Kimegyek, és megnézem az eget. Muszáj... Valamire allergiás vagyok, mert tiszta kiütés a karom. És fáj. Niki, beszélnünk kell. Tudod...
Hulla fáradtan írok. Áhh...
A kökényre nem lehetek allergiás. Akkor szappan? Mindegy.
Egy kicsit megint elegem van. Úgy mindenből. De szeretek élni. Tervezek. Jaj, tele vagyok álmokkal, vágyakkal. A nyárról, a jövőmről... Mindenről.
Ich bin nicht ich, wenn du nicht bei mir bist. Igen...
...Meg szomorú is. Miattam. Mert én voltam neki az első igazi barátnője. És tudja, hogy ennek vége. És ez miatt nagyon maga alatt van, csak egy baj van, hogy fél. Fél az igazságtól, ezért fél az őszinteségtől.
Fél kimondani az igazságot!
Fél, mert tudja, ő is hibázik, és ezt nehéz elfogadnia, sőt, nem is tudja, mert... ő tökéletes.
Nyomás alatt van, nem tehet mást!
Tökéletesnek kell mutatnia magát, és már nem bízhat senkiben.
Mert sokat hallott a háta mögül, és... én kezdem megérteni.
Sokat szenved ő, nem szabad csak úgy elítélni, mert hülye szőke. De sokan rászállnak, mert tény, nem úgy viselkedik, ahogy kéne a korához méltóan.
De én elhagytam, ezért is, és... hiába beszéltem vele, valamiért nem hallgatott rám.
És most issza ennek a levét.
De most nagyon szenved.
Mert neki is vannak érzései. És mi ezeken az érzéseken keresztülgázolunk. Ez borzalmas. Miért csináljuk ezt?
Kettőn áll a vásár, ez tényleg így van. Sokat hibázott, igen, de én ugyanennyit. És ezt már nem lehet helyrehozni. Mert a sebek a szívünkben, nem gyógyulnak.
Nem hagyjuk őket. Nem, nem is akarjuk. Túl mélyek már...
Félünk...
Csodás 7 évet voltunk együtt, legjobb barátnőkként, és mindent tudtunk egymásról.
Közös álmok, közös vágyak, közös élet!
Közös lélek...
Hogy tudott minden így megváltozni?
Átkozom a napot, amikor eltávolodtunk, amikor ellentétes irányba változtunk, mert nem igaz, amit mindenki állít: hogy mindig is szőke volt. Nem!
És nagyon nehéz neki, mert anyuci pici lánya.
Vajon hogy tudna kitörni ebből?
Sehogy!
Nekünk sokkal egyszerűbb. És elítéljük mindenért, mert ő, a kis tökéletes... És amikor hibátlanul elmond valamit az órán, akkor is összesúgunk: "a kis beképzelt majom"! Oké, és ezt mire fel?
Baj, hogy tudja? Baj? És amikor mi tanulunk? Ő sosem akart rosszat.
Megértem őt. És Nikit is!
A blogját is megértem. Nagyon eltúloztam mindent. Mert nem az elit felfogása helyes: "velem, vagy ellenem, és ha egyszer ellenem, akkor többé nincs visszaút, de egy nyugodt perced se lesz"!
by ThxVn
Bevallom őszintén, ami a lelkem nyomja: HIÁNYOZTOK! A múltbeli ti, hiányoztok!
Nyújtsd a kezed, félek, hogy két Hiányzik a régi Anna, Niki, Reni, és a régi önmagam is egy picit. Bár, a mostani már erős. És BOLDOG. A vágyódásomat elfeledve, igazán boldognak érzem magam. Mint egy pici gyerek. Egy csecsemő. Milyen furcsa, hogy már csak az igazán gyermek lelkek képesek őszintén örülni! A felnőttek, és a kamaszok "tele vannak problémákkal". Pedig nem is... De olyan nehéz megtalálni azt az apró dolgot, aminek lehete örülni! Például, ha találsz egy szív alakú követ, mint BoGa ;) Bezzeg a kicsik látják az élet apró örömeit. Ők is azok... Mi is azok vagyunk! Az élet apró örömei...
Világ közt elveszítlek én,
Légy velem és érezd, egy pillanat
Most több az életnél!
Mostanában azt se tudom, hol áll a fejem. Elit ist schw*l, meg ilyenek, kockák, zabpehely, és a felejthetetlen tollbotlásaim:
Hát, senki nem nézett hülyének... Ennyit még sosem bénáztam egyszerre...
***
Ma is esett az eső. Reggel szomorúan néztem ki az ablakon, és rossz kedvvel indultam suliba a két öcsémmel (meg Anyával, mert Petinek "nyílt nap" volt, de ez lényegtelen). A járdán Peti három méterrel előttünk haladt. Én csak az esőcseppek hullását figyeltem... Hirtelen Anya és Sanci elkiáltja magát:
- Peti, vigyázz, kocsi! - mondták, mert egy autó belement a pocsolyába, és a benne lévő víz egy nagyot repült.
