Hát, az elmúlt napok: 

Kezdem a szerdával. Felvételi. Egész átlagosan kezdődött. Bekísértem Petit a suliba, találkoztam Klauval, elhoztuk az ellenőrzőmet, és indultunk a postára. Ami még zárva volt, ezért először jegyet vettünk az állomáson Klaunak, aztán nagy kerülő, vásárlás, összefutás mamámmal, blabla... Nagy nehezen hazavergődtünk. A délelőtt azzal telt, hogy msn-eztünk fél kézzel, miközben körömlakkozás, öltözés, evés, meg hasonlók... És persze az a hülye izgulás... Lényeg, megbeszéltünk, hogy 13.00-kor találkozunk az állomáson, mert anyuval még a saját jegyünk nem volt megvéve, szóval a biztonság kedvéért 20 perccel legyünk ott az indulás előtt. Oké, ez így is történt. Kint állunk, amikor anyum megkérdezi:

 - Tündi, ugye biztos, hogy beraktad a borítékokat? (Mert a Madáchba kellett vinni)

 - Öhm... - gondolkodni kezdek, - NEM!!!

 Sprint haza, otthon egy pillantás az órára, 13.10, sprint vissza. A vasút melletti utcában rohanok, meghallom a bemondót, jön a vonatom... Persze azt nem tette hozzá, hogy 5 percet fog itt állni, ezért belehúztam, és már bent volt, mire megérkeztem. Ehh, Klauék meg ott röhögtek...

 Ülünk a vonaton. Anyu keresi a táskámban az üdítőjét, amit nekem kellett volna bepakolnom. Kellett volna... :D Üdítő 20 km-rel arrébb...

 - Hát az úgy volt... - kezdtem magyarázkodni. Na igen, úgy volt, hogy délelőtt beszéltem He1-gyel. Az meg úgy volt, hogy épp a suliban voltam, mert elmentem Petit hazahozni, mikor csörög a mobilom. Klau az, hol vagyok, mert... mert... Persze, rögtön tudtam, He1 keres. Hát, rohantam haza, fel msn-re, írok annak a hülyének, aki egyszerűen 2 perc múlva sem válaszol. Erre mondom Klaunak, hogy cseréljünk msn-t, ne legyen lightos napja xD. Oké, Klau bejelentkezik nálam, azonnal ír neki He1. Bezzeg előbb nem vette észre... Hmm, Klau elmagyarázza neki 5 perc alatt, hogy most ő nem Tündi, hanem Klau, és Klauban van Tündi. De így... Végre beszélni tudunk... Áhh, nagy rózsaszín felhők, stb.

 Szóval így volt... Hazafele ülünk a fülkében. Jön a kalauz. Kikapom anya kezéből az egyik jegyet, nyújtom az emberkének. Néz rám nagy szemekkel... Ja, persze, a másik jegy az enyém.. xD

A felvételiről meg... Egy hét múlva lesz eredmény, majd akkor leírom.

 Ennyi volt a szerda. Jött a csütörtök. Elmentem suliba, de Klau nem, mert a Szent Lászlóban angolból írt. Első órám német. Nálam a mobilom. Megírtam Klaunak az sms-t, hogy szurkolok, meg ilyenek. Utána nagyon izgultam, hogy mi lehet vele, kémiaóra utolsó percei, már mindenki hangoskodik, lehajoltam a pad mögé, és felhívtam xD. Azt mondta, menjek ki szünetben az udvarra, mert már itthon van, és bejön. Good, szünet, ki. Sehol senki, jön Klau húga. Kikísérem, 10 méterre állok az iskolától, Klau rángat befele, hogy ki ne csapjanak xD. Engem? Sose :D

 Hazaérek suliból. Sanci követeli (szépen kéri...), hogy menjek ki vele a boltba. Hát jó, elkísérem, hosszú szatyorháború után xD...

 Vásárlás ... (az átlagos részt kihagyom), állunk a pénztárnál. Nézem, ahogy emelkedik a fizetési összeg:

1459, 1599, 797859

797859 - ez akkor, amikor beviszi a gépbe a csokitojást. Nézzük... Az eladóval együtt... Kezdjük előről, valamit biztos elnyomott. Megint. Már elkezdünk pakolni, jön a csokitojás. Megint hétszázezres számla. Jön a többi eladó. Már hárman állnak ott tanácstalanul. Akkor a negyedik rájön a hibára. Előről mindent, kipakolunk, majd megint be. Fizetek, amikor ránézek arra a szalagra, amire az árut kell pakolni. Rajta 6 zsemle, meg egy kenyér. Ami még a miénk... xD Oké, már fekszek a kocsin a röhögéstől... Kifizettük külön azt is, és indultunk haza...

 Délután ezután biliket nézegettünk a neten Klauval... 

 Jött a ma. Sikeresen széttéptük a technikafüzetem. Mert ma dogát kellett volna írnunk, de aztán nem lett úgy mégse. Helyette számtechterem, na és ki ült a tanárbá' gépéhez? Klau és ééééééén... Ott a hangfal. Feladat: zene.

 Megoldottuk. YouTube, Tokio Hotel, 1000 Meere, mert ugyebár nem a legismertebb TH-dal, ezért eltelt 4 perc, mire az osztály rájött, hogy mit hallgattak :D Akkor kezdtek csak fujjogni... Dedósok... Tisztelet a kivételnek, annak az 5 főnek... (Ebből kettő: Klau & Me)

 Hát, ezek vagyunk mi. Tiszta hülyék xD... És mindent le se írtam... De nem is fogok...

 I am very tired! Ohh, a mai napról... Voltam német felvételin. És nincs kedvem róla beszélni. Majd egy hét múlva kb, akkor tudjuk meg az eredményeket. Vagy akkor se. Áhh, nem izgat az egész. Mert fáradt vagyok. De nagyon:

Bleu //Nah aki tud .rar kódot törni az katt rám xDD - : - Jeh XP újra xDD És még a net sem... {Még mindig faragja a sámlit...} üzenete:

 

ismered a Versaillest?

