Életem

 Ahogy ígértem, itt vannak az idézetek a másik könyvből. Az író nyomon követte a lány és családjának illetve barátainak életét, szerintem az egész könyv nagyon érdekes, de az utolsó oldalak még szívszorítóak is. És ez nem mese. Hanem igazság, egyszer tényleg megtörtént mindez. Furcsa egy világban élünk, nem?

  "Szeptember 2-án közölték velünk: holnap reggel elvisznek ezer embert. Ebbe az ezer főbe beleestünk mi is, Frankék is, Van Daanék is, Dussel úr is: minden ismerősöm. Mint később megtudtuk, ez volt az utolsó szállítmány.
 (...) Éjszaka tehervonat várt ránk. Kihajtottak bennünket a peronra, s minden vagonba hetvenöt embert zsúfoltak. Zárt vagonok voltak. Csak fent, egész magasan nyílt egy kis rácsos ablak. (...)
 A harmadik éjszaka hirtelen megállt a vonat. Felrántották az ajtókat, s Auschwitzből először a vonatra irányított vakító fényszórókat láttuk meg. (...)
 - Figyelem! - harsogta ismét a hangszóró. - A női táborig egy órát kell menetelni. Gyermekek és betegek számára tehetautók állnak készenlétben a peron végén!
 Láttuk a teherautókat, nagy vöröskereszt volt rájuk festve, de mindjárt felismertük, hogy reménytelen feljutni rájuk, mert mindenki megrohanta - ugyan ki ne lett volna beteg és elcsigázott ez után az utazás után? Fürtökben lógtak az emberek a teherautókról, mikor elindultak. De ezek a kocsik nem hajtottak messzire. Utasaik közül senki sem érkezett meg a női táborba, és a nyomukat se látta többé senki. (...)
 Hogy hányan haltak meg munka közben, nem érdekelte őket, de minket is alig. A fődolog az volt, hogy magunkkal vigyük őket este, mikor visszaérünk a táborba, mert a létszámnak egyeznie kellett.
 Mindezt már alig láttuk és hallottuk. Valami óvott bennünket attól, hogy lássuk. De Annét mindvégig nem óvta semmi. Még most is magam előtt látom, ahogy az ajtóban áll, és a tábor széles útjára mereszti a tekintetét, mikor meztelen cigánylányok nagy csoportját hajtották arra, a krematórium felé; Anne utánuk nézett és sírt. Akkor is sírt, mikor a magyar gyerekek mellett meneteltünk el, akik már fél napja vártak meztelenül az esőben a gázkamrák előtt, mert még nem került rájuk a sor. Anne ekkor meglökött a könyökével, és így szólt:
 - Nézd csak. Nézd a szemüket...
 (...)"
 
 "Dolgoznunk itt nem kellett, legalábbis eleinte nem. Később aztán hullaszállítók lettünk. Kocsik itt nem voltak. Spárgát kaptunk, hogy összekötözzük a halottak kezét és lábát, így vonszoltuk a holttesteket a hamvasztótérre, ahol máglyába raktuk őket, egy réteg hullára egy réteg vasúti talpfát, aztán az egészet leöntöttük benzinnel"

 "... egyszer betértem abba a vendéglőbe, ott mögöttünk, s egy pohár sört kértem. Ez márciusban történt. A vendéglősné odatette elém a sört, csak mikor már a számhoz emeltem, vettem észre, milyen bűz van itt. Felkaptam a fejem, és szaglásztam, s egyszerre iszonyatosnak éreztem a bűzt. Megkérdeztem a vendéglősnét: 'Mi bűzlik itt ennyire?' S a vendéglősné azt felelte: 'Hallgasson, az istenért!' Nyitva volt az ablak, odaát pedig... - a vendéglősné az ablakon át Belsen felé mutatott. 'Odaát már megint embereket égetnek el, s így megy már megint egész nap...' "

Szavazni a TH-ra, mindenkiii :]

hier       a legjobb banda    <3
hier       a legjobb videó
hier       a legjobb liveact díjáért a cometen

 Úgyis ők a legjobbak ;]             

 De amiről tényleg írni akartam: elolvastam Anne Frank naplóját. Kiírtam a nekem legjobban tetsző idézeteket, most végre begépeltem őket. Tehát, tessék, csak tényleg néhány:

Nem haragszom. A szeretetet nem lehet erőszakolni. (Anne anyukája)
Der Mann hat einen großen Geist und ist so klein von Taten. (Az ember szellemre nagy, de ha tetteit nézzük, oly kicsi.)
De kit vigasztal a mások szerencsétlensége, amikor maga is boldogtalan?
Meg kell magyaráznom, hogy az, amit olyan szépnek és kellemesnek gondol, lerántja majd a mélybe, oda, ahol nincsenek barátok, ahol nincs kire támaszkodni, ahol nincsen semmi szép, a mélybe, ahonnan felemelkedni lehetetlen.
De addig féltve őrzöm az álmaimat, s remélem, talán megvalósulnak egyszer.

 Az utolsó a legszebb, és az a könyv.. Nekem nagyonnagyon tetszett! Olvassátok el szerintem. Azóta már kivégeztem Ernst Schnabel könyvét is (Anne Frank. Spur eines Kindes) magyarul persze. Az utolsó ötven oldalt végigbőgtem. De szó szerint. Egyszerűen minden oldal után meg kellett állnom többnyire. De -azt hiszem- megérte. Legközelebb írok részleteket belőle.

 Mára ennyi, bye :]

 Megint az iskolában vagyok, de épp nem működik az otthoni gépünk, ezért nem is próbálok onnan írni. Nem tudom, mi lehet vele :D :S

 Mindegy, most nem erről akartam írni, hanem a szülinapomróóóól :P :]

 17-én volt, és Klaudia egy nagy meglepetésbulit rendezett. Ott vártak rám, Bence, Dóri, másik Dóri, meg ő is... Uhh, mindenki, aki számít. De sajna páran nem tudtak eljönni. Niki :[

 Otthon is olyan jól éreztem magam, a kedvencem csináltuk ebédre, kaptam három új fülbevalót, ezüst, mert az aranyat untam, és annyira nem is illett hozzám szerintem... Bizsut meg nem veszek fel :D :P

 Kaptam új könyveket, az egyik a Bad Girl 2. része, a másik egy angol-magyar. És pénteken nyertem egy magyar-angol-német könyvet, Sanvador Dalíról szól, és elég vicces :D

 Főleg azok a képek... Komolyan, majd keresek a neten, és rakok be, merthát... Szürrealista talán, vagy hogy mondják (?)

