Jó tudni, hogy vagy nekem. És ezt így nyugodtan megmondhatom. Illetve leírhatom. Jó tudni, hogy a barátom vagy, és minden jó igaz rád, ami egy jó barátra. Köszönöm!
Hááát, nem túl hosszú bejegyzés, és a téma sem különbözik az előzőkétől... De nem érdekel...
"Der Lohn der Freundschaft ist sie selbst. Wer sich mehr erhofft, versteht nicht, was wahre Freundschaft ist."
Aelred von Rievaulx (1110-1167)
Sajnálom azokat az embereket, akik kevesek ahhoz, hogy barátokat szerezzenek. És azért nem elegek ehhez, mert túl soknak hiszik magukat. Egy jó barát többre tartja a barátját saját magánál, és cserébe nem reméli, hogy a barátja ugyanígy érezzen iránta, mégis tudja, hogy ez a kapcsolat kölcsönös. Egy jó barát az utolsó kenyérdarabkát is a barátjának adja, az utolsót is, nemcsak az elsőt. Egy igazi barát őszinte, és egyenes.
Örülök, hogy nekem van ilyen barátom, hisz nagyon nehéz találni. De ha megpróbálod értékelni a környezetedben élőket, és helyet nyújtasz nekik, mert nem csak te létezel, akkor már sínen vagy. De ezt ösztönösen tedd, ne kényszerből. A hazug ember egy idő múltán áttetszővé válik. Néha a tükör elé kell álni, a következő szavakkal:
- Szeretem magam, mert sokat érek, de vannak, akik legalább ennyit számítanak.
És ha észreveszed, hogy a saját fényed, az a hatalmas dicsőség, a rikító fehér lepel mások fényében elkoszolódott, és megsárgult, mert hagytad, akkor már tudni fogod, hogy ez sokkal szebb, mint a régi volt...
Olyan nagy hálával tartozok NEKIK, ha most olvassák a blogom, biztosan érzik, hogy róluk van szó, annyira köszönök nekik mindent! Tényleg, jó tudni, hogy léteznek emberek, akik igazán szeretnek. Akik bíznak bennem, hisznek nekem, tűzbe tennék értem a kezüket, követnének, és elkísérnének a világ végére is, ha hívnám őket, meg ha nem, akkor is; féltenek, formálnak, tanácsot adnak, segítenek mindenben, nem kételkednek a szavamban egy percig sem, megértenek, sőt, belém látnak, ismerik a gondolataimat, de a legeslegeslegfontosabb, hogy tényleg szeretnek, tiszta szívből. Ez olyan csodálatos! És ez azt hiszem, hogy kölcsönös. Ugyanezt megtenném értük, amit ők értem, és ugyanígy szeretem őket, ahogy ők engem. Köszönöm, nagyon köszönöm!
Akinek nem inge, ne vegye magára XD :)
Beképzelt. Önző. Bunkó. Kényes, meg finnyás. Nyafogós. Folyton bőg, ok nélkül is. Szemét. Idióta. Feledékeny. Lusta...