ThxVn üzenete:

persze, fr.o. himnusza

Fájdalmasan hülye vagyok... Marseilles.. Utána bejött... xD

 Sok török barátom van. Igen, török. És mind nagyon kedves! Mindegy... Rajtuk keresztül megismerkedtem egy 18 éves török fiúval. Ma az egyik kérdése: Nem jönnél el yx-ba, Törökországba? Válaszom: Nem.

 Hát, ja :D

 Azért vicces volt... Megkérdezzem tőle, hogy nem jönne-e ő ide? xD Persze, na azt soha. Az internetes szerelemről az a véleményem, hogy a világ egyik legjobb dolga, de komolyan, hisz ki tudja, hogy mikor találsz rá véletlenül épp a nagy Ő-re a neten? Nekem tetszik, hogy flörtölhetek, és nem zavar, hogy esetenként a kiszemelt két mondatából kettő elferdített hazugság... Én is szoktam füllenteni... De csak a korom. És csak egy évet xD

Klaudia üzenete:

 akk meek veled

 

Klaudia üzenete:

 és neked nem kell nekem borítékot venned nekem

 Ezt most nem értem. Wow, most jut eszembe, holnap felvételizek németből. De nem izgat, mert a Madáchba 2 olyan tagozatot is megjelöltem, ahova nem kérik. Köztük a francia kéttannyelvűt, mert annyira szeretnék franciát tanulni, hogy muszáj volt... Persze ha csak oda vennének fel, nem tanulhatnék németet, de az mellékes xD A másik tagozatra meg már nem emlékszek :$ :D xD...

 Hát, jó... Az is valami nyelvvel kapcsolatos... Öhm... De nem tudom már, hogy micsoda... Angol talán? Vagy német... Úgyis a DNG-be szeretnék menni... Ott remélem, hogy csak a németet kell majd újra írnom! Meg még egy német szóbeli, magyar szóbeli, meg magyar írásbeli, és túl is leszek az egészen. Király...

 Áhh, értelmesebb cím nem jutott eszembe. Mondjuk eleve rosszul csinálom, előbb adok címet, minthogy leírnám a szöveget...

 Mindegy, gondoltam, megosztom veletek az álmom, mert elég furcsa volt :S

 1945-ben játszódik, Magyarországon. 25 éves zsidó vagyok, két 4 éves gyerekkel (ikrek), Petivel és Noémivel (azért írom így a nevüket, mert a fiam úgy nézett ki és úgy viselkedett, mint Peti, a lányom meg mint Émi). Ja, a férjem meghalt, tehát egyedül nevelem a gyerekeket egy gettóban. És akkor kezdődhet a sztori.

 Az egyik reggel német és magyar őrök ordítozására ébredtünk. Kihajtották egy csoportunkat a vasútállomásra, ahol egy marhaszállításra alkalmas vonat állt. Azt kiáltották, szálljunk be, és erre elkezdtük teljesíteni a parancsukat. Nekem és a gyerekeknek azonban már nem jutott hely, nem fértünk fel a kocsikba. Így lent maradtunk. Ekkor egy velem egyidős nő ugrott le hozzám. Klaudiának szólítottam, tehát egyértelmű, hogy ki volt az :]

 - Tündi, meg kell szöknünk! - lihegte Klau. - Tudom, hogy akiket elvisz a vonat, azok meghalnak! És akik visszamennek a gettóba... Ugyanez a jövőjük!

 Ránéztem arra a vonatra. Egy 6 év körüli fiúcska pislogott rám reménykedő szemekkel. Majd hátrafordult, és megkérdezte az édesanyjától:

 - Anyu, most új lakásokat kapunk? Jobb életünk lesz?

 A feleletet már nem hallottam, mert a vonat indulni készült, az itt maradt zsidók pedig futottak visszafele, mert a katonák játszani kezdtek. 'Lődd a nyulat, ott szalad...' Hát, mi is rohantunk, és Klau egy pontosan időzített pillanatban elrántott az útból, és a vonat mögött kijutottunk. Vagyis megszöktünk. Mint az őrült, úgy igyekeztünk kijutni, el, valami fedezékbe, amikor szembetaláltuk magunkat egy némettel. Egy katonával. Ránéztem, és akkor... Különös volt... Ugyanis ismertem, szerettem azt az embert. Igen, és ő is így érzett irántam. A szemei félelmet tükröztek. Miattam... Persze tudtuk, hogy kábé -5 % esélyünk van arra, hogy egyszer majd együtt legyünk, mégis próbálkoztunk... Ő sejtette, hogy menekülök. Elhaladtam mellette. A kezem az övéhez ért, és ennyi. Ment egyenesen, mi pedig az ellentétes irányba.

 Sokat mentünk, tudom... Eltelt egy éjszaka, és egy kis falu állomásán pihentünk. Klaudia kitalálta, hogy utazzunk el Franciaországba, mert már felszabadult, és ott nem lenne baj a származásunkkal. Beleegyeztem, mivel én a félelemtől egyáltalán nem bírtam gondolkodni, így más választás nem igazán akadt. Jött egy vonat, Párizsba tartott, komolyan :D, de az ikrek nem voltak sehol! Lekéstük a vonatot, mire előkerültek a gyerekek... A következő pár óra múlva jött, de kezdett világosodni, és egyre veszélyesebb volt a szabad ég alatt tartózkodnunk. Szerencsére felszállhattunk a vonatra. Ekkor két újabb problémán kezdtünk gondolkodni:

 - Mi lesz, ha jön a jegyszedő? (zsidók vagyunk és nincs jegyünk)

 - Mi lesz, ha Németországon haladunk keresztül?