 Annak örülök nagyon, hogy angolul és németül olvashatok, hisz mindig is ez volt az egyik kedvenc időtöltésem: nem magyar nyelvű könyvekkel elütni az időt.

 Most fejeztem be - tegnap - Anne Frank naplóját, még a végén sírtam is, olyan megható... Kigyűjtöttem a kedvenc idézeteimet. Jah, mert én mindig papírral és tollal a kezemben olvasok könyvet. Annyi értékes tudás van bennük, amit egyébként - ha nem írnám le - elfelejtenék, ezért 'jegyzetelek'. De komolyan... Hülye szokás? Nem tudom, én mindenesetre már egy-két éve így csinálom. Van egy füzetem, tele ilyen idézetekkel...

 Annyira jó, mindjárt vége a sulinak!!!

 És DNG... Ruhát kell szereznem..  De honnan? :|

 Juj de jó, nem vagyok suliban :P

 De csak azért, mert ma versenyre megyek. Egy matekra meg egy fizikára. Vicces, nem? Az a legviccesebb, hogy úgy megyek a fizikára, hogy azt sem tudom megmondani, mi az a teljesítmény, mi a jele, mi a képlete meg a mértékegysége. Nem is értem... De ezeket a többi évfolyamtársam se tudja, illetve lusta disznók voltak, és nem indultak a helyi versenyen. Az a baj, hogy én se indultam, mégis 2. lettem. Hihetetlen :D :S :@

 Ma - mivel volt időm - a naplómban összeszámoltam, hány olyan versenyen voltam életemben idáig, amelyikre emlékszek. 38 ilyen volt. És ebben a levelezőversenyek nincsenek benne, mert azok nem érdekesek, és ott nem szerepeltem élőben. Viszont ez a szám akkor is, nagyon magas.

 De... Ha most újrakezdhetném, már nem mennék egyre sem. Azért talán, mert megutáltam minden versenyt. Sokkal inkább meguntam őket. Ha most lennék elsős, szépen visszautasítanék minden ilyen jellegű 'felkérést'. De akkoriban még oly piciny lányka voltam, gyáva és félénk és szelíd és meg se szólaltam, csak tanultam szorgalmasan, hogy ha azt mondták 'Menj', és annyit feleltem 'Rendben, megyek'. De szerettem is versenyezni, mert mindig megmutathattam a tudásomat.

 Aztán eltelt 7-8 év. Nagyot változtam. Gyávából és félénkből bátor és merész, szelídből nagyszájú lettem, a szorgalom átváltott lustasággá, és ha valaki azt mondja nekem, hogy 'fehér', akkor általában azt felelem, hogy fekete. Igen, milyen furcsa is ez!

 Akkoriban szerettem tényleg, hogy bizonyíthattam. Aztán meg csak jöttek a dicséretek.

 Mára úgy érzem, teljesen feleslegesen megyek versenyekre. Mert az igazi tudást nem a tankönyvekből szerezzük. És amikor látom azt a sok kockafejet magam mellett, akiknek az ember valós értékéről fogalmuk sincs; hát akkor elszomorodok. Nem szeretem az első helyeket. Nem olyan jó érzés megyei 'bajnoknak' lenni, mint amennyire képzelik sokan. Akkoriban mindenki utált. De ha most is, így tinifejjel még mindig olyan lennék, amilyen voltam, azt hiszem én is utálnám magam. Persze nem nézi mindenki jó szemmel, hogy így vélekedek. Sajnálom. Nem sok ember van, aki ezeket - ezt a 38 versenyt - úgy átélte, ahogy én, versenyzőként, először kis elsősként, aztán már hetedikesként, majd idén is...

 De nem irigylésre méltó. Hisz alsóban még a vonaton sem utaztam egyedül, a játszótérre se mentem ki soha, a barátnőimmel sem jártuk az utcákat suli után, nem kóboroltunk, nem fedeztük fel az erdőt...

 Az a sok értékes év, amikor élhettem volna a gyerekkort, és 'elparazoltam'. Persze, meg tudom mondani, hogy mik a középkori egyház jellemzői, vagy ki volt 'Dobzse' László, de ez semmi. Nem panaszkodok, mert nem voltak rossz évek. Csak most látom már, hogy mennyire másként is lehetett volna. De talán így jobb, mert ebből is csak tanultam.

 Talán megérte. Talán nem.

 Mindenesetre a mostani életemből már nem csinálnék semmit sem másként. Tökéletesen elégedett vagyok. Mert: szeretet, szerelem, izgalom, utálkozások, titkok, remény, fájdalom, zene, A kis herceg, DNG (a német gimi), kollégium, igaz barátok, the S-girls, anyum...  ♥♥♥

 Ésatöbbi, ésatöbbi. Azért ez mind jó.

   És holnap szülinapoommm     <3 <3 <333

 Jaj, kicsit elhanyagoltam a blogom, de nem igazán van időm. Amióta anyum dolgozik ( utólag is boldog anyák napját <3 ) megszaporodtak a teendők, de ez így jó szerintem :]

 A verseny tökjó volt, harmadik lettem, Anna pedig első! Vagyis taroltunk ;]

 Aztán... Meg kell említenem a Mackó-túrát. 27.2 km gyaloglás, amit Klaudiával és Sancival közösen 6 óra 30 perc alatt tettünk meg. ( A közösen nem azt jeleni, hogy fejenként 2 óra 10 alatt :P, hanem hogy együtt mentünk. ) Nem volt egyszerű. Sőőőt... De megcsináltuk. Büszke vagyok. De azt hiszem: soha többet! Viszont 15 km-nél rövidebb túrákra bárkivel bármikor szívesen mennék.

 Erről jut eszembe, ha jönnek Németországból a gyerekek, megyek velük Gödöllőre és Pestre, mint tolmács, illetve útitárs. Annyira várom már! És az egész utolsó hetet. Csak egyszer kezdődjön el a nyári szünet :P

 8 nap múlva szülinapom. Naponta párszor eszembe jut...

 Jaj, nem is mondtam, az új egyik kedvencem: Simple Plan, annyira jók <33 :]

 Nah, honnan írok? :P Bizony, Kiskunlacházáról. Itt vagyok töriversenyen, de már szerencsére vége, csak várjuk az eredményhirdetést, és belopóztunk a gépterembe :D:D

 Most szeretnénk Annával majd még mászkálni, de most tökjó itt ülni és nem csinálni semmit. Fent vagyok msn-en, annyira király :Đ

 És még suliba se kellett mennem.