Én nevetni kezdtem. És kábé öt percig nem hagytam abba. Rájöttem, hogy milyen mulatságos, amikor megfordítjuk a dolgokat. Ezért nem unalmas az élet. Az eső normális esetben fentről jön le. De ha beleugrunk a pocsolyába, lentről fentre változik a mozgásuk. Ez olyan szuper!
Szerintem...
Én nem vagyok Én... Furcsa... Was hast du mit mir gemacht? Mit tettél velem?
Ich bin nicht ich wenn du nicht bei mir bist - Bin ich allein Ich lös mich langsam auf, halt mich nicht mehr aus Bill Kaulitz Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem, egyedül vagyok... És ami még belőlem maradt... Nem akarok létezni... Lassan feladom, már nem bírom sokáig tartani magam... Nyugi, ez nem a jelenlegi hangulatomat tükrözi, csupán Virynek szólt, ő tudja, hogy Nicky hatodik msn-partneréről beszélek... Mindegy... Life is beautiful... Hát... Biztos... Kívánjatok Nórinak jobbulást, mert szegény pocsékul van! És olyan rossz, hogy nem tudok segíteni rajta, pedig úgy szeretnék! Ez borzalmas érzés... Mintha meg lenne kötve a kezem... Még pár nap, és őszi szünet... Jipííííííííí :)
Und das was jetzt noch von mir übrig ist - Will ich nicht sein
Draußen hängt der Himmel schief
Und an der Wand dein Abschiedsbrief
Ich bin nicht ich wenn du nicht bei mir bist - Will ich nicht mehr sein
Ich krieg dich einfach nicht mehr aus mir raus
Egal wo du bist, komm und rette mich
Ich bin nicht ich wenn du nicht...
bei mir bist - Bin ich allein
Érzem, amit éreznek. Ez furcsa, de örülök neki, azt hiszem. Hiányoznak. Úgy mind. De főleg a harmadik. Ennyi írok: VKB
És mindent elmondtam. Szeretlek titeket, mindenkit, de ez más. Szeretet, de olyan különleges.
Mindegy. A máról majd holnap talán írok, de kötve hiszem, hogy lesz hozzá kedvem x), remélem, Klau vagy Niki ír róla, és azt elolvashatjátok.
"Néha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzeljük, hanem sokkal jobban."
"There's nothing you can do I'm, so lucky lucky
To keep it out
There's nothing you can do
Just scream and shout
saying:
I'm, so lucky lucky
I'm so lovely lovely
I'm so lovely lovely..."
Ha belegondoltok: miért is ne? Olyan szerencsés vagyok, mert az vagyok, és kész. Elég, ha megpróbálod elhitetni magaddal, és tényleg kezdel majd boldoggá válni, hidd el!
Vajon mi a "Bizalom Köteléke"? Egy tárgy? Hm?
Akarjátok, hogy megáldjalak titeket? :P Mert találtam az Eragonban egy szép áldást, le is írom, de persze akkor hatásos, ha erővel rendelkező személy mondja, aki nagyon öszpontosít, mert az áldásból simán lehet rontás!:
Atra gülai un ilian tauthr ono un atra ono waíse skölir frá rauthr!
Ma délután befejeztem a könyv első kötetét, két nap alatt végigolvastam 514 oldalt, tehát kikövetkeztethetitek (helyesen írtam?), hogy nagyon tetszett! És holnap folytathatom a második részével, jipííí x) Csakis ajánlani tudom. Aki HP-fan, mint szerény személyem, az könnyen Eragon-fanná válhat :)
Hát, szegény Süksi tényleg beteg :( Imádkozzon érte mindenki, hogy mihamarabb meggyógyuljon, pls...
Az imádságról jut eszembe: ma varázslatos misén vettünk részt! A rádió élőben közvetítette, de ez nem jelent semmit, maga a prédikáció, az atya... Eleve imádom ezt az új papot, nagyon kedves, és folyamatosan szervezi a programokat az ifjúság részére, és amikor valamiről beszél... Ha tehetném, reggeltől estig hallgatnám, de komolyan! Ilyen nagy hatással még csak nagyon kevesen voltak rám, mert az önfejűségem... Nos igen :D
Értitek... Na, erre nem is tudom, részben kell büszkének lennem. Mert meghallgatom én mindenki tanácsát, átgondolom, de aztán csak megyek a saját fejem után. Ha meg kivételes személytől kapok tanácsot, igyekszek megfogadni...
Kivételes személy: (megh.) olyan ember, aki számomra különösen fontos, egyáltalán nem átlagos, és imádom!!!!!!!!!!!!!!!
Különbséget kell tenni ember és ember között. Nem bőrszín, vagy kor..., hanem a belső tulajdonságai alapján. Sajnos nem bízhatunk meg mindenkiben. Mondjuk, talán jobb is így. Van az életnek értelme, megtalálni azokat, akiket ilyen "kivételes" jelzővel illethetsz.
Mert akkor lesz értelme élni. Lesz értelme nem gondolni a halálra, még az elvesztésük után is. Mert a halál nem akadály, ő még onnan fentről is szeret, és segít, nem hagy elveszni.