 És felébredtem... Hát, furcsa... Ja, kihagytam, hogy a menekülésünk közben csatlakozott hozzánk egy 10 éves gyerek, Sanci...

 És nem néztem semmi ilyen filmet, nem tanultam törit, nem is jutott aznap ilyesmi eszembe... Lehet, hogy előző életemben ez a zsidó nő voltam? Mert az arcom nem hasonlított saját magamra xD

 Öhm, izé, előző élet... Tudom, hogy nem szabadna, de nagyon néha hiszek benne. Vagy egy formájában... Meg a szellemekben is. Az illatok és a színek jótékony hatásában is. A feng shui meg a kedvencem, aszerint van berendezve a szobám... És telepátiában is hiszek. Ja, meg földönkívüliekben.

 Lehet, hogy én is az vagyok xD. Dehogy :D

 Ma volt a német felvételi matekből meg németből. A matek jól ment, németből egy helyre azt írtam, hogy a 'Hirsch' a kakukktojás, mert nem állat. [Hirsch=szarvas] De én nem ismertem a szót... :D:$

 Boldog Valentinnapot!!! :]

 Hulla fáradt vagyok. Tudjátok milyen rossz úgy tesztet írni, hogy közben azon agyalsz, hogy melyik pillanatban rohansz majd a vécébe hányni? Ja, nem a legjobb érzés, nekem elhihetitek :Đ

 De azért nem kell túldramatizálni, mindenki volt már beteg. És ez a sztrájk megint... Na mindegy. Fáj a fejem. Megyek, iszok egy pohár tejet. Vagy sütit eszek. Hátha kijön majd belőlem :S

 Holnap megyek suliba. Addigra már jobban leszek. Nyugi, fertőző vagyok. Nem mintha nem lenne benne a sok betegséget okozó bacilus a levegőben... De ez egyébként is vírus. A kettő pedig teljesen más. De hogy miben különböznek, azt sose tudtam megjegyezni...

 Néha teljesen ki tudok akadni Sancin. Épp a konyhában van, és uborkát eszik, rá tejet iszik, és megint uborkás-májkrémes kenyeret fal, csak azért, hogy ő is itthon maradhasson, mint én. Ja, mert én péntekig most nem megyek suliba. Beteg lettem, olyan vegyes mindenféle bajom van xD. Tehát hányinger, hasfájás, ezek a legrosszabbak, és aztán meg csak sima megfázásos valami.

 Ma begépeltem pár novellámat, meg olyan írásokat, amiknek semmi értelme. Csak szerettem volna összegyűjteni őket. Így visszaolvasva, tudok ám én! Igen, tudok... hülyeségeket összehablatyolni, na azt tényleg tudok. De nem zavar, fiatal vagyok, inkább most, mint 50 év múlva :]

 Tegnap megnéztem Reni zongoravizsgáját.

 Reni és Vivi voltak a legügyesebbek. De a többiek... A műsor alatt majdnem elsírtam magam. Nem azért, mert olyan bénán játszottak, csupán megint eszembe jutottak a 'régi szép idők'. És akkor még az egésznek olyan magas színvonala volt! Nem arról szólt, hogy odaültem, beállítottam a szintetizátoron mindenféle kódokat, és miközben a szinti adta a ritmust, meg miegymást, én rápötyögtem egy boci-boci nehézségű jobbkezes dallamot, és bal kézzel akkordokat, amiket ha elrontok, alig észrevehető a hiba...

 Amikor én jártam, az én tanárnőmmel folyton zongoradarabokat tanultunk. Olyanokat, amiket akkor is el tudok játszani, ha egy sima zongora van előttem. Mert a 'Love me tender' nem hangzik jól úgy, ha csak akkordokat fogok le, meg pötyögöm a sima kis dallamát... Én még tanultam Bartóktól. De például egy Mozart-etüdöt se hallottam a mostani vizsgán. Pedig vannak köztük olyan egyszerűek és szépek...

 Persze ez az egész azért van, hogy 'a gyereknek így sokkal több esélye legyen a jövőben elhelyezkedni, például fellépni esküvőkön, mulatságokon'. Hát, én ebből nem kérnék. Szerintem a zongorajátéknak nem ez a lényege. Engem ezek a szintetizátor-darabok nem fognak meg. Semmi átélés, semmi...

 Bezzeg az igazi komolyzene... Beethoven, meg a többiek...

 Ez annyira szomorú...

 Még nem beszéltem Laci atyával xD...

 Reni mondta nekem ma a következőt: "Tündi, ne beszélj csúnyán, árt a szépségnek!" Hát igen, a csúnya beszéd tényleg árt :]

 Fáj a karom... És izé, épp most vesztek el egy fogadást, amit nagyon nem akartam... Uhh, már nem is emlékszek, miben fogadtunk! Ja, szerencsére nem az f-feset vesztettem el, mert az nagyon ciki lett volna... De ha azt elvesztem, akkor végem :D

 Na, ezt most értelmesen megfogalmaztam. Jó lenne már hazamenni. Matekról sajna el kell mennem, tehát ez az utolsó órám :D Aztán 5-kor Reninek zongoravizsgája lesz, és oda is megyek :]

 És tanulom majd a törit, amit nem akarooook... Szeretem a törit, de tanulni nem túl érdekes... Illetve... Nevada Tant hallgatok mostanában, ja, és én most...

 OLYAN SZERELMES VAGYOK xD...

 Dehogy. Persze, nem vagyok. Csak boldog. Vagy nem tudom.