 A versenyről: 1.5 órás volt, vagyis 90 perces, Nem semmi, ugye? Persze a felét nem tudtuk, de ez ilyen nehézségű versenyek esetében normális! ;]

 Volt tesztes, szövegkitöltős, szómagyarázós, térképes, meg már nem is emlékszek, milyen még... De a lényeg: túl vagyunk rajta! És büszkék vagyunk magunkra, ezt bizton állítom. Ennyi idétlen kérdést...

 És a legviccesebb, amiért már megérte eljönni: az ebéd. Nem tudtuk eldönteni, milyen húst eszünk, disznó volt vagy csirke xD, de inkább a kettő közti. És ott mászkált az a nő, mint egy diktátor, és ordítozott, ha nem húztuk be magunk után a széket. Annával nem is bírtuk ki röhögés nélkül! Nevetséges volt. És helyet akart valaki foglalni, 'válogatott', hogy hova üljön, erre a nő:

 - Nem Hilton ez; oda ülj, ami soron következik!

 Máskor meg:

 - Akarsz egy pofont?

 Hihetetlen xD

 Mára ennyit. Nekünk bőven elég volt. Talán este még kiegészítem valamivel. Nem tudom. Bye :]

 Nah, most reklámozni fogok, mivel nincs értelmes gondolatom. Höh, ez nem vicces :(

 Holnap töriversenyre megyek, és úgy érzem, egy szót nem tudok :S Olyan s*ck az egész! [ A * helyére i-t képzeljetek, ne u-t! Csak mert én u-val gondoltam ]

 Ennyit mára :]     És itt az oldal:            ^                                  www.miillik.hu    <3

 Amint látjátok, újítottam megint a dizin. Tudom, hogy még áprilisban csináltam a fekete-pirosat is, de az nem illett a jelen hangulatomhoz. Vagyis: nem tetszett rajta a tolltartóm (mert az az én tolltartóm volt! mindjárt beteszek egy képet róla, hogy megnézzétek :P), viszont a szívet cukinak találom, jó, azért, mert az az én kezem <3 :Đ

 Ma irodalmon kellett írni a tavaszról. Hát én írtam, és - én hülye - természetesen felolvastam. Most bemásolom, mert ez mégiscsak tényleg ÉN vagyok ;]

A tavaszról nekem először a szerelem jut eszembe. A nyíló virágok és a kismadarak. Aztán az újjászületés - ez a szó ugrik be. És megint: szerelem. Mintha álmodnék. Végre vége a télnek, mosolyog még a nap is. Tavasz. Ébredés. Élet. Remény. Mert a sötét tél után eljött ez az idő. Szerelem, szerelem, szerelem. Nagyon szerelmes vagyok.

 ThxVn

2008-04-21

 Hát ez volna. Muszáj volt a remény szót beleírnom, mert az a kedvenc szavam, már régóta. Néhányan talán még emlékeztek arra a fura novellámra, na annak is 'Remény' volt a címe. Meg a legutóbbi regényemre, amit még nem fejeztem be xD. Főszereplői a Remény-lányok... Én reménybolond   :$

 És ha már tényleg tavasz van, olvassátok el ezt a verset, amit nagyon szeretek:

       Kip-kop, köveznek.
                 Itt van a tavasz.
       Hajnalba száz kalapács zaja ébreszt.
       Én hallgatom ágyamból a zenés neszt.
       Mily csiklandó és édes és ravasz.
       Tavasz, tavasz. Az utcánkat javítják.
       Mostan fölajzzuk a csigát, parittyát.
       Tavasz. Libeg az udvarunk egén fönt
       a sárga, kék és rózsaszínü léggömb.
       Kip-kop, zene az élet, muzsika,
       láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.
       Mostan miséznek a kis madarak,
       és a szobákban is ezer titok vár.
       Dal zeng, ha megütöm a képet, asztalt,
       zenél az élet, a cipőm, az aszfalt.
       Most mint a léggömb, szállani szeretnék.
       Mily csiklandó és édes és ravasz
       a zöldbe bújni s enni a cseresznyét.
       Cseresznyepiros, zöldarany tavasz.

Kosztolányi Dezső     

 Kosztolányi és Ady a kedvenceim. Igaz, hogy ők utálták egymást. Na jó, ez túlzás, de nagy rivalizálás volt köztük, stb. Milyen furcsa! Mégis, mindkettőt nagyon szeretem... :] 

 Azt hiszem, most olyan lelkiállapotban vagyok, hogy egy értelmes mondatot se lennék képes kinyögni, ezért... Nézzétek meg ezt a videót: 

 Nem értem. Hogy élhetünk mind nyugodtan, amikor... Amikor ŐK szenvednek? Annyi ember. Annyi gyerek. Annyi ártatlan. Annyira kegyetlen ez a világ. És hálát kéne adnom Istennek, mert én nem szenvedek úgy, mint ők? Igen? Hálálkodjak? És azok a gyerekek? Miért adjanak hálát? Hogy a földi pokolban élnek, miközben Isten gondoskodik róluk? Ez milyen gondoskodás? Semmi esélyük változtatni. Semmi esélyük megmenekülni. Semmi! Csak ámítják őket. Segélyek, pénzadományok, ruhák, élelmiszer, víz...

 És én itt kesergek, de én se teszek semmit! Ki tesz valamit, ki? És mért nem jár sikerrel? Mért van mindez így? Szegénység, terrorizmus, rideg világ.

 És mennyi elkötelezetten, elkeseredetten küzdő ember, aki próbál segíteni. Mindennek másként kellett volna lennie.

 Mindennek... Nem így... Mert ők is élőlények, emberek, ők is látnak, sírnak, nevetnek, éreznek, akárcsak mi! Ugyanolyanok, mint mi. Csak mégis... Rossz helyre születtek.

 Annyi sötét utca, minden sarokban egy gyerek. Minden napjuk szürke. Reggel talán felkelnek. De talán már nem. Nem aludhatnak nyugodtan. Senki nem számolta őket. Alig látjuk őket. Egyedül. Magányosan. Név nélkül. Élve, de mégis... Esélytelenül. Reményvesztve. Nem ezt érdemlik. Egyik se!

 Annyira igazságtalan. És talán én többet töprengek ezen, mint ő maguk. Mert ők elfogadták a helyzetüket. De nekem nem megy!