De te nem is fogsz elveszni!
Hisz ő itt van bennem, és... én meg itt vagyok neked. És te nekem...
(Bocsánat, a végét eltúloztam, az inkább csak Virynek szólt, de az eleje mindenkinek)
LOVE xXx
Valaki összetörte az álmaidat
Gyere és bontsd ki újra a szárnyaidat
Repülj tovább
Valahol várnak rád...
Nem érdemes rágódni megtörtént dolgokon, mert úgysem változtathatjuk meg őket. Ha elmúlt, nincs mit tenni. Mindenki hibázhat, ez így van rendjén, mert így vagyunk tökéletesek, teljesek; a hibáinkkal együtt. Nélkülük üresség lenne bennünk, ez a túlzottan perfektség pedig cseppet sem jó. El kell fogadnunk egymást. Mindenkit. De ez nem azt jelenti, hogy ne próbáljunk meg változtatni a rossz tulajdonságainkon. Csupán legyünk elnézőek másokkal (és magunkkal) szemben. Különben hogy várjuk el, hogy ők is ilyenek legyenek velünk?
Hibázhatunk, és könnyű elkeseredni. Mert nem csinálhatjuk vissza. De ne adjuk fel, mert úgyis van egy másik út, ahol folytathatjuk. A remény mindig él, a lelkünk legmélyén érezhetjük, sosem vagyunk egyedül. Valaki mindig néz, kísér, segít minket. Figyeli minden lépésünket, megóv a bajtól, rávezet a jóra, ha nem nyomjuk el a hívó szavait. Hallgassunk rá, mert nem akar bajba sodorni.
Mellesleg merjük követni az álmainkat. Ne legyünk nagyravágyóak, de higgyünk magunkban, a vágyainkban. Ha nagyon akarjuk, valóra válhat! Tapasztalat :P
Kár, hogy ma már kinevetik azt, aki plüssmacival alszik, és minden reggel megöleli az anyukáját, mielőtt elmenne otthonról. Pedig azok, akik ezt nem teszik meg... Hol vannak az ő érzéseik? Ne féljetek. A szeretet kimutatni sose féljetek.
Tudom, hogy sokan nem értitek a címet, mert német, de mindjárt rájöttök, hogy miről beszélek, csak kattintgassatok:
Na, hát... Ezt Niki küldte Klaunak, ő meg nekem, de nagyon nem is tudom... talán hálás vagyok érte nekik. Kábé egy órája bőgök rajta...
Egyébként Eragont olvasok, ma kezdtem, és még csak a 69. oldalon tartok, de itt a kedvenc idézetem belőle:
"Jobb szárnyalva, mint a földhöz szögezve meghalni."
Ezt a sárkány mondja, miután elenged egy sast. Olyan szép az is... Komolyan, az emberek annyi mindenre pocsékolják a drága perceiket, ahelyett, hogy értelmes dolgokat cselekednének! Maradandót, vagy csupán jót...
Benevez(t)ünk egy versenyre. Klau, Sanci, meg Én. Igazán király csapat!
Műveltségi vetélkedő... :) Drukkoljatok, bár a döntő csak tavasszal lesz, de arra mi már hivatalosak vagyunk xD...
Mellesleg, a hangulatomról meg ennyit:
...That last kiss
I'll cherish
Until we meet again
And time makes
It harder
I wish I could remember
But I keep
Your memory
You visit me in my sleep
My darling
Who knew...
Már régen nem értem mi tarthat vissza,
Mondd mit várok még,
Ha legbelül már indulnék?
Mert mélyen bennem hangok szólnak,
Álmok nélkül nincsen holnap,
Félelemből miért maradjak már?
Ha egyszer elmegyek,
Távol mindent újrakezdek,
Nélküled...
Engem már hiába vártok.
Elmegyek.
Szárnyam nincs és mégis szállok,
Holnaptól új úton járok,
Többé engem nem találtok már.
Én vártam, csak vártam,
Hogy újra rám talál, mi elmúlt rég.
Mi mára már csak szép emlék.
És vártam, csak vártam, hogy lesz, mi visszatart, ha elmennék,
De távol vagy, hogy érthetnéd?
Mert mélyen bennem hangok szólnak,
Álmok nélkül nincsen holnap.
Félelemből miért maradjak már?
Elmegyek,
Távol mindent újrakezdek,
Nélküled...
Engem már hiába vártok.
Elmegyek.
Szárnyam nincs és mégis szállok,
Holnaptól új úton járok,
Többé engem nem találtok már.
Crystal: Elmegyek
Bár megtehetném ezt. De az emléke itt van bennem, és nem tudok szabadulni tőle, hiába minden...
Nos, annyira nem is rossz, mint gondoltam. Az odaút nem is olyan hosszú, csupán 1,5-2 óra, gyaloglás mindössze 2 perc, tehát egész jó, bár nem számít, mivel kollégiumba szeretnék menni... :$ A napról még:
Az órák nagyon királyak voltak! Meg az igazgató beszéde is. Huhh, bent voltunk angolon, német törin, meg egy kezdő németen, ahol minden szót értettem, de persze abba a csoportba nem fogok bekerülni, mert ők a németül teljesen nem tudók x)
Beszélgettünk a töri tanárnővel, megemlítettem neki, hogy szuper órát tartott, csak egy szót se értettem belőle... Mosolygott, aztán egy csomó téma szóba került. Ez mind akkor, amikor egyik óra alatt fizettük be az előkészítő díját.