 Mostanában eléggé kevés időm van... Most is épp fél kézzel írok, miközben eszek :D

 Eszembe jutott egy idézet: "A szerelem elvakít". Na igen, aztán kinéztem az ablakon, és azon kezdtem gondolkodni, hogy mi még. Mert a pénz, gazdagság, siker, hirtelen jött kiemelkedő eredmények következménye lehet a 'vakság' ugyanúgy, mint a szerelemé. És a boldogok is lehetnek vakok. De a szomorúak is, mert annyira magukba és a bánatukba feledkeznek, hogy nem látják a reményt. És persze élnek olyan emberek, akik alaphelyzetben is mindig félvakok. "Egyik fülemen be, a másikon ki", csak épp a szemmel kapcsolatban. Vagyis azt látják meg, amit akarnak; és nem látják, amit nem akarnak. Én is csinálom ezt néha, akkor, amikor valamitől félek. Becsukom a szemem, és hitegetem magam, hogy nem igaz, nem, nem...

 De örökre nem maradhatok úgy, mert muszáj szembeállnom a valósággal. Emelt fővel, nyílt szemekkel keresztüllépni rajta. Akkor is, ha nehéz. Akkor is, ha fáj. Akkor is, ha nagyon vissza akarok fordulni. Akkor is... Mert van remény... Sikerülni fog, nem adhatom fel...

 Legalábbis azt hiszem, nem szabad. De néha mégis vissza kell fordulni... A lejtőről nem árt :D

 Hm, egészen elkalandoztam az eredeti témámtól (, amit most le se fogok már írni)... Ma lapozgattam a töri könyvem, (ahelyett, hogy tanultam volna, mert ahhoz egyáltalán nem volt kedvem) és pár leckét elolvastam. Az egyik címe: Holokauszt. És a magyarországi törvények, egyebek a nem 'helyes' vallással, hagyományokkal, ősökkel, nemzetiséggel rendelkező emberekkel kapcsolatban... Hát, majdnem elbőgtem magam. Az ember annyi szörnyűségre képes, a jelenben is... És Isten ezt hagyja (?)... Néha nem értem, mi miért...

 Laci atya legutóbb négyszemközt beszélgetett velem, és azt mondta, ha megint kérdésem lenne, forduljak hozzá nyugodtan. Apropó: megint. Azért megint, mert folyton kérdezek. Mért, mit kéne tennem, ha valami nem tiszta?

 Tehát, jobb lesz, ha megkérdezem, és talán megkapom a választ... De már sejtem: "Ez nagyon összetett, ... az Özönvíz után Isten megígérte, hogy többet nem avatkozik közbe", blabla...

 De én nem erre vagyok kíváncsi. Nem, az Özönvíz csak egy mese, Laci atyától már megkérdeztem xD... Áhh, nem értem...

 Ha meghalnak csecsemők, van aki azt mondja: jó neki, örök életbe jutott, nem kell megbírkóznia a földi élettel. De akkor nekünk miért kell? Ha ez pontos lenne, akkor nem is kéne élni. És aki sokat szenved, ugyanúgy a mennybe jut, mint aki tök jó életet élt, nagykövetként segített, ahol csak tudott, de megvolt mindene, sosem nélkülözött...

 Akkor mi értelme az egésznek? Miért éheznek Afrikában? Az Örök Életért? Vagyis azért, amiért úszik a jólétben sok ezer más ember? És ők lehetnek ugyanúgy tisztaszívűek! Mint az afrikaiak... Vagy mint az európai utcagyerekek, hogy ne menjek olyan messzire. De lehetnek rosszak is, akkor meg a pokolba kerülnek. Ezzel sem értek egyet... Mért jó az Istennek, hogy a rosszak a pokolba jutnak? Lehet, hogy a körülményeik miatt züllöttek el, nem inkább segíteni kéne valahogy rajtuk? Ja, persze ki tudja, hogy is van ez... Ha az Özönvíz mese, Ádám és Éva mese, a fél Ószövetség mese (a 10 méter magas 700 évig élő emberekkel együtt), akkor lehet ez a Pokol-Menny dolog is mese (?)...

 Istenben mégis hiszek. Lehet, hogy furcsa hit az enyém, de Jézusban is hiszek xD...

 És minden este imádkozok. Meg reggelente is. Meg akkor is, amikor harangszót hallok...

 És sokat kérdezek :]

Kedves TH-fanok!

Nagy felháborodással olvastuk a Bors című lap eheti cikkét : "Elkapták a zsaruk a Tokio Hotel drogos gitárosát"
 
Nem találjátok felháborítónak, hogy ilyen alaptalan dolgokkal vádolják Tomot??? Meg kell jegyezni, hogy hiába várjuk őket Magyarországra, ha ilyeneket írnak a magyar lapok. Minek jönnének ide?
Segítsünk Tomnak és kérjünk egy újabb cikket, hogy megmutathassuk, ez csak egy újságíró színes fantáziája!

Gyűjtsünk össze minél több aláírást, és küldjük el  a szerkesztőségnek!

Te is kiállhatsz a TH mellett, ha elküldöd a neved és e-mail címed Nekünk.

Elérhetőségeink:

sk.tunci@freemail.hu 
klaudia@szucsibalazs.hu

 A cikk pedig ITT

 Néha mondják nekem, hogy kész rejtély az életem. Hát, ilyenkor mit kéne felelnem? Talán azt, hogy igen, igazad van, de kinek nem az? Bár biztosan élnek 'üres' emberek, én nem tartozok közéjük. Sőt, igaz, my life tele van mindennel. Fordulatok, és nem egyszer találom magam kétségek között, falnak ütközve, vagy egyenesbe érve...

 Fél nyolc van, de még tanulok. Oké, 10 percre ideültem, hogy blogoljak, de közben előttem a német, meg matek... És persze beteg vagyok. Az egészben ez a legélvezetesebb. Ja, meg anyum is beteg :(

 Nagyon király ez a sztrájk, most három-négy busszal kell utazni az előkészítőre. Oké, holnap apa kocsival be fog vinni x) De jövő héten... Mondjuk jelenleg nem érdekel. Csak legyek túl a mai napon... Meg a holnapin...