Most nincs kedvem tovább sorolni a sok szép tulajdonságomat. Mára ennyi elég volt az önelemzésből. Elegem van a világból. A sulival minden oké, de a többi az pocsék. Pfujj :(:(:(
A német tanár meg kedves, de ez... nem elég. Tudom, hogy olyasvalakit akarok, aki több ennél, pedig ilyen nincs! Mert egy tanár dolga: a tanítás. Igen :) Nem más :( Azért már nagyon várom a holnapot, mert azért nagyon rendes volt, úgyhogy... :) Fel a fejjel... Csak én ne lennék ilyen hülye! :(
Ma volt az első nap a suliban. Háááááát, röviden eléggé unatkoztam, de azért annyira borzalmasan nem telt, mintha... mintha... Most nem jut eszembe semmi találó XD :). Egyet tudok, mert hallom: merül a mobilom. És tegnap összekevertek Lolával. Pedig nem is hasonlítok rá :)
Ma találkoztam Klauval, és a cuki cicával, aki az évnyitón is ott szerencsétlenkedett köztünk XD. Aztán bedobtuk egy házhoz, persze csak 1,5 óra mászkálás után, ugye, mert nem vagyunk azért szívtelenek :)) Annyira kis édes :lol: És bepakoltam holnapra. Az órarendünk pocsék, persze nem annyira, csak... csak kicsit, mivel szerepel benne a fizika, (bocs Reni) meg csak három német van, az se Vn-nel... Azért annak örülök, hogy a törit és a tesit, ja, meg a matekot nem más tanítja, hanem az, aki. Nah, ezt érthetően leírtam :) Aztán... van valami kompetencia fejlesztő óránk is (vagy legalábbis hasonló), mert a felméréseken, amiket az állam készíttetett, évről évre egyre rosszabb átlagot nyújtottunk. Bizony, hülyül a nép, kérem szépen XD
Petinek tetszik az első osztály, jó, még csak egy nap telt el :P, Sancinak meg ugyanilyen a véleménye az ötödikről. Én bírom az osztályfőnökét, a mi töritanárunkat, bár... Nah, végülis jobb, mint ÁHCS! Sokkal! Ő ember, egyesekkel ellentétben :P Mert léteznek ám UFO-k! XD Közelebb vannak, mint gondolnánk... Holnap ügyelet, Reni a párom, és a nagyudvarra vagyunk beosztva, asszem :))
Huhh, de várom már, hogy elteljen ez az év! De utána meg a gimi első éve lesz nagyon nehéz :( Áhh, kibírom :D Remélem... :))
Sorry, hogy tegnap nem írtam, de... 
Szóval... nagyon szuper nap volt!! Igaz, babám? Huhh, ne is akarjátok elképzelni, hisz nem lehet, olyan királyul telt:D Hááát... Az ikrek 18. szülinapja, és a nyár vége... Megérdemelték, hogy megünnepeljük őket!
Egyébként sikerült összeszednem széthullott darabjaimat, vagyis maximális erővel vágok neki az új tanévnek! Na jó, hulla vagyok, fáradt, meg minden, de lelkileg ép :D És most megint boldog. Kár, hogy a tegnap este hamar eltelt, és haza kellett jönnünk, mert Klauval fel akartunk kelni az évnyitó misére, hisz Anna is szólt, hogy menjünk, meg még páran, ezért nem is hagytuk ki :) (Viszont Annát nem láttuk sehol :P) Nem lehet ránk egy rossz szavatok sem! Ez nem csak erre vonatkozik. Épp nem züllünk annyira, csupán éljük az életet, tök természetesen. Jah, meg változunk, de ez is normális. Örülök, hogy végre ilyen szuperek a napjaink :lol: És az a sok jel, hogy ne hagyjuk abba, hanem folytassuk, amibe belekezdtünk... :)) És a horoszkópom! Azt írja szeptemberre, hogy számomra (meg számotokra-miattam) tele lesz meglepetésekkel, és ne lepődjetek meg majd az őszinteségemen. Idézem: "Most bizony itt az ideje, hogy minden elfojtott gondolat felszínre törjön..."
Tudom, hogy holnap visszatér minden a rendes kerékvágásba, és jön a sok nehézség, mégis, jól esett egy kicsit elfelejteni, hogy mi van most, és pihenni. Nagyon jól telt ez a nap. És ha belegondolok, a többi is, mert csak erősödtünk, igaz, babám? És a végére, ha egyszer eljutunk oda, profikká válhatunk! Éljen, már úgy várom! Ez adja a reményt, amire most olyan nagy szükségünk van! Ohh, azt hiszem, hogy ha befejezem a blogírást, becsukom a szemem, ledőlök valahová, hallgatom a kedvenc számomat, és... A folytatást nem lehet leírni...