 Mit tehetnénk? Mit tehetnénk értük???

 Hát erről szól a fenti szám - Vergessene Kinder (elfeledett gyermekek) -, igen, Tokio Hotel, tehát kezdjetek morgolódni.

 Bill - az együttes énekese - róluk énekel. Tehát lehet fujjogni a kinézetét, a dalszövegeit, mindent. Nyugodtan. És persze engem is lehet utálni. De azt nem mondhatjátok, hogy ez a szám nem 'értelmes'. Mert nagyon sok mondanivalója van.

 Angolul: Forgotten Children

[ Mondtam, hogy a lelkiállapotom miatt K.O. vagyok! :$ ]

HELP

 Wow, először is: el se hiszem, hogy a mai a 230. bejegyzésem a blogomban! (Lehet, hogy 5-10-zel kevesebb, ha te számolod, mert van pár privát bejegyzés, de tényleg csak 5-10)

 A tv-ben épp Hupikék törpikék megy xD

 Uhh, felkeltem, igaz, hogy szombat van, de nem tudtam aludni. Még múltkor kaptam egy nagyon szép számot, nézzétek meg - ha van kedvetek - itt. Annyira szép...   ..::szerintem::..  

 Klaudia írt egyszer az előítéletekről. Most ez nekem is eszembe jutott, pont a rocksztárokról. Mert ez annyira hülyeség! Mért kell, hogy tele legyen a szívünk utálkozással? Meg fujjogással. "Jujj, piercingje van! Annak meg összetetovált bőre!" Szerintem annak az illetőnek úgy tetszik, és ő se szól be azért, hogy neked barna vagy szőke a hajad! De komolyan... Nem értem, tényleg nem értem, hogy mi van ebben a világban. Annyi millió nekem senkinek tűnő ember, és közöttük annyi meg annyi bántó szó.. Mindenért. Csak rosszat tudnak mondani. Elhagyni. Megvetni. Átvágni. Kijátszani. Megverni. Bántani. Bántani. Bántani.

 És ez olyan rossz... Főleg, hogy én - hülye én - még akkor is képes vagyok ragaszkodni valakihez, makacs módon melléállni, szeretni őt, ha ő ellenem van valójában. Ha megtette a fentebb leírtak sokaságát. És én hülye vak idióta, még adok esélyt. Még az ezredik után is. Pedig tudom, tudom, tudom, hogy nem szabadna! De mit tehetnék?

 Éreztétek már, hogy ránéztek valakire, és nem tudtok elhinni róla semmi rosszat? Amikor én ezt érzem... Tudom, hogy a megérzésem nem csal. Igazam van, ő tényleg nem rossz. Csupán vele is mindenki olyan kegyetlen volt, nem is kegyetlen, hanem hideg; és ő is ilyenné vált. Azzá vált. Emberré. Igazi emberré. Amilyenekkel tele van a Föld. Sajnos.

 De azért itt a másik oldal: az a sok nő, férfi és gyerek, akik szíve nem hűlt ki.      <333

 Épp az Apologize című számot hallgatom, ami az egyik kedvencem :] Persze nem csak úgy simán, hanem zongorán. Várjatok, feltöltöm nektek valahova, és illegálisan letölthetitek, engem meg megbüntethetnek xD

 Itt tessék. Tudom, hogy nem marad fent a dal örökre, ezért ha valakinek már nem menne, elküldöm emailben :]

 Megfáztam. Ez olyan idegesítő. Főleg, amikor kifújom az orrom. Akkor egy-két pillanatra megszédülök, és úgy érzem, minden problémám meg van oldva. Mintha drogoznék, de tényleg! És utána megint minden vissza. És nekem az nem tetszik. És akkor megint kifújom az orrom, és jön az az érzés... Azt hiszem, tudom, milyen lehet a szenvedélybetegeknek. Nem is az, hogy tudom, hanem megértem. És valamiről leszokni rettenetesen nehéz. Hatalmas akaraterő kell hozzá!

 Mellesleg... Észrevettem, hogy azok az emberek, akik nem.. hogy írjam.. valamiben különböznek a 'normálistól', azok sokkal kedvesebbek. Megértőbbek, és jobban szeretem őket. Példák:

• Meleg fiúk - uhh, nem tudom, miért, de annyira édesek! Egy fiú, akit nem izgat, hogy lány vagyok, és nem próbál minden mozdulatával tapizni... Lehet, hogy extra hülye vagyok, de engem nem zavar, ha egy fiúnak fiúja van, és ha egy meleg fiúval vagyok. Sokkal jobb, mint a sok paraszt normális. (Mint pl. a munkások az utcában, akik mindig fütyülnek. Nekem is, anyunak is, meg minden nőnek... :@)
• Beteg emberek - szellemileg, testileg betegek. Egy olyan ember, akit úgy hoztak vissza a halálból, sokkal jobban értékeli az életet, mint mi. Talán ráragad a bölcsesség is. És elfogad mindenkit. Mert őt annyian bántják! El tudjátok képzelni, hogy megy előttetek egy mondjuk van ember. Kinevetitek, szórakoztok. Másnap megvakultok. És a többi ember... Ez olyan, mint amit kisgyerekeknek szoktak mondani: ne taposd össze szegény bogarat! Képzeld, ha te lennél a helyében! Talán az emberiség ilyen kis egyszerű dolgokból is tanul(hatna). Talán...
• Különlegesen édes emberek - Klaudia. Ő nem egy 'normális' lány. Ahhoz képest, hogy velem egy idős (na jó, fiatalabb, oké, idősebb, mint én), sokkal különlegesebb, és fontosabb, mint bárki más.    [    Except Mummy    <333   ]
• Végül: minden ember a maga módján különleges! Nekem a fentiek. Nektek biztosan mások. Mindenesetre kíváncsi vagyok a véleményekre. És persze: vannak kivételek! Tehát nem minden ilyen meg olyan ember ilyen és olyan. Ez értelmes lett xĐ

 És ezekkel a csoportokkal nem kategorizálni akartam az embereket, csupán közöltem a gondolataimat. Az utolsó pontban benne van a kivételekről alkotott véleményem is, tehát kérek mindenkit: ne értse félre, ne sértődjön meg. Ha mégis megteszi, sajnálom...

 Minden, teljesen összezavart! Összezavarodott. Össze van zavarva. Áhh.. Én meg.. Be happy, tudjátok, tehát minden a legnagyobb rendben.

 És...