Előtte néztük meg a kollégiumot, ami egyszerűen nagyon király, számítógépekkel, szép szobákkal, fürdővel, saját konyhával, hűtő minden szobában, nagy kert... Ohh, nagyon tetszett! A felvételijük eredményéről meg csak ennyit:
- Ha valaki matekból 28 pontot elér az 50-ből, már szinte biztos, hogy felvettük, annyira nehéz a feladatsor, többnyire 6-7 pontot szoktak elérni - mondta az igazgató. Heh...
Ja, és én pedig ilyen érdekeletlen vagyok nektek, hogy nem jelentkeztek? Valaki megadhatná a leckét :D (L) De féljetek, ezt az érdekeletlenséget nem felejtem ám el xD...
Szörnyűek a napjaim... Az időjárás miatt: UTÁLOM A HIDEGET!!! És most hideg van. Ha vége lesz a télnek, örömtáncot járok, csak jöjjön el az a nap végre! És legyen vége a felvételinek is :)
Mellesleg, ha felvesznek a DNG kollégiumába, akkor ott fogok aludni. Tehát koleszos leszek, mint most Viry. De lesz (van) mobilom :) Persze ehhez fel kéne venniük, és meg kéne őket győzni, hogy koleszos lehessek. Holnap megyünk nyílt napra...
I gotta say what's in my mind
Something about us
doesn't seem right these days
life keeps getting in the way
Whenever we try, somehow the plan
is always rearranged
It's so hard to say
But I've gotta do what's best for me
You'll be ok..
I've go to move on and be who I am
I just don't belong here
I hope you understand
We might find our place in this
world someday
But at least for now
I gotta go my own away
Don't wanna leave it all behind
But I get my hopes up
and I watch them fall everytime
Another colour turns to grey
and it's just too hard to watch it all
slowly fade away
I'm leaving today 'cause I've
gotta do what's best for me
you'll be ok..
I've got to move on and be who I am
I just don't belong here
I hope you understand
We might find our place in this
world someday
But at least for now
I gotta go my own awayHSM2
Angyal volt... De elment... Pedig igazi angyal volt. De visszajön...
Otthon, édes otthon :)
Hiányoztatok! De azért nagyon szuper volt! 80 eurót költöttünk csak csokikra :o
Még hulla fáradt vagyok, hisz hajnalban indultunk, és nem is tudom, mikor értünk haza...
Na, de az útról: Bucsu községnél léptük át a határt, eltévedtünk (ennek kifejezettem örültem, mert sokkal több időm volt csendben elmélkedni), és aztán egy órás Burgenlandban való össze-vissza kanyargás után eljutottunk Eisenbergbe, a célunkhoz. Templomot néztünk, meg egy szobrot, amihez nagyon érdekes történet kapcsolódik, akit érdekel, annak msn-en elmesélem :P
Azután meglátogattuk Güssinget is, ott egy régi vár található, meg templom persze :D
Készült pár kép, majd egyszer megmutatom őket x) Burgenland tök szuper, alig van kerítés; sok a fa, a domb, szombaton alig látni embert, van finom mandarinkonzerv (L), és az a legviccesebb, hogy egy csomó mindent tudtam erről a tartományról, mert előtte a suliban német órán egy könyvből három hosszú oldalt kellett fordítanom róla :)
Cinema Bizarre, új hóbortom... Na, a német nyelvről meg annyit, hogy kétszer beszéltem, egyszer fordítottam. Először egy bácsinak kellett megmagyaráznom, hogy nem akartuk elrabolni a cuki cicáját, csak megnéztük. Mellesleg ők ott nem úgy hívják a macskát, hogy cic-cic, hanem miu-miu. Tök nagy :D Másodszor bementünk egy áruházba, ahol a kocsik nyilván apróval működtek, de az nekünk nem volt, így mamám odasétált egy német házaspárhoz, és megszólította őket, de persze nem értették, mit mond, így azonnal hívott engem, hogy csináljak valamit. Én meg minden félelem nélkül megkérdeztem tőlük, hogy felváltanák-e a 10 eurósomat. Már nem bírom elmondani ezt a mondatot, de akkor perpill tudtam németül. Ez különös... Végül elköszöntünk... A harmadik eset a güssingi templomban történt, amikor is egy bácsi idegenvezetőnk lett, de nem beszélt magyarul. Egy 18 éves fiú (aki... nem is írok semmit... nem jött be, de volt pár égő eset...xD), tehát a fiú és én fordítottunk. Királyul éreztük magunkat, mert egyikünk kevesebb dolgot értett meg, mint a másikunk. Élt egyszer ott valami bácsi, évszámokra nem emlékszek, és alapított ott ezt meg azt, protestánsok, katolikusok, meg egyebek... Ja, meg 2003-ban avatták boldoggá, azt hiszem :D A 2003-at megjegyeztem, mert nem nehéz németül mondani x)
Lényegében gyönyörű a táj, sokat imádkoztam értetek, hoztam csokikat (Nórinak és Virynek nem tudom elküldeni :$ ), bár képeslapot is vettem (na, az nagyon drága mulatság ott!) Mindegy... Maradt öt euróm, tehát még egy ausztriai menet belefér az idén :P
Köszönöm a jó kívánságokat!