Előre is boldog szülinapot... :)
Elég volt már. Miért kell kikészítenetek? Azért hálás vagyok. Igen. KÖSZÖNÖM annak a számtalan embernek, akik azon fáradoznak, hogy tönkretegyenek. Jaj, ne haragudjatok, tudom, hogy nem szándékosan vagytok szemetek, de azért fáj. Még én is sírhatok, és TI nem is tudjátok, hogy mennyit! Persze van olyan személy, aki tudja. És neki meg azt köszönöm, hogy felém se fordítja a fejét. Már nem számolom, ez talán a harmadik, vagy a negyedik nap,( vagy még több?), amit totál K.O.-ban töltök, nem is érdekel. Nemcsak ti, hanem azok a tárgyak, dolgok is épp jókor zúdulnak rám. Tudom babám, hogy nem egyedül vagyok, csak nekem még EZEK, amik gyötörnek, neked pedig AZOK. És ott vannak a közös bajok... De mi vágtunk bele, és sikerülni fog. Nehéz a megvalósítás, de ennyi szenvedés után megérdemeljük a nyugalmat, amit meg fogunk kapni!!! Legalábbis nagyon remélem!
NEKTEK meg csak annyit üzenek, hogy ha csak dühöngeni tudtok, meg szidni, akkor felejtsetek el! És mindkettőnknek jobb lesz, nem!?
Akinek nem inge, ne vegye magára, de ezt muszáj volt leírnom...
A hívás, az fontos, nem hagyhatom ki! (magyarra fordítva, mert az eredeti angolul, meg németül zajlott le, drága is volt külföldi számot hívniXD):
- Hallo - szól bele ő, mikor először én hívom, de megijedek, és leteszem :D. Eltelik 15 másodperc, csörög a mobilom... Ez ő!
- Hallo - szólok bele magas vékony remegő hangon.
- Szia! - itt emlékezetkiesés, annyira remegtem, és össze voltam zavarodva, hogy nem tudom, mit mondtunk! A következő, amit tudok, hogy:
- Okay... Do u speak... (Izé, magyarul írom) Beszélsz angolul? - ő (előtte németül dumált asszem)
- Igen - felelem. - Beszélek angolul (kivéve amikor nemXD) - erre nevet.
- Rendben... Ki vagy? - kérdezi ő.
- Ki vagy? - egyszerre vele, csak ugyebár én voltam a bunkóbb:$.
- Nem hiszem, hogy ismerlek. Te ki vagy? - erősebben ő.
- Én Tündi (nem Vivi:$), és Magyarországon élek. És te ki vagy? - nagy angol tudásommal nem bírtam hirtelen többet kinyögni XD.
- Szerintem rossz számot hívtál... - ő.
- Nem tudom... Én... Nem tudom... Én... - folyton a szavába vágva, udvarias kislány :P Memóriakiesés megint, és:
- Sajnálom! (kezdem angolul: I'm sorry) Elnézést kérek öntől (németül, magázva!) - én, tiszta K.O.-n. Erre ő elkezd nevetni, már megint... az a nevetés...
- ___ - itt még mondott valamit, de én... Én lecsaptam! The End
És a máról:
Néha egy szó sokkal többet ér minden tettnél, ez a szó pedig: Köszönöm
Én is köszönöm azoknak a személyeknek, akik bármikor is azt mondják nekem, hogy KÖSZÖNÖM!!! És: Szívesen!
Elegem van, elég volt ebből az ostoba életből. Elég már!!!! Ich kann nicht mehr!
Nem értitek meg? Elegem van, hogy mindig kever valaki, gyanúsítgat alaptalanul, kavarnak a hülye fanok, belőlük is elegem van, mert annyira hülyék! Totálisan hülyék! Ez már fáj. Igen, szeretem őt, de ez se érdekeljen senkit, jah, és nyugodtan eltűnhettek, mert nem leszek rá kíváncsi. Felőlem azt csináltok, amit akartok! Hát nem értitek, hogy nem érdekeltek!!??