Szeretem ezt a számot (Unique: Tükör). Vagyis a szövegét. Olvassátok el ti is ;)

Ülj le velem szembe,
Magadban olyat látsz-e
Mit az ember szégyell
Ha a tükörbe nézel?

Látod valós tested
Arcod mosolyát fested
A valódi képre
Ha nem sikerült elég szépre

Kérlek, jól figyelj
Kell minden apró jel

Nézz a tükörbe
A múltból most a jövőbe
Nézz a szemembe
olvass most belőle
...A tükröd vagyok

Ne a tükröt törd szét
Ha bánt az önarckép
Ha dühöt és bánatot érzel
Ha a tükörbe nézel

Tudni talán nem kell
Mitől jó egy ember
Álarcok nélkül
A világ tőled is szépül

Nézz a tükörbe
A múltból most a jövőbe
Nézz a szemembe
olvass most belőle
...A tükröd vagyok
 

 Megint a suliból írok, ilyenkor legalább van időm. Most nem alkotok magányos szigetet. Jobbra mellettem Berni, balra pedig Zoli.

 Berni jár Dáviddal xD

 De most komolyan... Gondoltam, megosztom veletek ezt a nagy örömhírt.

 Fent vagyok msn-en, kivételes alkalom, erre persze ír Szandi, hogy muszáj beszélnie az öcsémmel, persze titok, hogy miért. Ja, hát idáig Sanci neki udvarolt, de most más lett a barátnője, a lány pedig nem érti, mi van. Nem csodálom...

So mother, I thank you (and I thank you for all that you've done)
For all that you've done and still do (together we always move on)
You got me, I got you, (you got me, I got you)
Together we always pull through (always pull through)
We always pull through
We always pull through

I love you mom

 Annyira szép ez a szám... Gyakran hallgatom. És a végén mindig könnyezek...

I love you, mom...

 A mai napom nagyon vegyes érzelmekkel teli. A délelőttöm még egész szuperül telt, és utána mentem a farsangi bálba. A lányok azokban a ruhákban... Jaj, nagyon csinosak voltatok! Jót buliztunk, emelkedett hangulat, blabla... És akkor...

 Kimentem a büfébe, ahol a barátnőimmel beszélgettünk, tortáztunk, etc. Hirtelen a szemem a túloldalra vetődött, ahol Kitti és Noémi álltak. Hihetetlen, de pont abban a pillanatban nézett Kitti rám, és én megláttam a könnyeket a szemében. Nem tudom, miért, de elindultam felé. Majd valahogyan ott termett Anna is. És megkérdeztem, segíthetek-e valamiben. Kitti csak szipogott, és megszólalt:

 - Ugye neked is hiányzik? - kérdezte halkan. Rögtön megértettem, hogy miért sírt ő is és Noémi is. Zoli... Zoli, akiről már írtam régebben. Aki elment, más nevelőszülőkhöz, vagy intézetbe; senki nem tud róla semmit, még Kitti, a húga sem. Noémi pedig szerette Zolit. És én?... Pont egy éve 'szakítottunk'. Pont a farsangi bálon. Ugyanaz a helyszín, ugyanaz a környezet, ugyanaz az alkalom... Persze már akkor sem szerettem úgy őt, de itt most nem ezen van a hangsúly. Hanem... Én meg az idióta lelkiismeretfurdalásom. Hogy miattam történt minden, és egyebek...

 De ma... Kitti nem úgy nézett rám, mint előtte. Nem gyilkos pillantásokkal. Nem... Inkább segélykérően. Szomorúan...

 De mit tehetnék?

 A buli többi részén minden a legnagyobb rendben ment, el is felejtettem ezt a Kitti-dolgot, viszont nem jutok dűlőre. Hibáztassam magam, vagy ne? :S

 Egyik kérdés: Hogy tudtam nyugodt lélekkel bulizni, amikor ezek zajlottak le?

 Másik kérdés: Ez bűn?

 Újabb állítás és kérdés: Nem is voltam nyugodt lelkiállapotban. Akkor meg? :S

 Kacifántos dolgok... Viry, sajnálom, ami veled történt, egy barát elvesztése mindig borzalmas...

 Elfelejtettem beszámolni a felvételiről :$ :)

 Hát, akkor most pár szóval összefoglalom: pocsék volt... De nagyon! A magyar még oké, de a matekot igencsak elrontottam. Ha valakit érdekel, nézze meg. És aztán gondoljon bele abba, hogy 13-15 éves gyerekeknek egy-egy feladatsort 45 perc alatt kellett megoldaniuk. Persze arról ne is beszéljünk, hogy mennyire stresszeltünk, meg egyebek. A gyermekpszichológus szerint is be kéne szüntetni ezt a központi felvételi eljárást, meg szerintem is, mert tönkreteszi a szegény gyerekek idegzetét xD

 De komolyan, nem is tudom, mit képzelnek... És ha éppen valakinek rossz napja volt? Akkor ciki. Jó, valahogy fel kell állítani egy sorrendet, de ez így akkor sem jó. Szerintem. Szerinted?

 Most mennem kéne kémiát tanulni, de azt hiszem, ezt most ki fogom hagyni. Hétvégén úgyis 'elvonón' voltam, ugyanis az egész német cuccom a suliban maradt még pénteken. Hehe, ilyet se csináltam még sose. Pont a németet...

 De ennek ellenére még mindig kitartok azon állításom mellett, hogy NEM VAGYOK SZERELMES!

