Életem

 Elment. Megbeszéltük, hogy elbúcsúzunk, de az utolsó nap, amikor még megtehettük volna, nem jött össze. Most elutazott, és két hétig nem látjuk egymást. Még azt sem mondtam neki, hogy jó utat! És ez az én hibám. Fent volt msn-en, de halogattam az írást, mert tudtam, sírni fogok, és remegni, ezért előtte elintéztem minden dolgomat a gépen. Végül már elment. Nem láttam fent. Ha beszélünk, legalább megnyugodtam volna! De most! Ez a helyzet a legrosszabb a világon! Szörnyű. Egy félben hagyott szomorú ügy jobban fáj, mintha befejeztük volna! Ez egyfajta "lelkiismeretfurdalásféleérzés"...

 Ma vásárolgattunk Pesten, az állapotom "instabil", sorry, igyekszek összeszedni magam, mert nem akarom a holnapi bulink hangulatát tönkretenni :)... De az elkövetkező két hétben ne számítsatok rám igazán... És írásra sem, a sok rosszat nem akarom a nyakatokra akasztani... Ha lesz valami POZITÍV,  akkor mesélek. Mai álmom, hogy utált a mamám is elég borzalmas volt, majd holnap délután beszámolok...

 Még sosem írtam igazán csúnyán a blogomba, most sem fogok, mert nem old meg semmit, pedig nagyon kedvem lenne hozzá. Áhh, nem érdemes elmagyaráznom, oltálira ideges vagyok. Ideges, szomorú, feszült... Szeretem, mikor mindig minden egyszerre csapódik be. Ma néztem ágica interjúját, sikeresen elsírtam rajta magam... Összefutottam Bálinttal, de a hülyegyerek megint nem köszönt, ja, kutyus is volt vele (Dávid). Mindegy. Azért örülök, hogy legalább én vagyok magamnak. Igazán! Vielen Dank a sok kedves embernek, és véletlennek, meg eseménynek, hogy tönkreteszik egy eleve rossz napomat. Igen, nagyon sok köszönet, hajrá, legközelebb sem szeretném jól érezni magam, esetleg örülni, áhh, dehogy!

 I love you :) I'm crazy... Sorry, de rámragadt az angol hangulat... Na, olyan érdekes álmaim voltak, muszáj leírnom őket!

1. A Barátok Köztös Zsófi, Zsolt és Claudia, valamint Klau és én egy házban laktunk. Egyik nap kihallgattuk, hogy Claudia és Zsolt meg akarják ölni Zsófit. Kutakodtunk Zsolt szobájában, de lépések zaját hallottuk, ezért elbújtunk az ágya alá. Bejött, és észrevett minket. Aztán fel kellett mennünk egy lépcsőn. Egy hosszú folyosóra kerültünk, ahol Star wars klónokkal harcoltunk, és én véletlenül leütöttem az akkori fiúmat. Leesett a feje... Nem is tudtam, sírjak, vagy nevessek-e. Egyébként nem is szerettem, csak megszántam szegényt. A valós életben ilyet sose csinálnék, de... mindegy. Végül K.Attila vigasztalt meg!

2. Ohh, ezt inkább mégsem írom le, picit furcsa volt... De nem rossz. 

 Ja, teljesen átlagosan telnek a napjaim, tegnap léböjtöt tartottam, tudjátok, nem ettem egész nap egy falatot sem, egyáltalán nem éreztem éhséget :), aztán nagyon jól elvagyok, szörnyen sokat olvasok, ne is akarjátok tudni... Nyertem 14 ingyen éjszakát, tényleg! Na, és I'm crazzzzzzy... www.youtube.com/watch

 Jajjj, jobb, ha nem szóltok hozzám, mert marhára felhúztam magam! Millió kis apróságon, de ezek nagyon kiborítottak! A gyógyszertárban lenéztek, és a többit le sem írom... Egyébként minden oké, csak fel vagyok háborodva. Lett egy angol msn partnerem, ennek örülök :D, de szeretnék németet is. Haragszok is magamra más dolgok miatt, tehát vegyes érzelmekkel vagyok teli. Sajnálom, hogy nem túl értelmes ez a bejegyzés, de most csak ez jutott.

 Köszönet a 317 oldalért! Kész a Jert.  A 318. oldalt leírom, az a befejező.