És igenis úgy lesz, ahogy mi elképzeltük, mert az nem fer, hogy nekünk sose jön össze semmi babám, és másoknak meg igen! Ez egyszer sikerülni fog, a cél szentesíti tudod az eszközt, és már magasról teszek mindenre, ami közénk áll, a megvalósítás útjába, egyszerűen keresztül lépek rajta, vagy inkább a földbe tiporom.
Jah, neked is üzenem ___, hogy belőled is elegem van, kereshetnél végre, mert meguntam a várakozást, a 25 partnereddel együtt húzhatsz a ****-ba! Azokkal a partnerekkel, pontosan!
Remélem, egyszer majd felnőttök, és megértitek, amit írtam, addig meg soríííííííí.
És elegem van a franciákból is, vagyis egy részükből tuti, de a németekről ne is beszéljek, ugye? Nah, meg a magyarok, azok ám a borzalmasak. Ne higgyétek, hogy általánosságban beszélek, csak egy-egy személyre gondolok... Egy-egyre, de vagy húszra!
Ez van...
Keiner mehr da der mich wirklich kennt
Meine Welt bricht grad' zusammen
Und es läuft n' happy-end
Um dich weinen soll ich nicht
Ich weiß unsterblich sind wir nicht
Aber du hast mal gesagt:Wenn nichts mehr geht
Werd ich ein Engel sein - für dich allein
Und dir in jeder dunklen Nacht erschein'
Und dann fliegen wir weit weg von hier
Wir werden uns nie mehr verlieren...Denk nur an mich und du siehst
Den Engel der neben dir fliegt
Denk nur an mich und du siehst
Den Engel der neben dir fliegtWir werden uns nie mehr verlieren...
Soha többé nem fogunk elválni... Csak gondoljak rád... Tudom... És angyalként eljössz értem, hogy magaddal vigyél... Csak siess kérlek, mert várlak...
Ülök, és rajzolok... Lerajzolom a tanárnőt... Ha te is megpróbálod, rájössz, hogy nem is olyan könnyű őt lerajzolni.
Először is: a tanárnő magas. Olyan, mint anyuka, és a többi néni. Most kicsire kell rajzolni, hogy beleférjen a papírszív közepébe...
Másodszor: a tanárnő szép. Olyan szép, mint anyu, Kati néni vagy Kriszta néni. Én pedig nem tudok olyan szépet rajzolni, hogy éppen olyan szépre rajzoljam, mint az osztályban...
De a tanárnőt le kell rajzolni, különben honnan is tudná, hogy a papírszív az övé?
Ülök, rajzolok és izgulok... Azért izgulok, hogy sikerüljön a tanárnőt lerajzolni. Ülök, nézem a rajzot, és sírok, izgalmamban piros arcot rajzolok a tanárnőnek. Egészen pirosat... Össze akarom tépni... De valaki fogja a kezemet, a tanárnő hajol fölém...
- Köszönöm - mondja, és az arca olyan piros, mint amilyenre én rajzoltam.
De az is lehet, hogy még pirosabb...
Bitte, komm und hilf mir fliegen... (Kérlek, gyere és segíts repülni)
Mert nem akarok elsüllyedni, a föld alá, nem akarom, hogy elengedj, és hagyd, hogy eltűnjek a semmiben, míg te angyalként nézel le rám onnan fentről...
Kérlek, ne hagyj egyedül akkor, amikor annyira szükségem lenne rád... Tudom, elmentél, és nem bírsz visszajönni.. De hátha mégis...
Még fogod a kezem, érzem, még nem engedtél teljesen el, még szorítod, és tartasz a semmiben... Bár örökre így maradna... De egyre nehezebb lesz... És én nem akarok zuhanni! Nélküled nem! Veled bármikor, de egyedül nem! Segíts, szeretlek, tarts meg...
Meneküljünk, meneküljünk a sötétből, valahová... Együtt...
Leszek az angyalod, és te meg csak az enyém...
Nézlek téged... Látom a lelked, ahogy te az enyémet...
Várj meg, sietek hozzád... Csak várj, kérlek...
Behunyom a szemem, ohh, ha csak álmodnék... Igazán, már felébredhetnék...