 És ma egy tök jó nagyon érdekes filmet láttam az m2-n! Egy német férfi és egy francia nő szerelméről és vívódásáról szólt; persze a II. világháború után játszódott, ezért nyilvánvalóan mindenki ellenezte a kapcsolatukat. De mégis gyerekük lett, majd összeházasodtak, pont 1952-ben, vagyis az ESZAK megalakulásának évében. A filmet rövid összefoglaló zárta az unióról. Nagyon tetszett! :]

 És végül: úgy szeretnék franciául tanulni! Persze erre sajnos nincs lehetőségem, de akkor is, olyan jó lenne... Nagyon vonz ez a nyelv, nem is tudom, miért :]

Dear ThxVn

 

Attention: Winner,

Congratulations to you as we bring to your notice the result of Euromillion Loteria
Espa~nol 2008 2nd New year promotions. We are happy to inform you that your email address have
emerged a winner of One Million euro ( €1,000,000.00.)

NOTE: to file for your claim, please contact the claim agencia department below,

CAJA EURO CONSULT S.A
Contact person: Snr. Vicente Ramon
TEL: 0034 627 187 345.
Email: cajaeuroconsult@aim.com, cajaeuroconsult@yahoo.es

Find below your promotion date below, Reference and Batch numbers. Remember to quote
these numbers in your correspondence with your claims agent (SNR. VICENTE RAMON)
PROMOTION DATE: 18th of January. 2008. YOUR REFERENCE NUMBER: (nem nyilvános xD).

TICKET NUMBER: (nem nyilvános). AND  LUKY CODE: (ez se nyilvános).

1,Your full names:
2,Age:
3,present country:
4,contact informations mobile number and fax:

Note that you will be required to pay for the legalization of your winning prize.
Congratulations once again from all our staff and thank you for being part of our promotions program.

Sincerely Yours,
Mrs Eva Alonso.
(promotion secretary)

 Csak tudnám, hogy hogy akadtak rám? xD

 Nincs hozzáfűzni valóm... Azért értitek, nyertem egy csomó pénzt :P Azt a mondatot figyeljétek, amit megvastagítottam...

 Hát, a mai napom kész volt... Délelőtt még egészen két lábon álltam, de aztán 'nemtom'... Biztos a szeles idő miatt volt, hogy talán kirepült az agyam gondolkodásra képes része a fejemből... Szóval, ma előkészítőn, hát, én annyit nevettem!

 Az egész úgy kezdődött, hogy a német előtt eszembe jutott teljesen magamtól, hogy az egyik leckét elfelejtettem megcsinálni. Persze, a kedvenc együttesemről kellett volna német fogalmazást írnom. Én a lusta... Pedig nagyon meg akartam csinálni! De elfelejtettem... Erre a némettanárnő megjegyezte, de így szó szerint:

 - Tündi, mi van veled, csak nem szerelmes vagy?

 Azt hittem, elsüllyedek xD... Inkább nem válaszoltam :] De órán aztán mindent tudtam, annak ellenére, hogy délután 4 múlt, és majd elaludtam...

 Az utolsó feladat az volt, hogy párbeszédeket kellett csinálnunk, én Katával, aki mellettem ül, és nagyon kedves lány, meg persze sokkal jobb németből, mint én. De szuperül összehoztuk a végére. Én voltam a német turista, aki senkit és semmit nem ismert Budapesten. Ő meg elirányított a Keletiig. De valamiért nem akartam megérteni, hogy nem busszal, hanem villamossal fogok utazni xD

 Aztán az egész közepén elkezdtünk a biológiáról beszélgetni, mert én ma suliban bioszból a széklet útjából feleltem, vörös fejjel és visszafojtott nevetéssel...

 Majd kitaláltuk, hogy oké, én leszek Tom Kaulitz, Kata pedig a bombázó csaj. Erre én hülye megkérdeztem tőle, hogy akkor feljönne-e velem a hotelbe, németül xD

 De a tanárnő végig minket figyelt persze... :Đ Megállapította:

 - Mondom, szerelmes...

 Ja, Kata szerint pedig rosszra tanítom xD Meg ő is engem... De ez így fer :D Tőle mondjuk már sokat tanultam, meg az ottani órákon is elég sok ragadt rám. Például végre megértettem a családfát, mert idáig még magyarul se ment, most meg már olyanokat tudok, hogy Schwägerin, sógornő, meg mostohaszülő, após, vej, anyós, meny, bla-bla.

 És rendben vagyok a névelőragozással, a módbeli segédigékkel, a múlt időkkel, amiből van három is, persze én előtte csak kettőről tudtam; aztán megy már a felszólító mód is, meg a Genitiv. Olyan idétlen mondatokat tudok összerakni - nem fáradt állapotomban -, hogy 'apukám sofőrjének a kutyájával'... Értelmes, de épp ez jutott példaként eszembe.

 Sorry, hogy mostanában nem jutok fel msn-re, de most is 20.20 van, zenét hallgatok (David Guetta: Baby When The Light... :P), tervezem, hogy kávés tejet fogok inni, felvételi feladatokat bújnék, de ahhoz már túl fáradt vagyok, és... Megírom a blogomba a mai napom, és többre nincs egyszerűen energiám.

 Apropó, kávés tej. Azért hívom így, mert D.Reninek egyik nap meséltem, hogy minden nap 3 bögre tejes kávét iszok, de cukor nélkül. Megkérdezte: azt meg hogy csinálom, amikor a tejes kávé = forralt tej + pirított cukor, vagy micsoda. Hát, én a 'tejes kávét' úgy csinálom, hogy előveszem a tejet, kiöntöm egy bögrébe, rakok bele két kanál Nescafé akármit (koffeinmentes kávé), és 3 vagy 4 kis kör alakú édesítőszert. Ezt az egészet beteszem egy percre a mikrohullámú sütőnkbe, és ha kész, kiveszem, egy hosszú kiskanállal megkeverem, és megiszom.

 Gyerekek, ezt nyugodtan próbáljátok ki otthon, ajánlom, mert szerintem nagyon finom. De akkor ez nem tejes kávé? Aki tudja, pls írja meg! Addig is kávés tejnek hívom.