         Köszönet

 Befejeztem első igazi regényemet, mely még korántsem tökéletes; ösztönöz a folytatásra, újabb és újabb történetek írására. Most szeretném megköszönni a támogatást, segítséget, és azt a sok-sok mindent külön a következő személyeknek (,elnézést, ha valakit kihagytam) :

- Anyunak és Apunak

- Sancinak és Petinek, a legjobb tesóknak

- Drága barátnőimnek: Klaunak, Annának, Nikinek, és Reninek

- Bill Kaulitznak, és még néhány személynek, akik nélkül nem jöttek volna létre a szereplők

- Viki néninek, aki miatt újra elolvastam A kis herceg-et, és mert sosem hagyott cserben

- A többieknek is :)

 Futni kezdtem, tesómmal, az utcában. Egy pillanatra be kellett jönnöm, ám a szomszéd kislány megszólított:

- Hol voltatok?

- Futottunk - válaszoltam, és bementem. Amikor megint visszajöttünk kifulladva, még mindig ugyanazon a helyen állt, és minket bámult csodálattal.

- Én is szoktam néha, körbefutom a házunkat, de mindig elfáradok, és olyankor bemegyek pihenni - beszélt, és közben le sem vette rólunk a tekintetét, szüntelen mosolygott. Ezután még Sancival görkoriztunk a "kisutcában", majd lihegve bejöttünk. Vagyis csak én lihegtem, de ez nem számít. A kislány megkérdezte, befejeztük-e, válaszoltuk, hogy igen. Ledőltem a hintaágyra, ahol már várt a könyv, amit épp most olvasok. Vivi még mindig nézett. Eltelt egy perc, eltűnt, nem láttam, hol lehet. Hamarosan hangokat hallottam. Feltekintettem. A kerítésünkön lévő nád ellenére is kivettem egy piros kis szoknyát, meg egy aranyos kis blúzt a szomszédunk udvarában. A tulajdonosuk hangosan vette a levegőt. Istenem, körbefutotta a házukat! Nem adta fel, ameddig teljesen ki nem fáradt. Folytattam az olvasást, de könnyek szöktek a szemembe...

 Egy pillanat, míg összeszedem a gondolataimat :) Szeretem LaFee dalait :) https://www.youtube.com/watch?v=v78tEaQ7Q2M&mode=related&search  Voltunk szerdán a Vidám Parkban, de erről most nem írok, majd legközelebb, mert fontosabb témák jutottak eszembe. Egy nagyon szép könyvet olvastam, már másodszorra, mert először kb. 2 éve. De akkor még nem igazán értettem. Na, most leírom a történet lényegét, mert engem nagyon megfogott.

 Egy régi várban élt egy nagyhatalmú mágus két cselédjével. Aztán szüksége volt segítőre, ezért küldtek neki egy fiút, Khadgart. Sok izgalmas dolog történt, a fiú sok mindent megtudott. Mestere volt az Utolsó Őriző. Édesanyja adta át neki az erejét, de ez számára főleg tehet volt. Anyja a születése előtt elpusztította a démonok urát. Vagyis azt hitte. Merthogy az a gonosz a nőbe költözött, majd a fiúba. Az utolsó Őrizőnek két árnyéka volt. A regény végén derül ez ki, és megölik a mágust. De a lelke, az igazi jó lelke megmarad, és még beszél Khadgarral. Olyan szép sztori. A könyv címe, kitalálhattátok: Az utolsó Őriző.

 Itt vannak a kedvenc részeim:

" - Köszönöm... - lehelte (Medivh, a mágus). - Addig küzdöttem, amíg bírtam... "

" - S elölről kezdjük az egészet... - Medivh mélyen felsóhajtott, fekete hollóvá változott, és szárnyra kapott. Vége "

 Ezen kívül: Azt álmodtam, hogy töri órán voltam, Amerika felfedezéséről magyarázott a tanárnő, én meg olyan élvezettel hallgattam! Rájöttem, nem hagyhatom, hogy a folyamatos hajtással kiöljék belőlem a jó érzéseket, a szeretetet. És én sem tehetem ezt saját magammal.

 Először a HP-ről: Megjelent angolul a 7. rész, meg is kaptam, de nagyon nehéz olvasni :'( Asszem kivárom a magyart, bár addigra elképzelhető, hogy befejezem...

