtt, vajon mikor, hol lehet ő. De két óra után lemondani az egészet, mert a tükör előtt kimondhatatlanul szörnyűnek látjuk magunkat.
- Anyucit hívni, ha fáj a kisujjunk – hiszen olyan szörnyen sebezhetőek vagyunk.
- Minden szívfájdalomról szóló CD-t ismétlésre tenni, hogy rendesen kibőghessük magunkat.
- Nem borotválni a lábat. Minek?
- Totál érdektelenséggel benyúlni a ruhásszekrénybe, valamit felvenni, és fásult közömbösséggel ízléstelen cuccokban iskolába menni – most már úgyis minden mindegy.
- A volt barát minden rossz tulajdonságát elnyomni magunkban, pedig annak idején folyton mérgelődtünk miatta, és azt hinni, hogy ő volt az egyetlen, akivel valóra vált volna a sírig tartó boldogság.
- A moziban még a vígjátékokon is bőgni.
- Mindent, de mindent, amit valaha kaptunk tőle egy zsákba gyömöszölni, és eldugni a szoba leghátsó sarkába, hogy titokban előbányásszuk, és könnyes szemmel emlékezzünk a szép napokra.
- Totál kicsinosítani magunkat, hogy lássa, mit szalasztott el.
- Hirtelen mindenhol boldog párokat látni, és azt kérdezni magunktól, vajon mi vagyunk-e az egyetlenek, akiknek nincs pasija.
- Fodrászhoz menni, és a hosszú hajunkból rövid tépettet vágatni.
- Terveket szövögetni arról, hogyan szerezhetnénk vissza.
[source]