 Matek füzetemet fel kéne címkéznem. De a normális nevemmel, mert.. Uhh, extra hülye vagyok. Ha ezzel esetleg újat mondtam. Sorry, hogy külföldiek nem értik, mit írok, de tuti, hogy nem fogok áttérni angolra. Azért azt nem :]

 Simple Plant hallgatok mostanában. Nekem bejön ;]     Jah, tanács: ne légy mindig őszinte.

 De most komolyan. Egy csomó bajba bele tudod magad sodorni! Hallgass bölcsen, az okosabb megoldás. És ha nem tudsz valamit, akkor is fogd be. Ha tudsz, akkor se szólj, csak ha muszáj. Hidd el, tudom, mért mondom ezt :S

 Nem igazán a sulira gondolok. De mondjuk arra is. Mindegy..

 My fav. animal:                                <333

[source]

...
Menekülj
Végleg velem
Végleg velem
Menekülj
Végleg velem
Végleg velem
...

 Épp ez a szám ment a Viván :] Uhh, a mai napom fárasztó volt, de szerencsére vége! Gratula Niki, Anna és Reni!

 Hazafele előttünk ment Laci bácsi kocsija az úton, és hirtelen nagy csörgés, és... Mi történt? Nem tudtuk.. Rájöttünk, hogy leesett a szemüvege a kocsiról, mert ott felejtette rajta. Az út közepére.. Mentünk tovább, hazavittük BoGát, és visszafordultunk, hogy megkeressük. De sajna nem találtuk :( Aztán megjelent Laci bácsi is, és megköszönte, hogy próbálkoztunk, azt mondta, körbenéz, becsenget a házakhoz, hátha valaki meglátta, s bevitte... És mentünk haza..

 Vajon megtalálta a szemüvegét? :( Remélem, igen! De most gondoljatok bele.

 40 éves férfi vagy, kicsit már koros, és véletlenül a kocsitetőn hagyod a szemüveged, elindulsz, egy kanyarban leesik, és jön a többi autó... Hajtasz tovább, amikor rájössz a helyzetre. Elszomorodsz (?), mert a 10 perces útból talán órákig elnyúló keresgélés, de mindenképp rossz hangulatod lesz. És talán új szemüveget kell venned? És addig nem lesz? Pedig szemüveg nélkül nem biztonságos számodra a vezetés...

 Nézhettek hülyének, akkor is... Szörnyen érzem magam ilyenkor. Ez csak egy egyszerű dolog: beleélem magam más szerepébe. De mégis.

 És ilyenkor eszembe jutnak azok az emberek, akiknek szörnyű életük van. Rosszabb, mint az enyém! Mi itt gépezünk, netezünk, míg sokan... 19°° - vajon ki mit csinál épp?

 És eszembe jutnak azok, akik most hívják a szobalányukat, vagy a fene tudja mit, hogy hozzon nekik egy pohárral abból a múltkori édes borból... Aztán meg felszállnak a magángépükre, és nyaralni mennek.. De van köztük, aki adományoz.. És már ez sem segít.

 Ma hallottam ezt a mondatot: 'Magyarország nem haldoklik, már meghalt...' Elgondolkodtató...

 Talán valaki még emlékszik, egyszer írtam 'dolgokról', meg arról, hogy azokkal kapcsolatban meg fogom kérdezni az atyát. Tegnap végre megkérdeztem xD

• Mért van annyi éhező szegény gyerek Afrikában, Indiában...Európában, Magyarországon és a világ minden városában kivétel nélkül?

 "Ez nem Istentől függ, mert az emberek alakítják a világot." 

• Olvastunk egy szöveget, melyben az állt, halálos bűnnek számít, ha a gyerekeid nem neveled keresztény módon, te pedig nem viselkedsz katolikushoz méltóan, stb. Kérdeztem én, hogy mi van akkor, ha beleszeretsz egy pl. reformátusba, és össze akartok házasodni?

 "Lehetőleg válassz katolikus férjet."

 Hát, nem igazán értem a dolgokat. Sőt, ezekkel a válaszokkal egyáltalán nem értek egyet. Persze nem ilyen röviden magyarázta őket a pap, ezek csak részletek. De akkor is. Ha kételkedek, az is bűn. De mit ér vakon rábólintani a dolgokra, ha nem találom őket igaznak? Nem akarok istentelennek tűnni, de ez nekem kicsit magas. Talán azért van egyre kevesebb 'hívő', mert egyre nagyobbak az egyház elvárásai velünk szemben? Rendszeres templomba járás, aztán ilyen meg olyan böjt, lelkigyakorlat és körmenet... De ha NEM-et mondok, akkor szégyelljem magam... (?)

 Ha nem jött el még annak az ideje, hogy elkötelezzem magam, akkor nem is fogom megtenni. Mert én így gondolom.

 És egyébként is... Még mindig nem értem, hogy az ördög és a bűnös emberek helyett mért az ártatlanoknak kell bűnhődni? Mert az nem fer, hogy a mennyországba kerül a gondtalan életű jóember, aki végigimádkozta az életét; meg ugyanoda kerül az is, aki végigsanyarogta. Akkor mi értelme az egésznek? Mért kell valakinek az utcán szenvednie, koldulnia, cipő és kabát nélkül fagyoskodnia? Mért kellett a háborúban annyi ártatlan zsidónak, kommunista kisgyereknek, németnek, és még ezer féle embernek meghalnia? Mért kellett mindezt valakinek át- és túlélnie?

 Nem értem... Nem olvashatnék Harry Pottert, nem hallgathatnék Tokio Hotelt, ha IGAZI vallásos hívő lennék - by az a papír, amit kaptunk...

 És nem foghatom meg a barátom kezét. Szűzen kell férjhez mennem.

 Mindegy...

 Fujj No Thanx... Azért az a dalszöveg nem rossz, de a NTX az.. Nem vagyok értük oda, cskhogy mindenki tudja...

 Tegnap hallgattam egy számot, bemásolom a dalszövegét. Egyébként ha valakit érdekel, pocsékul vagyok. Nem akarok senkit látni, nem akarok senkivel beszélni. Nem akarok semmit sem csinálni. Csak elmenni. Elmenekülni. De nem lehet. Ez van... Na, a szám (nem anyuéknak szól, mert ők a legjobb szülők a világon!!!!, tehát másoknak...) :

Azt hiszed mindig, hogy tévedek.
Nem értesz, és én sem értelek,
de te is tehetsz róla talán...
Ne mondd meg nekem, hogy milyen legyek,
mit gondoljak, és mit tegyek!
Most én beszélek, figyelj rám!