 Bunkó majmok, áh, ez csak Zolira, Alexra vonatkozik, és esetleges társaikra, legalábbis jelen esetben, mert tudom, hogy rajtuk kívül még milliónyi ilyen hülye tengeti céltalan életét... De persze az a legnagyobb mulatságuk, hogy hajnali kettőkor sms-ekkel bombázzanak! Hárommal is, melyben arra kérnek, hívjam őket vissza! Azt, persze! Nem is érdemes foglalkozni velük, hisz olyan dedósok!

 Mangaőrületben szenvedek, ma 6 manga képregényt olvastam el, itt vannak a címek:

 Nyári Srácok, Bolondok aranya, Tarot café, Bania a pokoli futár, Dramacon, és Bizenghast

 Holnap Vidám Parkba megyek, majd beszámolok, ha lesz miről :P

Utálom!!:'( Hilf mir fliegen...  https://www.youtube.com/watch?v=owlggveBRKE&mode=related&search=

 Ez csak eszembe jutott...

 Miért kell folyton megbántanom valakit, nem szándékosan, de akkor is! Hogy lehetek ilyen szemét? Utálom! Amikor már azt hinnéd, minden a helyén, jön valami, és tönkreteszi az alkotást. Utálom, amikor nagyoskodok, ha beképzelt vagyok, ha be nem áll a szám! Én tényleg változtatni szeretnék, igazán! De ezt hogy érthetné meg, akivel már elszúrtam? Sehogy! Istenem, mért van ez? Elrontottam, rögtön az elején! Értitek ezt? Hogy lehetek ilyen hülye? Hilfe, mert végem. Utálom, nem érdekel. A fenébe. Miért, csak erre adj választ. Nézzem pozitívan? De itt nincs pozitívság! Minden csupa baj, szenvedés, szörnyűség benne. Elég, már elég!

Az első:

 Rendkívül érzékeny vagy, ebből adódik az is, hogy nehéz téged becsapni. Barátaidnak a veséjébe látsz, persze jó értelemben. Pontosan tudod, kinek kiért dobog a szíve, és azonnal segítesz a barátaidon. Viszont mindent a szívedre veszel. Könnyen elgyengülsz, és azonnal a barátaidnak sírod el magad.

A második:

 Fülig szerelmes vagy Billbe. Jól érzed magad, az életed tele van szeretettel. Szeretsz segíteni másokon. Idén heves kapcsolatot fogsz átélni, ami megvisel. (Ez lehet, hogy már megtörtént...) Az életed új fordulatot vesz, pozitív irányba. "Vki" a legjobb barátod :P (Minden információt nem szolgáltathatok ki...) 2 az igaz barátaid száma. Szereted a kalandokat. Megbízható vagy, és a szíved foglalt :$

 Ez van :)

 Nem szigorúnak kell lenni, hanem akkor is kedvesnek, ha már egyáltalán nem bírod! És erre csak most jöttem rá! Jaj, Istenem... Ma másik két unokatesónk is nálunk volt, Niki és Noémi, és sikerült rávenniük arra, hogy bemenjek a vízbe. Még most is fáj a szemem, este fél nyolckor másztunk ki, és én négykor mentem be. Szuper volt. Most meg bejöttem, elolvastam egy ismerősöm új blogbejegyzését, és nem tudom, nem igazán értettem meg, és lelkiismeretfurdalásom lett. Utálom ezt az érzést, de valamire rá akar ébreszteni! Most nekifutok, elolvasom megint, és aztán... Nem tudom, mi lesz.

 Na, megkérdeztem az illetőt róla, és megértettem. Nem teljesen, de nem is hiszem, hogy meg tudnám, mert nem láttam, viszont azért eléggé el tudom képzelni, hatalmas fantáziám van, nem hiába szeretnék sokat írni :) ( Kész az új regényem vázlata!) Valami aggaszt, ahogy elolvastam ezt a bejegyzést, valamiféle rossz érzés tört rám. Az íróval kapcsolatban? Fogalmam sincs, de remélem, elmúlik. Ilyenkor kicsit elmerengek magamon. Mennyi hibám van, amin javítanom kell. El kell fogadnom, hogy az emberek nem egyformák, én ezt értem is, de mégis... Nem tudom. Ismerem magam, és ezt nem lehet megmagyarázni :$

 Bocsánat, nem tudtam írni, mert rossz volt a gép, de szerencsére már jó:)