A hazaúton zajlott "hatalmas", szerény személyemet érintő akármit, jelenséget, vagy mi a frászt elmesélem, annak, aki szeretné meghallgatni, de mindenkivel nem szeretném megosztani. Ne gondoljatok se rosszra, se cikire :)
Legyetek rosszak! Jó éjt (L)
...Al csak rövid ideje járt hozzánk, és igyekezett beilleszkedni. Nyilvánvaló bátorsága ellenére azért meglepődtem, amikor önként jelentkezett, hogy felolvassa a fogalmazását. A következő pillanatban - ezt minden tanár megéli - mosolyogva bólintottam, magamban azonban azért imádkoztam, hogy a többiek ne ugrassák majd, ha befejezte. A terem elcsendesedett, Al olvasni kezdett.
- Ha lehetne egy kívánságom, azt kívánnám, bárcsak találkozhatnék a papámmal - kezdte hangosan, tisztán ejtve a szavakat. Arra a negyedórára, amíg olvasott, teljesen lekötötte általában nyughatatlan hetedikeseim figyelmét. Elmondta, hogy soha nem ismerte az apját, mert az otthagyta a családját, amikor Al még kisbaba volt. Megosztotta velünk bizalmas részleteit: milyen nehéz volt elfogadnia, hogy már kiskorában ő maradt az egyetlen férfi a házban, neki kellett lenyírnia a füvet és megjavítani a törött csöveket. Felfedte előttünk azokat a gondolatait, amelyek nem hagyták nyugodni: vajon hol lehet az apja, és miért hagyta el őket.
Szememmel pásztázni kezdtem az osztályt: látok-e vihogó hetedikeseket, akik, ha észrevették valaki gyengeségét, általában rögtön ugrottak és beszóltak valamit; de nem nevetgélt senki. Senki sem forgatta a szemét, senki nem adta tudtára társainak jelzésekkel, hogy unatkozik; semmi fenyegető jelet nem észleltem. Minden diák figyelmesen hallgatta Alt. Tekintetük az olvasó fiún nyugodott, csak úgy itták a szavait. Meg voltam illetődve.
Al folytatta, mesélt a rémálmairól, arról, hogy sosem ismert olyan férfit, aki ennyire fontos, ugyanakkor valószínűtlen lett volna számára. Szenvedélyesen őszinte szavait olvasva hangja remegni kezdett, és könny csordult le az arcán. A hallgatóságra pillantottam. Jessica és néhány másik gyerek arca is könnyes volt, csendben ültek, figyelmesen hallgattak.
Megengedik neki, hogy ezt tegye, gondoltam. Megengedik neki, hogy elmondjon valamit, amit talán még soha senkinek nem mondott el, és nem ítélkeznek fölötte, nem heccelik. Gombócot éreztem a torkomban.
Al fogalmazása végéhez ért, küszködve próbálta felolvasni utolsó mondatát. "Ha lehetne egy kívánságom, azt kívánnám, bárcsak találkozhatnék a papámmal, mert akkor..." Itt már potyogtak a könnyei, ahogy a mieink is. "Mert akkor esténkét az ágyban nem kellene becsukott szemmel azon tűnődni, vajon hogy nézhet ki."
Anélkül, hogy bárhogy befolyásoltam volna őket, az osztály felállt, és tapsolni kezdett. Alnak fülig ért a szája, amikor az osztálytársai elhalmozták ölelésekkel. Szóhoz sem jutottam.
Hát ezért tanítok. Bepillanthatok az arcok mögött rejtőző történetekbe. Azért tanítok, mert láthatom a gyerekeket felnőni, nevetni, tanulni és szeretni. Az olyan gyerekek miatt tanítok, mint Al.
"Barátság" volt a tiétek. Azt mondták, ne legyél önző. Te igyekeztél, és csak tűrtél, és tűrtél, és tűrtél... Bezzeg ő... Szabad teret kapot, hisz azt adtál neki, ezért azt kezdte gondolni, hogy úgy bánhat veled, mint a kutyával. Csak egy dolgot nem tudott tőled ellopni, kikönyörögni: a szereteted. És a hozzá tartozó mosolyod. De te nem szakítottad meg ezt a "kapcsolatot", mert szántad őt. Egy nap leszállt hozzád egy angyal. Azt mondta, teljesíti egy kívánságod. Eszedbe jutott ő... Ezt felelted az égi jövevénynek:
- Add neki a mosolyom, kérlek.