Engedd, hogy éljem az életem!
Nem kell, hogy prédikálj nekem!

NEM, NE NÉZZ HÜLYÉNEK
FIATAL VAGYOK, DE NEM OSTOBA!
NEM, NEM VAGY A PÉLDAKÉPEM!
SZÉP MESÉDBEN NEM HITTEM SOHA.
NEM HAT RÁM A VARÁZS,
AZ EGÉSZ KÉPMUTATÁS,
ILYEN VAGYOK, ÉS SOHASEM LESZEK MÁS!

Rossz leszek inkább, mint átlagos
Nem tűröm el, hogyha rám tapos
ez a bekattant világ!
Utálom rég, hogy jobban tudod
azt, hogy mit érzek, és mit akarok.
Nem vagyok kíváncsi rád!

Engedd, hogy éljem az életem!
Nem kell, hogy prédikálj nekem!

NEM, NE NÉZZ HÜLYÉNEK
FIATAL VAGYOK, DE NEM OSTOBA!
NEM, NEM VAGY A PÉLDAKÉPEM!
SZÉP MESÉDBEN NEM HITTEM SOHA.
NEM HAT RÁM A VARÁZS
AZ EGÉSZ KÉPMUTATÁS,
ILYEN VAGYOK, ÉS SOHASEM LESZEK MÁS!

 

No Thanx - Sohasem Leszek Más     
 

Anyu, boldog szülinapot!!! <3

 Mindenkinek kellemes húsvéti ünnepeket!

 Az enyém is az, nagyon kellemes.. Kár, hogy én utálom a húsvétot. Semmi értelme, bűzlök a háromezer féle kölnitől, és elegem van a zöld erdőben jártamból! Ja, meg én kis kertész legény vagyok, és húsvét napján, meg kelj fel párnáidról szép ibolyavirág... Már mindet tudom kívülről :D

 Azért a változatosság kedvéért gyűjtöttem pár verset a netről, hát ezek a kedvenceim:

Húsvét táján édes szokás,
A vödörrel locsolkodás.
Nálam is van szagos kölni,
Ha rád öntöm meg fogsz ölni?

Kölnivíz az illat őre
Nem használom olcsó nőre
Ettől bőre el nem aszik
Főleg hogyha sokat ....sétál
Ettől bőre nem lesz durva
Ezt használja minden ....kislány. Szabad-e locsolni?

Eljött a húsvét
Eljött a locsolás
Minden versben fő a rím
Nagymama tesztát gyúr
Szabad-e locsolni??

Zöld erdőben fehér nyúl,
Újpest-Fradi 3:0,
Szabad-e locsolni? [amikor papa ezt meghallotta, kijavította: Fradi-Újpest 3:0, kinek hogy...]

Viry cicám verse:
Erdő mélyén jó a kedv,
Arra járt a barna medv,
Minden versben fő a rím,
Láttál már rotációs kapát?

Kossuth téren jártam,
Nagy tömeget láttam.
Nem akart oszolni,
Szabad-e locsolni? / Lehet-e tüntetni? xD

Bemutatom termékemet:
Harmatvíz a neve,
S köztudottan húsvét
A védjegye.
Takarékos használatát mi
Sem bizonyítja jobban:
Esztendőre a leányzó
Tőle tűzre lobban.
Friss, üde lesz tőle,
ezt most garantálom,
S próbaadagját rögvest
Felajánlom:
Szabad-e locsolni?

 Öcséméknek én kerestem a verseket, tehát... :]

 Uhh, még mindig várunk locsolókat... Illik még 11.30 után jönni? NEMNEMNEM! Kár, hogy ezt nem tudja mindenki... De azt várom, hogy a cuki 2 éves keresztfiam meglocsoljon <3

 A húsvéttal az a baj, hogy nem pogácsát eszünk meg párizsis kenyeret és tejbegrízt meg túrórudit, hanem sonkát és tojást. És köztudott, én ezeket nem szeretem!!!! +o(

 Viszont hangosan Silbermondot és Julit hallgatok. Idáig senkit nem zavart. Max hamarabb továbbmentek :D :$ Luckily... Zum Glück. Heureusement. Szerencsére.

 Áhh, itt voltak a keresztfiamék! Annyira édes az a kisfiú... Imádom, komolyan, nagyonnagyonnagyon :]

 És közben eltelt az idő. De jó, hogy vége a napnak! Persze az éjszaka még el sem kezdődött. Jó tudni xD

 Be good lovely readership <3

 Boldog névnapot utólag is Klaudiának, a világ legjobb Klaudiájának <3

 Régen nem írtam, de nem igazán volt időm... A napjaim elég furcsák mostanában. Megint gondok vannak egy bizonyos valakivel, aki féltékeny ránk, és megint meg akar verni, de valamiért sose jön neki össze, mi viszont korlátozva vagyunk... Ez idegesítő, mert nem úgy akarok élni, mint egy sztár, testőrökkel! Vagyis félsztár, mert testőrök pipa, pénz nincs pipa... Ha értitek, mire gondolok... xD

 D. Steel könyvet olvasok épp, és egyszerűen imádom! Hihetetlenül jó írónő, szuper történet...

 Áhh, elfáradtam. Csak egy kicsit. De annyira rossz, hogy úgy megtennék valamit, amit nem lehet, és annyira... Minden annyira izé. 

 Rossz, hogy a múltam már megint nem hagy nyugodni. Nem csak a fent említett francia libáról van szó, hanem például E-ről is... Információkhoz jutottunk róla. Csak tudnám, miért? Ha valami nagyon fáj, de a seb már kezd begyógyulni, mért kell folyton újra elmélyíteni, belevágni? Újabb és újabb szúrásokat ejteni rajta, hogy lassan már ne maradjon ép lélekdarabom... És a seb megfertőzze az egész testem. Tönkremenjek. Aztán megint jöjjön egy kis nyugi, próbáljak felejteni, összeszedni magam. És akkor előről az egész. Újra történni fog valami, ami feleleveníti a régmúltat. És a jövőm a múltam lesz. A múltamon való rágódás. Én nem ezt akarom!