Ma szuper napom volt, mihez képest :D Kicsit szidom magam, csináltam pár hülyeséget, de részben igazam volt, tehát no lelkiismeretfurdalás :) Ennek is örülök.
És nagyon nem várom a sulit :'( Pfujj, szörnyű lesz. Mindegy, még ez az év, és gimi, ennek örülök :D
Klau, nem is írok semmit LoL... De az a bújócska, az nagyon cool volt...
Búcsúzok mára, mert rohanok olvasni nagy kedvencemet: Harry Potter 7-et. Imádom!!!!
Vagy még ennyi sem. Ohne dich - denkst du, kann ich nicht... És igazad van. Doch... Ohne mich bist du... Was?... Nem tudom kifejezni magam értelmesen, azt hiszem.
Sajnálom, hogy mostanában mindig "rébuszokban beszélek", de ha elmagyaráznám, szerintem az bonyolultabb lenne, tehát marad így.
Vannak megfejthetetlen rejtélyek, amikre hiába keressük a választ, úgysem találunk semmit... Bár egészen közel juthattok, a célban kénytelenek lesztek megállni, mert elakadtok...
Kábé ezredszerre kezdem újra ezt a bejegyzést. Szeretném leírni a gondolataimat, de nem megy. Most valamiért nem. A cím nem árulhat el túl sokat, de a jelentése VELE függ össze. Egyszer valószínűleg megtaláljuk egymást... De az igazi boldogságért sokat kell szenvedni és áldozni.
És amikor biztos vagy benne, hogy örökre elment... Az szörnyű érzés. Pedig milyen szép lett volna... Milyen szép volt...
És nem maradt más, csak emlékek, meg az a szorító fájdalom ott belül... És talán él még a remény, de az idő begyógyítja a sebeket... És vajon képes elfeledtetni azt, ami egykor teljessé tette az életed? Nem hiszem... De nem is akarom elfelejteni, hisz olyan csodálatos élményekkel gazdagottam akkor...
Nehéz elhinni, bevallani magamnak, hogy már vége... Örökre?
Soha nem tudhatod előre, mi fog éppen akkor történni.
Mi fogja tönkretenni az amúgy is pocsék napod, vagy mi teszi majd jobbá...
Mikor veszíted el egy szeretted, mikor szerzel örömet, mikor csalódsz, soha nem tudhatod előre, hogy mit hoz a holnap, vagy a következő perc.
Viszont így nem mondhatom azt se, hogy soha többé nem látom majd őt, akiről a legutóbbi bejegyzésemben írtam. De esélyünk alig van rá :( Sajnos :(
Sohasem tudhatod, mi vár rád...
Sötétség borult a tájra. Egy templom és valamiféle piac lehetett talán körülöttünk, de ember sehol se. Csak mi ketten álltunk az éjszakában, azon a teljesen elhagyatott helyen. Felnéztem rá, láttam a szeme ragyogását, ami elnyomta még a csillagok fényét is. Egyenesen megbabonázott. Aztán közelebb hajoltunk egymáshoz. Remegni kezdtem, de nagyon! Fújt a szél, picit fáztam is... De ahogy átkarolt, megszűnt minden, csak ő maradt, és én... Megilletődve pislogtam, de utána lehunytam a szemem, és... éreztem... csak ő és én... csak mi ketten... senki nem zavarhatott... ez a mi pár percünk...
Talán azért is volt olyan csodás, mert tudtam, hogy ez az első csókom vele, de valószínűleg az utolsó is... Ezután mennie kell, messzire, és bele fogok halni a fájdalomba, ahogyan ő is... Ha így lesz...