Az angyal szó nélkül elvette a mosolyod, és neki adta. Attól a perctől kezdve ő végre tudott mosolyogni. Odasétált hozzád; hozzád, aki szomorúan álltál egy fának támaszkodva.
- Most jöttem csak rá, hogy te milyen szánalmas is vagy. Még nevetni se tudsz!
Tényleg nem tudtál, mert a mosolyod az övé volt. De, hiába... Ő ezt kárörömre használta fel... Miért, miért segítettél neki annyit, amikor ő nem érdemelte meg? Eszedbe jutott a számtalan óra, amikor leckét magyaráztál neki, amikor a panaszait hallgattad csendben, amikor szidott... Ohh, igen... Ezt kaptad cserébe. Szidást... Kesergést... Aztán kezdtél végre megerősödni. Tudomására adtad, hogy hagyjon békén, mert csak kihasznál. Ő, mintha meg se hallotta volna, a következő szavakkal fordult feléd:
- Menj innen, és többet vissza se gyere. Nincs rád szükségem, elegem lett, csak egy megbízhatatlan gyenge senki vagy!
Te elszaladtál, és egy fának dőlve zokogni kezdtél... Tönkre tett a saját barátnőd! Hogy lehetett ő ennyire önző? Hiába, hiába adtad neki a mosolyod, a szeretet hiányzott. Nem tudott szeretni... Kár, hogy nem álltál előbb talpra. Csak sírtál. Azon gondolkoztál, hogyha most látna, milyen jót nevetne. Ekkor lépések zajára figyeltél fel. Megtörölted a szemeidet, és egy ember alakja magasodott előtted. Szelíden rádmosolygott, és gondoskodón kérdezte:
- Segíthetek? Nyugodj meg, gyere, üljünk le...
Mennyire más volt ő, mint a barátnőd... Áradt belőle a jóság... Megint elmosolyodott, és te pedig rá.
Visszaadta a mosolyod...
Csak ültem a gép előtt. Vele beszélgettem. Hirtelen mindenem remegni kezdett (Nóri, talán emlékszel még rá), és nem múlt el percekig. Olyan furcsa... És ő... Minden annyira különös... Néha eszembe jut, hogy ha nem lennénk már, akkor mennyivel egyszerűbb lenne, viszont azért rossz is... Mert nem éreznénk semmit. És így nem is örülhetnénk.
A szenvedés csak azért van, hogy megtanítson az életre. Felkészítsen a jutalmadra.
Igaz, hogy mások hibájából okulni kell, de a saját hibádból sokkal inkább lehet. Hisz ha megtapasztalod, nehezebb, de mégis könnyebb...
Az is igaz, tényleg, hogy az ember nem valami jelentős. Ez a földi élet, a jelen testünk, mind csak kábé 80 évig tart. De utána... Senkit nem fog érdekelni, hogy milyen vékonyak meg csinosak voltunk.
Ő azt fogja nézni, amit mi nem látunk elsőre egymásban. Milyenek vagyunk? Milyenek, belülről...
Ezért jó lenne, ha nem csak a külsőnk ápolásával törődnénk annyit, hanem a lelkünkkel is.
Mert a leglényegesebb dolgok mások...
Az ember... Olyan kiismerhetetlen.
Miért nem vesszük észre, hogy nem az a fontos, amit annak hiszünk? Bár felismernénk, és követnénk a Nagy Igazságokat... Az igaziakat. Például, hogy hiába van rózsából milliónyi, az az egyetlen szirom, amit te mindig magadnál hordasz, az különleges. Mert szereted. Mert törődsz vele. Mert nincs belőle több a világon. Csak ő... Egyes egyedül...
De te elhagyod. Mert mások megtanítanak arra, hogy ne foglalkozz jelentéktelen virágokkal. Ennél komolyabb kell, hogy legyél. A számok, meg a pénz... A vagyon...
Na, ezektől aztán okosabbak leszünk, mi? Oda kéne figyelnünk egymásra, és többet tanulhatnánk. Nem az iskola a megfelelő erre. Az a hely... az máshol van.
Miért, miért akarunk komolyak lenni, vagy épp túl lazák?
Miért szégyen hinni a mesékben? Mert igenis, a szivárványon átgyalogolhatsz, és repülhetsz a felhők tetején, meg a madarad hátán. Simán. Ha csak picit is hinnénk benne, hogy az élet nem abból áll, mint amiből gondoljuk. Nem...
A kicsi gyerekek, többet értenek ebből, mint mi. Belőlük még nem szívták el azt az őszinte, szelíd tisztaságot. Ők még bárkit képesek szeretni. Mi már nem. Próbáld meg szeretni az "ellenséged". Jó lenne, ha menne.
És ne nevess azokon, akiknek ez sikerül.
A Nagy Igazságok... Léteznek... De csak egy út vezet hozzájuk: a szeretet útja.
ThxVn
Jaj, sorry, hogy ezzel a képpel idegesítelek titeket, dehát a reklám az reklám xD...