 Felejteni, gyorsan, időben, és újrakezdeni. Hányszor próbáltam már? És eltelt 2 év. És még mindig emlékszek mindenre. És rettenetesen fáj. De vajon neki milyen most? Ez az, ami miatt nem tudom túltenni magam rajta. Ezért érzem fagyosnak a napsugarakat. Mert talán, ha tudnám, hogy most jó helyen van, és nem jutok eszébe naponta, akkor talán megnyugodnék. De most... Küzdök a lelkiismeretfurdalással. Mert érzem, hogy hibás vagyok. Gyűlölöm is magam miatta. És lehetett volna minden másképp. Mégis megtörtént így. Ahogy soha nem kellett volna. És elcseszte az életem 2 évét.

 Tanulság: nem tudom...

 Miért van az, hogy amikor a cél, a boldogság már csak egy karnyújtásnyira van, akkor jön valami/valaki, és egyetlen mondattal másodpercek alatt lerombolja azt, amire napok óta készültem, és amiért fél éve küzdöttem? Nem értem, hogy miért nem teljesülhet az az álmom, amit igazán szeretnék. Ez az egy, a legfontosabb. Élni kell minden lehetőséggel. De ha egyszerűen a külső környezetemből mindig megakadályozza valaki? Talán az a baj, hogy még mindig nem adtam fel? Tegnap... Keresztúton voltam, esőben, hidegben, sötétben. Fáztam és féltem. Remegtem, néha a hidegtől, néha a félelemtől.

 Azzal a bizonyos dologgal kapcsolatban meg ennyit: anyu nem enged el, csak akkor, ha repülővel mennék. De a jegyet nem fizeti ki xD Miért nem jó a vonat vagy a busz vagy a kocsi? Ok, megértem. Ha nekem lenne egy tíz éves lányom, én is félteném, és nem engedném el. Csak van egy kis probléma... Nem tíz vagyok már... Mindegy.

 Ha egy szülő valamit megígér a gyerekének, azt csak azért teszi, hogy elfeledtesse vele az éppen aktuális kívánságát, de az ígéretét tuti nem fogja később betartani. Ki fog találni egy újabb ígéretet, és nem lesz megint semmi... Vagy mégis? :]

 Azt hiszem, ez a verzió jobb, mint a másik:

 - Apu, szeretnék egy luxushajót, légyszíííí...

 - Rendben kicsikém, megveszem neked jövő hónapban.

 - Neeeeem, én MOST akarom!

 - Jójó, akkor most.

 Ha valakinek folyton kinyalják a fenekét, soha nem fog felnőni! De ha az első eset történik, akkor még mindig küzdhet az álmaiért. Mert vannak álmai. A kettes esetben szereplő gyereknek pedig nincsenek. (De ő talán néha vágyik egy ölelésre... Arra, hogy anyának ne mindig pénzszagú legyen a blúza... Ki tudja...[?] )

 Egy ilyen fiatal negyede annyit élt meg, mint Klau és én. Negyede annyit szenvedett, sírt, álmodozott, tervezett és küzdött.

 Amikor a boldogság már csak karnyújtásnyira van, akkor történik valami, és lerombol mindent. Megöli a reményed. És ez a remény olyan nehezen születik újjá!

 De én kitartok. Kezdek beletörődni. Minden a makacsságom miatt van. Ha még február végén feladom, nem lenne most ez a kétségbeesett időszakom. De nem adtam fel. Itt az eredmény. Nem bánom. Jobb küzdeni. Keresni a lehetőséget. Akkor is, ha fáj. Akkor is. Fejlődsz lelkileg. Tehát hajrá, és tegyetek azért, hogy az álmaitok megvalósuljanak!

 Soha ne add fel! ;]

 Kinyitottam ma véletlenül a nyelvtan füzetem, a legutolsó oldalon, és elolvastam az idézetet, amit még év elején írhattam oda. A hazugról szólt, arról, hogy az a legrosszabb benne, hogy nem hisz másoknak se. (Mivel mindenki magából indul ki.)

 Ezen gondolkodtam most egy kicsit... Mert ha úgy nézzük, a hazugságoknak van értelme. Kegyes hazugságok megmenthetnek valakit a fájdalomtól... De egyszer minden kiderül... De talán néha hazudni nem bűn. Szerintem. Vannak olyan helyzetek, amikor... Oké, ezt most nem azért írom, mert én hazudtam valami nagyot... Na jó, de, azért xD Dehogy.

 A mai matek óra nagyon durva volt... BoGa jött be helyettesíteni, az osztályunk pedig teljesen megzakkant :[ Oké, 3 hónap és vége az egésznek! Vagyis az első nagy lépcsőn túljutunk! Wow, nyárra már tele vagyok programokkal... Úgy várom...

 A másik téma ami épp foglalkoztat, hogy érdemes-e feláldoznod egy csomó mindent valakiért. Ha mindenki ellenzi a kapcsolatotokat, de ti együtt akartok lenni. Akkor érdemes? Megéri, ezer és ezer könny árán? Megéri, ha tudjátok, hogy semmi esélyetek? Max vesztek egy szigetet a Csendes-óceán közepén, és élhettek boldogan. Áhh, nem tudom. Összeveszni mindenkivel, harcolni a világgal, a széllel szemben állni, az árral szemben úszni... De együtt. Fogja a kezed, segít, nem hagy el.

 Megéri. Mert ti akkor is lesztek egymásnak, ha mindenki hátat fordít nektek. Meg akkor is, ha... Bármi történhet. Ez annyira jó!

 Love and Friends forever :]

 Jóban rosszban <3

 Péntek van. Végre! Már úgy vártam... Úgy volt, hogy ma írunk fizikából, de szerencsére a tanárnő elfelejtette. Helyette feladatokat oldottunk meg. Öhm.. Klau tiszta K.O.

 Kiment, elkezdi másolni a füzetéből. De aztán... Én nem tudom, hogy csinálta, de pár sort ugrott a szeme, és rossz feladattal folytatta. Én pedig nevetni kezdtem, de nagyon... Tanárnő megjegyezte, hogy még sose látott ilyen nevetést tőlem... Aztán Klau visszaült, és csikizni kezdett. De én nagyon csikis vagyok... :D

 Tegnap matekon égteeeeem. Hatodik óra, ültünk, feladatot oldottunk, kész lettem, a többiek még nem. Egy szivecskét rajzoltam a csuklómra xD MR volt beleírva. (Mister) Erre Klaudia megszólal:

 - Nah, majd ha Vele szakítasz, akkor jöhet Reni. (Ugyanis az ő monogrammja MR)

 - Íj, vajon ki lehet az az Ő? :P - fűzte hozzá Laci bácsi. Hát mi úgy nevettünk...

