Mostanában eléggé kevés időm van... Most is épp fél kézzel írok, miközben eszek :D
Eszembe jutott egy idézet: "A szerelem elvakít". Na igen, aztán kinéztem az ablakon, és azon kezdtem gondolkodni, hogy mi még. Mert a pénz, gazdagság, siker, hirtelen jött kiemelkedő eredmények következménye lehet a 'vakság' ugyanúgy, mint a szerelemé. És a boldogok is lehetnek vakok. De a szomorúak is, mert annyira magukba és a bánatukba feledkeznek, hogy nem látják a reményt. És persze élnek olyan emberek, akik alaphelyzetben is mindig félvakok. "Egyik fülemen be, a másikon ki", csak épp a szemmel kapcsolatban. Vagyis azt látják meg, amit akarnak; és nem látják, amit nem akarnak. Én is csinálom ezt néha, akkor, amikor valamitől félek. Becsukom a szemem, és hitegetem magam, hogy nem igaz, nem, nem...
De örökre nem maradhatok úgy, mert muszáj szembeállnom a valósággal. Emelt fővel, nyílt szemekkel keresztüllépni rajta. Akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha fáj. Akkor is, ha nagyon vissza akarok fordulni. Akkor is... Mert van remény... Sikerülni fog, nem adhatom fel...
Legalábbis azt hiszem, nem szabad. De néha mégis vissza kell fordulni... A lejtőről nem árt :D
Hm, egészen elkalandoztam az eredeti témámtól (, amit most le se fogok már írni)... Ma lapozgattam a töri könyvem, (ahelyett, hogy tanultam volna, mert ahhoz egyáltalán nem volt kedvem) és pár leckét elolvastam. Az egyik címe: Holokauszt. És a magyarországi törvények, egyebek a nem 'helyes' vallással, hagyományokkal, ősökkel, nemzetiséggel rendelkező emberekkel kapcsolatban... Hát, majdnem elbőgtem magam. Az ember annyi szörnyűségre képes, a jelenben is... És Isten ezt hagyja (?)... Néha nem értem, mi miért...
Laci atya legutóbb négyszemközt beszélgetett velem, és azt mondta, ha megint kérdésem lenne, forduljak hozzá nyugodtan. Apropó: megint. Azért megint, mert folyton kérdezek. Mért, mit kéne tennem, ha valami nem tiszta?
Tehát, jobb lesz, ha megkérdezem, és talán megkapom a választ... De már sejtem: "Ez nagyon összetett, ... az Özönvíz után Isten megígérte, hogy többet nem avatkozik közbe", blabla...
De én nem erre vagyok kíváncsi. Nem, az Özönvíz csak egy mese, Laci atyától már megkérdeztem xD... Áhh, nem értem...
Ha meghalnak csecsemők, van aki azt mondja: jó neki, örök életbe jutott, nem kell megbírkóznia a földi élettel. De akkor nekünk miért kell? Ha ez pontos lenne, akkor nem is kéne élni. És aki sokat szenved, ugyanúgy a mennybe jut, mint aki tök jó életet élt, nagykövetként segített, ahol csak tudott, de megvolt mindene, sosem nélkülözött...
Akkor mi értelme az egésznek? Miért éheznek Afrikában? Az Örök Életért? Vagyis azért, amiért úszik a jólétben sok ezer más ember? És ők lehetnek ugyanúgy tisztaszívűek! Mint az afrikaiak... Vagy mint az európai utcagyerekek, hogy ne menjek olyan messzire. De lehetnek rosszak is, akkor meg a pokolba kerülnek. Ezzel sem értek egyet... Mért jó az Istennek, hogy a rosszak a pokolba jutnak? Lehet, hogy a körülményeik miatt züllöttek el, nem inkább segíteni kéne valahogy rajtuk? Ja, persze ki tudja, hogy is van ez... Ha az Özönvíz mese, Ádám és Éva mese, a fél Ószövetség mese (a 10 méter magas 700 évig élő emberekkel együtt), akkor lehet ez a Pokol-Menny dolog is mese (?)...
Istenben mégis hiszek. Lehet, hogy furcsa hit az enyém, de Jézusban is hiszek xD...
És minden este imádkozok. Meg reggelente is. Meg akkor is, amikor harangszót hallok...
És sokat kérdezek :]