 Hát, ezt most találtam, kiütött. Főleg azért, mert én naponta minimum 0,5 liter tejet iszok. Nem igaz, leszoktam a fehér kenyérről, mert állítólag egészségtelen. Nem eszek egy falat cukrot sem. Nem fogyasztok disznóhúst, se zsírt. Nem eszek chipset! Nem sózom túl az ételeimet. Ugyanis állítólag a cukor is, meg a zsíros kaják, meg persze a chips nem egészségesek. Italok? Csakis vizet iszok, na meg tejet. Semmi kóla, vagy fanta! Italpor (bolero) kizárva!

 Most kitalálják, hogy a tej is káros, hát én megőrülök. Akkor mit igyak/egyek? Egy valamit azért ezek ellenére is nagyon sokat eszek: csokit :]

 De nem baj, mert a benne lévő kalóriát fél óra úszással ledolgozhatom xD

 Emberbutító baromságok mindenhol...

 Hát, múltkor is, amikor a suliból írtam, leírtam a helyzetem. Ezt most is megteszem, merthát... érdekes...

 Szóval, velem szemben a falon informatikai izék, meg egy címer, előttük a gépem. Jobbra tőlem 3 üres gép, majd fal. Balra Zoli, és I.Dávid, aztán ablak.

 A terem másik oldalában a tanárbá, mögötte a többiek: Anna, Reni, Éva, Noémi, Lili, és az ajtó. A harmadik fal mellett pedig Ricsi és P.Dávid.

 Hát, ez van... Most fent a teremben Klau és a többiek. Egyébként meg valamit mondanom kéne valakinek, de tudom, hogy...

 Szóval, el akarom neki mondani, mert hiszek neki, bízok benne, és nem tudok rá haragudni. Most is beszélnünk kéne, és én akarok is, de mindenki azt mondja, hogy hibázni fogok. Mert vak vagyok, és nem látom, hogy nem őszinte velem. Lehet, hogy igazuk van. Sőt, tuti, de akkor is... Mit tegyek, ha én nem úgy érzek, mint ők?

 Pedig meg szeretnének óvni egy újabb csalódástól. De én nem fogok engedni, hülyeséget fogok csinálni, utána minden rossz lesz, és persze magamat fogom okolni...

 Mert túl önfejű vagyok. És akkor is a szívemre hallgatok, ha kb. 0,01 % esélyem van arra, hogy ez a jó választás. Még nem nőttem fel eléggé, és vakon bízok az emberekben. A többségükben.

 Ez van, most mit csináljak?

 Épp arról beszélgetünk a fiúkkal, hogy ki milyen tanuló volt régen, és hogy lesz-e magasugrás verseny. Erre mondtam én, hogy ha lesz, én nem leszek ott, mert életemben 1x próbáltam 80 centit átugrani, és akkor is egyest kaptam... :| :]

 A lányok nem tudom, miről beszélnek. Érdekelne, de ha ők nem kíváncsiak a hozzászólásaimra, hát nem...

 D.Reni! Tudom, nem olvasod a blogom, nem baj, azért tudd, hogy nem felejtettelek el, és utólag is boldog szülinapot!

 És most sok minden megint az én hibám, tudom, de... Olyan ember nincs, aki nem hibázik. Nekem pedig nézzétek el, még olyan kicsi vagyok! Kábé úgy gondolkodok erről a témáról, mint az a lány, akivel annyira beszélni akarok, csak tétovázok...

 És tétovázni is fogok. Várok az égi jelre xD

 Csak az ilyen jel-féléket sose veszem észre :S

 Tehát, lehet, hogy nem fogok rá várni...

 Niki, remélem, hamarosan tudunk beszélni msn-en!

 És még valami, Nóri, minden nap gondolok rád :)

 Ja, és bevallom őszintén, nagyon izgulok :$ Szombaton központi, és én olyan hülye vagyok... Áhh, csak legyünk túl rajta, és megünnepeljük valahogy, az biztos :P

- Hogy hívják a vatikáni focicsapat edzőjét?
- Tréning Atya

 Egyébként jól vagyok, egészen xD

http://www.sendspace.com/file/qyi4m0

Dj Sammy - Heaven: Ezt töltöttem fel ide, ha akarjátok, töltsétek le, mert nagyon szép szerintem :]

 ... amiket nem ártana megfogadni. Vagyis nekem mindegy, mit tesztek... Lehet, hogy hülyeség tanácsokat írnom, mert úgyis csak pazarlás, azért én mégis megpróbálom.

 Szóval, végül is semmi bajom, egyikőtökkel se. De ti azért kezdtek elszállni magatoktól. Ha nem vettétek észre, akkor tessék, mostmár tudjátok. Szóval azt még talán elviselem, hogy egy tanár beszólogasson. De tőletek azért...

1. Nem ezt vártam,
2. Nem tűröm el!

 Velem senki ne viselkedjen úgy, mint a kutyájával! Nyugodtan kibeszélhettek a hátam mögött, csak egy dolgot vonok le belőle: féltékenyek vagytok :P

 És a helyetekben azért mérlegelném, hogy kik alkotnak szigetet.

 Lehet, hogy régen csak pirultam, ha gúnyoltak; mostmár más lettem. Erősebb. Pont miattatok. Mert az önzőségetek, kétszínűségetek kábé annyi fájdalmat okozott nekem, mint az E-s dolgok!

 Muszáj volt megedződnöm. Tehát kedves volt barátnőim, legfőbb tanácsom, hogy nézzetek már magatokba!

 Kétszínűbbek vagytok, mint öcsém postaironja!

 És ez nem dicséret. Szánalmas...

 Uhh, megosztok veletek egy titkot: Azért, mert közös az ellenségetek, nem lesztek barátok!