 Tegnap elolvastam a horoszkópom az RTL Klub oldalán. Nézzétek:

Ezen a héten fordíts nagyobb figyelmet a védekezésre. Ellenkező esetben könnyen kopogtathat a gólya. Szerelmed pedig még nincs felkészülve egy gyermek érkezésére!

 Egy gyerek? Uhh, még belegondolni is bizarr. Azért én megtettem. Este a neveken gondolkodtam, meg a keresztszülőkön. Aztán pedig az esküvőn. Most megosztom veletek a nagy terveimet ;]

 Kedvenc női neveim: Vivien, Viktória, Virág, Nikoletta, Hanna

 Kedvenc férfi neve(i)m: Kristóf, több nincs xD

 A keresztszülők pedig... Klaudia, Nóri és Viry :] <3

 Az esküvőmre pedig nem szeretnék sok embert meghívni. A jelenlegi osztályomból kb 5 személyt, a tanárok közül pedig többeket :D

 A matektanárbát, a tesit (ő anyu esküvőjén ott volt :P), és Peti bácsit is, a biosztanárnőt mindenképp, aztán Vn-t persze, BoGát, Kati nénit (angol), meg Ramóna nénit. They are the best teachers (L)

 Azért még 10-15 évig nem szeretnék megházasodni. De akkor majd igen. Vagy ahogy a sors hozza. Ma Bence megkért, hadd jöhessen ki hozzám nyaralni néha, ha külföldre fogok költözni. Külföldre... Hát... Ez nehéz kérdés. Ha kapnék egy lehetőséget, pl külföldön tanulhatnél egyetemen, akkor mennék. De hazajönnék. Örökre olyan messze élni... Igaz, Magyarországhoz nem köt sok minden, de akkor is. A családom, az anyanyelvem, a szülőföldem. Bár annyira sosem voltam hazafi, mint Petőfi (ez sokáig aggasztott is), de beletörődtem. Azt gondolom, hogy ha Hamburgban fogok élni, attól még magyar maradok, és sosem fogom elfelejteni, hogy honnan indultam. Sosem?? Ki tudja...

 Bár felesleges ilyeneken elmélkedni. De engem érdekel.

 Nem is olyan soká találkozok Klauval :]

 Annyira várom a holnapot! Nőnap! Vajon mit csinálunk majd az én Mr-emmel? :P

MRMRMR <3

 Wow, nem élek. El se hiszem, mi történt!

 Feltették a DNG-be a névsort, azoknak a tanulóknak van rajta a neve, akiket felvettek. Ez az a suli, ahova nagyon-nagyon be akartam kerülni.

 Mindkét tagozatán első helyen állok!

 Ez azt jelenti, hogy FELVETTEK!!!

 Most én vagyok a világ legboldogabb embere. Nem is hiszem el. A lényeg, hogy felvettek. Áhh...

 Jó reggelt mindenkinek, vasárnap van, de nem tudtam aludni. Mivel nincs semmi xtra dolgom, úgy döntöttem írok. Ez a reggel furcsa, mert éjjel se tudtam aludni, és most is itt vagyok. Igaz fáradtan, de ennek ellenére éberen.

 Este annyira féltem, mert hallgatnom kellett a vihar tombolását. És én azt annyira utálom! Nem tudom, miért. Vannak dolgok, amiktől egyszerűen szörnyen félek. Például a sötétség. Az egyik kedvenc színem a fekete, de olykor nagyon tudom utálni. Imádom a csillagokat, az éjszakai eget, de nem akkor, amikor egyedül vagyok. Igen, a sötétben csak egyedül rettegek.

 Fáj a jobb karom, mert egy 2 centis lila folt éktelenkedik rajta. A vonaton álltam, Klaudiával, nyitva volt az ajtó, és így süvített befelé az a hang, mert nem a fülkében ültünk, hanem ott mellette.. Ahol fel meg le kell szállni.. Igen, ott. És én be akartam csukni az ajtót. De olyan bénán könyököltem bele, hogy sírva nevettem utána... És most itt az eredmény: fáj és csúnya :]

 Wááááh, össze vagyok kavarodva. De nagyon. Vajon mi lehet most E-vel? És Vn-nel? Olyan rég beszéltünk :[

 És vajon felvesznek a DNG-be? Vagy a Madáchba? Az ottani szóbelin hablatyoltam egy csomót. A DNG-sről ne is beszéljünk, mert maga volt a pokol. Nem fogom leírni, mert nem szeretném felidézni. Olyan egy napot... Soha többet!

 Tegnap azt álmodtam, hogy csokit ettem, de rettentő sokat. Utána felébredtem, és fájt a hasam. A mai nap még hosszú lesz. Sajnos. Bár tele vagyok elintéznivalókkal, inkább azt mondom, hogy nincs semmi. Mert egyik se fontos, csak mindent meg kéne csinálni. De se kedvem, se időm... Tegnap is csak írogattam. Sztorikat, egy füzetbe. De nem értelmesek. Csak tanulságosak. De csak nekem. Hisz csak én értem őket. Direkt lettek így fogalmazva. Na jó, Klau is érti. De nem lényeg.

 Emma - így hívják ezt a vihart, ami most van Németországban, Ausztriában, itt, meg a környező néhány országban még. Bár ne lenne :[

 Ihh, hát én akartam írni csak...

 Xar hetem volt. Oké, annyira nem, csak nehéz tegnapom. Holnap pedig Klauval ketten megyünk... ;)

 Kedden fogászaton ültünk matek és kémia TZ helyett, eredmény:

 gyönyörűek a fogaim + mindent tudok az amalgám tömésről :|

 A tegnapról meg... DNG felvételi. Már nem érdekel... *coffee'n'cola.feeling*

 The Veronicas - a mostani kedvencem...

 Mit csinálnátok akkor, ha egy szerelmi négyszög egyik csúcsán állnátok, és ti lennétek az a sarok, amelyik összetartja az egészet, meg a veletek szemben álló fél, aki mellesleg nem a ti barátotok? De nélkületek... Mindegy.

 Álmomban egy pap elől menekültem. Éjszaka átváltozott valamivé, és engem üldözött. Én szóltam a barátaimnak, de egyszerűen nem hittek nekem, és nem volt semmi jel, ami az igazamra utalt volna... Nagyon pocsék volt, féltem, de nagyon! Az a pap... Meg a szemei... Feketék... A ruhája, mint a kaszásé... És bántott. Nem csak engem. De csak én vettem észre. Áhh... Hülye vagyok. Tudom. Nem zavar xD