Reni! Azt hittem, ma el fogok süllyedni szégyenemben! Megírtam a gimnáziumhoz a regisztrációs e-mailt, de nem írtam hozzá, hogy melyik órákon szeretnél részt venni. Ma négykor lezárták ezt az egészet, de én kaptam az igazgatóhelyettestől egy levelet,amelyben arra kér, jelöljek órákat, és nem baj, hogy 4 után küldök választ, attól függetlenül el fogják nekem fogadni. Oké, Reni, matek, fizika és biosz órára regisztráltam xD. Elkezdtem bemásolni, hogy melyik órára mikor akarsz menni, és véletlenül megnyomtam az entert, és elküldte a még egyáltalán nem kész állapotban lévő e-mailt. Olyan ciki! Küldhettem egy másikat, amiben bocsánatot kérek x)!
Reni, ha nem jutsz be abba a gimibe, akkor csupasz kézzel tekerem ki a nyakad, mert ez annyira égő ;) (Reni helyett írtam egy giminek, ahova menni akar, mert neki nincs e-mail címe, illetve nete még)
Egyébként tök jól ellevelezgetek... Most az ACSJG igh.-vel, előtte az Eötvösével... Komolyan, tiszta ciki x)
A symás terv remélem be fog válni ;)
Ja, persze. Üdv Lili, ez a blogom. Jó szórakozást :lol:
Akik nem ismernék Lilit: Egy kedves osztálytársam, aki éjjel-nappal ezt mondogatja: "Én olyan tökéletek vagyok!"
Pedig szerintem cseppet sincs igaza, de ez magánvélemény... 7 pecsétes titok, tehát mindenki tud róla ;)
Erre úgy jött(ünk) rá, hogy elmentünk felkutatni a hullát. Azt, amelyiket tegnap találtuk Nikivel a temető fölött. Most azonban már nem volt ott, így folytattuk utunkat. Egy tisztásfélére lyukadtunk ki, pontosabban egy szakadék szélén álltunk. Itt beszéltem mobilon az én drága Virymmel, aki miatt nem ugrottunk. Aztán homokút végig, mentünk valahová, az ismeretlenbe, közben kökényt ettünk, feltéve ha az tényleg kökény volt xD, majd elértünk az út végére. Jöttek-mentek a kocsik, de járda sehol, így vissza kellett fordulnunk. Megláttunk pár fiút, de szerencsére eltűntek. A Kápolna utcában nagy borzalom történt egy szegény kis hernyóval, de ezt inkább nem írom le...
Jaj, és megint rájöttem, hogy úgy szeretlek Titeket! Ez tök jó x)
A koncertől pedig annyit, hogy van tervem ¤) És várom a nyarat, meg a karácsonyt is! Mert akkor utazunk :)
Boldogok voltatok. Igazán... És akkor... El kellett mennie, mert hívta a kötelessége. Az az ostoba halaszthatatlan feladat. Dehát ez fontosabb lett volna neki, mint te?
Nem. Tudod, hogy nagyon szeretett. Meg is halt volna érted, ha megkéred rá. Imádott... Úgy, mint még soha senkit. És te? Ugyanígy éreztél. Annyira szeretted, hogy az leírhatatlan. És még most is, még most is szereted! És ő is téged. Mikor jön már vissza? Szedvedsz... És kinyílik a bejárati ajtó:
- Szívem, hazajöttem a bevásárlásból!
Uhh, látszik, ilyen történetek jutnak eszembe, tehát eléggé K.O.-s állapotban vagyok xD... Épp pattogatott kukoricával tömöm magam, és Sancinak szurkolok, hogy mosolyogva érjen haza a taekwondo-versenyéről.
Nem is olyan régen még Sápon voltam anyával meg Petivel, a játszótéren. És amikor odasétáltam a hintához, ahol mellesleg két fiú ült, akkor az egyik hirtelen hanyattesett, és kirepült a hintából. A másik megkérdezte:
- Hát te mit csinálsz?
- Csak ki akartam próbálni, amit Pityu mutatott tegnap, de nem jött össze... Kényelmes itt a földön feküdni, nem próbálod ki?
Én úgy nevettem x) Így jutott eszembe Aggtelek:
Játszótér, Reni és Én hintázunk, sehol senki ismerősünk, csak pár idegen. Simán elhitethetjük velük, hogy nem beszélünk magyarul, ezért csak németül dumálunk. Igazán értelmes mondatokat alkotunk, pl. hogy a fű zöld, de mért nem kék, meg ilyenek, nevetünk, és akkor a hinta nyikorogni kezd, én meg hangosan elkiáltom magam:
- Was nyikorogst du?
Tök jó az életben, hogy soha nem tudhatunk semmit előre. Nem? Például hiába ígéri meg a tanárnő, hogy dolgozatot irat, ha lebetegedik, nem jön suliba, akkor nem bírja megtenni.