 A gyűlöletből még sose született valami szép...

 A tűz tényleg szép, oké... És a víz jó esetben kioltja. A tűz meleg, a víz hideg. A tűz ég, felfele. Bezzeg milyen gyönyörűek a vízesések..., ahogy a víz zúdul lefelé!

 Tűz és víz, tökéletes ellentétei egymásnak. De a meleg víz ezt mind összezavarja. Mert nem illik a képbe. Ha nincs hideg tűz, mért van meleg víz?

 Áhh, tudom, pihentagyú vagyok, de az ilyen dolgok néha - nagyon ritkán - elgondolkodtatnak. De csak akkor, amikor már fél lábbal az ágyban vagyok, vagyis egy másik világban... A gondolataim és az álmaim között...

 Márciusban már vége lesz ennek a nagy strapának. Ezzel hitegetem magam, hogy kibírjam ezt a hülye időszakot. Holnap vége az első félévnek. Egész jól teljesítettem, azt hiszem xD

 Ja, és holnap előkészítő... De nincs kedvem hozzá! Azért várom, mert minél hamarabb eljön, annál hamarabb leszek rajta túl :D

 Apologize - Imádom ;)

 Ja, kicsit új blogdizi lett, remélem, tetszik :)

 Suliból írok. Ma már túlestünk a töri témazárón, számtech dogán, irodalom dolgozaton, amit mellesleg óra alatt találtam ki. Fogalmazást kellett írni, és persze otthon túl rövidet írtam, ezért ott kellett kitalálnom valamit.

 Tegnap kocsiban rádiót hallgattunk, kívánságműsort.

 Műsorvezető: Akkor mondja, hogy adjam a számot!

 Nő: Adjam a számot!

 Műsorvezető: Nem, azt mondja, hogy én adjam a számot!

 Nő: Én adjam a számot.

 Műsorvezető: Jól van, akkor adja maga...

 Komolyan, egyes emberek olyan hülyék, hogy az már fáj xD...

 Tanárnő beszedte irodalomból a füzetemet. Olyan ciki, mert tele van hülyeségekkel. Pl nagy piros betűkkel bele van írva, hogy SZ.E.R.E.T.L.E.K. Meg 'Viry szülinap (L)', és így tovább... Ez van.

 Egyébként mostanában egy csomót tanulok. Fujj, elegem van xD

 Olyan édes ez a történet! Olvassátok el ti is :)

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

 Nem vagyok babonás, de a harmóniakártyám mindig megnézem. Amit ma írt, azt olvassátok el ti is:

Nefelejcs - Nevében hordozza jelentését. Figyelmeztet arra, hogy ne felejts! Az emlékezet, akár az Emberiség egyetemes emlékezete, akár a mindennapokban való jó emlékezet megőrzése viszi előre a történelmet és az emberiséget. Szánj időt a nosztalgiára, és csodálatos felismerések jönnek. A visszaemlékezés üzenetét hozta el ez a kis kék virág.

 Uhh, naponta 1,5-2 órát német tanulással töltök! Ha meg nem, akkor törit tanulok, mert...

***

  De akkor, így szeptemberben minden megváltozott. Legalábbis vele kapcsolatban. És még próbáltam is tenni ellene, de nem lehet. És mostmár komolyan azt mondom, hogy NEM ÉRDEKEL!

 Mert ma földrajzból kaptam egy ötöst ;), pont a kedvenc tantárgyamból! Na jó, második kedvenc, mert első a német. Vajon mit fogok szólni, ha a földrajzot fogom németül tanulni a DNG-ben? Majd megszokom...

 Ma 30 percet álltam sorban a gyógyszertárban.

 Itthon azon vitatkoztam apával, hogy jó-e vagy rossz-e a szelektív hulladékgyűjtés. Én azt mondtam, jó. De most elbizonytalanított :S

 Ma nem voltam német előkészítőn. Nem volt kedvem. Rosszak voltak az utak. Beteg vagyok. Na jó, nem, de kifogásnak jó. És az utolsó ok: orvosi vizsgálatra mentünk a suliban.

 Annyira féltem! A gyomrom görcsölt, hát igen, anyutól és apától örököltem, hogy utálok orvoshoz járni. Szörnyen félek! És ezt most éreztem életemben kb. először. Ennyire még sose paráztam egy rutin vizsgálattól! Pedig semmit nem csináltak, csak ennyit:

 Súlyt és magasságot, meg vérnyomást mértek. Látást vizsgáltak. Hallást is. Bementünk egy külön szobába egyenként, ott a doktornő megvizsgált. Tartás, anyajegyek, menstruációval kapcsolatos kérdések, toroknézés... Nagyjából ennyi.

 Annyira féltem, hogy a pulzusom túl magas volt, azt mondták... Egyébként 161 cm vagyok, és 51 kg. (52, de levontam egyet, mert ruhában álltam a mérlegre xD)

 Elhatároztam, lefogyok 5 kilót. Minél előbb... Remélem, sikerül. 2 hét múlva felvételi.

 Már készülni akartam, csak... nem volt időm... Nem is gondolnátok, hogy egy tininek mennyi dolga van! :O Igaz, lányok? ;)

 Eredetileg ma nem akartam blogolni... De jól esett megint kiönteni a szívem, megint, igen, mert a naplómba is leírtam már mindent ma. Csak oda részletesebben.

 És ma írtam egy novellát. Akit érdekel, majd átküldöm. Most begépelem a számtechet nektek. Még jó, hogy eszembe jutott :$ :Đ

Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?
Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred valahára
A szolga-népek Bábele?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?

Meddig lesz még úr a betyárság
És pulyahad mi, milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély-fiók?

Bús koldusok Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.

Ady, tudjátok, hogy az egyik kedvencem... Szerintem ez a vers nagyon tanulságos, számunkra is... Gondolkozzatok rajta ;)