Búcsúzás itthon. Egy megható film, melyben az afrikai rabszolgákról tudhatok meg ezt-azt, miközben a néger bácsi otthonát siratja... Nézni a hullócsillagokat teljes magányban a hegytetőn, összekulcsolt karokkal, és a problémák megoldásán gondolkodni... Este átgondolni a napot, azokat a hatalmas bajaimat, és rájönni, mennyire elefántot csinálok a bolhából. A felismerés nem könnyű... Másnap részt venni a máriabesnyői úton. A buszon odafele rózsafüzért mondani teljesen átszellemülten... Nézni a mellettem elhaladó kocsikat, fákat, mosolygó embereket. Megérkezni, és megcsodálni a templomot. Felmenni a karzatra, hogy onnan hallgassam a misét; látni alattunk szinte mindenkit. A pap prédikációját hallgatni:
Elsírni magam azon a történeten, melyben a matróz feláldozza szabadságát az édesanyjáért... Bőgni, mert Szűz Mária nagyon sokat sír értünk... Itatni az egereket, mert közelebb kerülök egy nagy igazsághoz (minden semmi)... Zokogni már, számtalan ember (többek között a kántor) előtt, mikor egy újabb történet kerül elmesélésre... Sírni a Miatyánk alatt, mert észreveszem magam, és nem bírom abbahagyni, mert felismerem a forrást, amit oly régóta kutattam... Megkönnyezni, amikor hazaérek, és megölelhetem anyát.
Megköszönni NEKI, hogy már látom a forrást.
Minden "." helyébe képzeljetek egy könnycseppet. Így telt a nyaralásom. Végül, a következő idézetet egy szentképen találtam, nem tudom, honnan lehet az a papír, mert nem magyar...
<<Wie kann ich dir helfen, Herr Jesu Christ?>>
<< Wenn du recht brav und artig bist, dann schmerzen die Wunden nicht so sehr, wenn du der Mutter gerne folgst, dann drückt die Krone nicht so schwer und wenn du ein Gebetlein sagst voll heiliger Andacht und rein, kommst du mich besuchen in meinem Leid und ich bin nicht mehr so allein.>>
De mennyire elegem van már! Olyan hülyék az emberek. Niki, a teszted eredményét máskorra hagyom, ma már nincs hozzá elég erőm, és igazán nem is fogok írni, csak azért, hogy tudjátok: Néhányan annyira ostobán viselkednek, és próbálom megoldani helyettük a problémát, de lehetetlenné teszik mások, akik szekálják őket, de a pártomat fogják... Huhh, elég volt mára, itt is, ott is, és hiányzik Norym! Nagyon! És holnap sem beszélhetünk, mert megyek el, és aztán sem... Ez igazságtalan...
Den Schleier des Versteckens
fortgezogen
die dunklen Wolken der Scham
vertrieben.
Hier stehe ich nun
im Licht meiner eigenen
Sonne
die endlich auch mir
ihr warmes Licht schenkt.
Nem tudom, hogy ügyeskedtem, de az a lényeg, nekimentem az asztal sarkának térddel XDXD, mondom, nem tudom, hogy csináltam..., de felszakadt a sebem, és vérzett is! Pont azon a helyen! Már megint úgy sántikálok, mert nem bírom kinyújtani a lábam! Ez tök idegestő!!!!!
Egy hét, és visszajön Vn! Már úgy várom, úgy hiányzik!
Még mindig fáj a sebem, amit akkor szereztem amikor a buliban beestem az asztal alá! Szegény térdem... Továbbra sincs jó hangulatom, de valamire megint rájöttem:
Pszichológus szeretnék lenni, mert:
Bár, ez egyébként is sikerülhet, most mégis ez a foglalkozás áll legközelebb a szívemhez...
Nem véletlen adtam ezt a címet, ugyanazt, mint a másik blogomnak is. Kyakho új életet kezdett, én pedig mérlegeltem, és rájöttem, nekem is valami hasonlót kell tennem. Vagyis visszatérni a Földre.
Látjátok, teljesen új a blogdesign, remélem tetszik, mert 3 napig szenvedtem vele!
Az elmúlt napok történései röviden:
Avril - When you're gone:
Any moment
Everything can change
Feel the wind on your shoulder
For a minute
All the world can wait
Let go of your yesterday
Can you hear it calling?
Can you feel it in your soul?
Can you trust this longing?
And take control