Huhh, ma egy likőrös csokit se ettem, tényleg ;)
Jeg skriver på norsk, fordi jeg er veldig trøtt. Jeg elsker en gutt,og jeg er veldig lykkelig! Men denne dagen var dårlig,jeg hater alt, og jeg vil bare død :( . Unnskyld. Jeg elsker dere jenter,dere er veldig gode venner. Jeg savner Vn! Og jeg savner Viry og Nóri også. Jeg hører på TH,Silbermond og Samy Deluxe. Takk Karoline min venn :D Amíg kedves vagy azzal, aki tévesen hív,
Ezt Sanci keresztanyja írta az emlékkönyvembe. Gondoltam, bemásolom.
Amíg észreveszed a hóban kinyíló virágot,
Amíg az úton elsőbbséget adsz,
Amíg panaszaidnál több a mosolyod,
Amíg néha alaposan kisírod magad,
Amíg még észreveszed a jól megmászható fákat,
Amíg tudsz testvériesen osztozni,
Amíg visszadobod a kishalakat,
Amíg néha fáj a szíved a másikért,
Amíg esténként elégedetten alszol el,
Addig jól éled az életed.
"Because he loves himself, but he doesn't love you..."
Huhh, ma megint annyi minden történt...
Például befejeztem az új regényem első füzetét.
És el akarok repülni a világ végére. Tök jó az a hely. Ma majdnem kiestem az emeleti ablakból a suliban. Még jó, hogy Klau megfogott. Látjátok, ezért nem szabad kihajolni az ablakon xD
Symphonie, Hilf mir fliegen, Sail away, He doesn't love you - Ezeken kívül semmit nem tudok hallgatni! Ez már kétségbeejtő ;)
Holnap péntek. Üres a fejem. K.O. *pontpontpont*
ThxVn: Az ezüst farkas
Hideg tél volt. Sok hó esett.
Egy három tagú család karácsonyfáért ment az erdőbe. Apa, Anya és a kis Amy, aki még a 3-at sem töltötte be. Nevetgéltek, hógolyóztak. A szülők csak a megfelelő fát keresték, de Amy figyelmét más vonta el. Vastag bundája ezüstösen csillogott, miközben kecsesen, magányosan lépkedett. Egy farkas... Az állat nem bántotta. Csupán megbabonázta szépségével, és Amy a nyomába eredt.
Be, a sötét erdő mélyére...
Már 10 perce gyalogolt, amikor a farkas hátrapillantott, és Amy szemébe nézett. A kislány megriadt, de ekkor a farkas eltűnt. Amy lépett egyet előre, és iszonyú fájdalom nyilalt a lábába. Csapda... Erősen szorító csapdába került. Letérdelt, úgy próbált kiszabadulni, miközben sírt, és segítségért kiáltott gyenge hangján. A semmiből a farkas jelent meg. Az utolsó reménye. Elsétált a szenvedő gyerek mellett, lesütötte szemeit, és tovább állt. Amy-t többé senki sem látta.
A hófehér farkas szépsége megtévesztő, ridegsége ijesztő...
Sail away, it's time to leave
Rainy days are yours to keep
Fade away, the night is calling my name
You will stay, I'll sail away
***
Borzalmas. Szegény Clia. Teljesen kiborultam miatta. De imádkozok érte! Itt zokogok... Ez hihetetlen, és szörnyű :(
A napról majd egyszer talán mesélek... Einmal... Vielleicht...
Meg vagyok ezért a számért őrülve! Komoly!
Anna, emlékszel? Ma meséltem, hogy mi volt múlt héten a vállammal, és gondolom még a derékbajaimra is emlékeztek. Ha van időtök, gyertek el hozzám, és fogjátok meg a hátam, annyira forró, hogy mindjárt elégek. Ich verbrenne innerlich xD Most kiújult mindkét fájdalom, és fogalmam sincs, hogy miért! :(
Sail away - Ezt ismeritek? Ez a másik, ami nélkül nem tudnék létezni.
Nagyon félek a holnaptól. Nem tudom, hogy az október három jót vagy rosszat fog-e hozni, de figyelmeztetem itt is minden szerettemet, hogy nagyon vigyázzon magára a biztonság kedvéért!
Aki nem értené, itt visszaolvashatja, hogy miről is van szó. (Első kettő bejegyzés)
És szurkoljatok, holnap majd megírom, mi történt. Csak lennénk már túl rajta!!!! :(
Nyugi, mindössze egy képről van szó, amit én rajzoltam :D
Épp készülök lelkileg a hamarosan rám váró 2,5 órás utazásokra (nach Pesterzsébet), meg az ausztriai útra, aztán a sok iskolalátogatásra, az új mp3 lejátszómra, mert anyuékat azzal bíztatom, hogy bírni fogom a hosszú vonatozást-buszozást, ha lesz valami, amin közben zenét hallgathatok xD. Persze magamat is ezzel hitegetem :S
5 év az életemből... Nagyon lényeges dolgok, de még mindig magasról teszek az egészre :P
Most fontosabb, hogy Nóri problémája megoldódjon, és Viryvel is tudjak majd mindig beszélni.
Meg ennél is többet számít, hogy szeretlek titeket ;)
És akkora ajándék, hogy ismerlek titeket, hogy... csak hálálkodni tudok... komolyan...
Ezt nem csak a sőőőt-ért cserébe mondom, hanem, mert ez az igazság xD :)