 Röviden, hogy mi a helyzet: Szörnyű a hőség, 40 °C! Ma Parádon, Parádfürdőn, és Kékestetőn voltam (én egyedül, csak apa vitt el), ahol dedikáltam egy kőre egy kisebbel :P. A szöveg, amit írtam: TH 4ewa, Kyakho, TS. Ha arra jártok, nézzétek meg :P

 A címmel kapcsolatban: Nálunk nyaral a 6 éves unokatesónk, és Petivel együtt borzalmas rendetlenséget csináltak. Összefogtam Sancival, íme az utasítások lépésről lépésre:

1. Menj be határozottam a szobába, és szólj rájuk kedvesen :)

2. Ha oda se bagóznak, kezdj el ordibálni velük, és fenyegesd meg a kis majmokat. Jó, ha van segítséged, együtt többre mentek.

3. Légy nagyon-nagyon szigorú, mint én: - Addig nem esztek egy falatot sem, míg rend nem lesz!

4. Ha elkezdenek rajtad röhögni, szedd össze minden energiádat, és felnőtthöz méltóan oktasd ki őket, vagyis tűnj minél inkább rettenthetetlennek.

5. Ha végre ráveszed őket a pakolásra, vagy amire akartad, csapd rájuk az ajtót, hogy nyugodtan dolgozhassanak, de minden egyes kacagásnál kussoltasd el őket. Vegyék már tudomásul, te vagy a főnök!

6. Miután megtettek mindent félelmükben, dőlj nyugodtan hátra, és vedd észre, hogy anyukád jön befelé.

7. Próbáld meggyőzni anyud a te igazadról! Állítsd, hogy a kicsik hazugok, te egy szóval sem mondtad nekik, hogy nyalják fel a szőnyeget, nem is tudod, honnan szedték ezt a dumát.

8. Ha véletlenül hisz neked, illetve megért téged, mert marha mázlista vagy (mint én), ülj vissza az ágyra, és nézd a tévét.

9. Ezután hallgasd az unokatesód parancsolgatásait, mert ha te utasítgathatod őt, ő is téged...

10. Ne tűrd szótlanul! Ha azt mondja, állj a sarokba, akkor vágj vissza: Csak utánad aranyom! Ha erre azt válaszolja, hogy akkor büntetésből ma egész nap msn-ezned kell a tanároddal, ez esetben Vn-nel, (tényleg ezt mondta!,) mosolyogj rá, mondd, hogy persze, persze, ülj a gép elé, és nevess, mert Vn táborban van, ezért lehetetlen elérni.

11. A fegyelmezés többi részét hagyd holnapra...

 Én mindezt pontosan így csináltam végig! Az eredményről viszont még nem tudok írni, mert csak a 11. pontnál tartok :)

 Hazajöttem, gyorsan leírom, mit csináltam ott, a mamáméknál:

 1. nap: Először is mindössze 8 órát aludtam, majd 10-kor felkeltem, egy óra múlva felbicikliztem a rokonokhoz. Aznap temetésre mentem, egy ottani szomszéd néni halt meg, én sosem láttam, de azért elkísértem mamát, misére is. Azóta nagyon sokat gondolkodtam már a "feltámadunk" dolgon... Este 11.30-kor kikapcsoltuk a tv-t. Fél kettőkor még fent voltam, amikor mama bekapcsolta, egy óráig nézte, elaludt, és 3-kor kikapcsolta. Mivel csak néma csöndben tudok elaludni, addig én (is) ébren maradtam.

 2. nap: Reggel 6-kor az átkozott tv hangjára keltem. Nos igen, mama koránkelő típus, legnagyobb örömömre, hisz tudjátok, én 11.30 előtt hulla vagyok. Délután 3-ig sütöttünk, aztán én ledőltem, de mivel nem volt teljes csend, semmit sem ért. Este ugyanaz történt, mint tegnap. De nagyot nevettem persze csak magamban, mivel a csatornán, ahol a nagyanyám valamit nézett, miután annak vége lett, ő pedig elaludt, krmm-témájú tanácsadást kellett hallgatnom, és nem bírtam elaludni!! Hú, szörnyen viccesen éreztem magam :$.

Aggódó férfiak, akik nem tudják, mi legyen a barátnőjükkel, esetleg nem elég jók aközben...

  3. nap: Ugyancsak reggel 6-kor keltem, de most annyira ki voltam ütve, hogy sikerült visszaaludnom, de az a ... tv, meg a két öcsém olyan hangos volt, hogy csak fél órát pihentem, de akkor is egyszerűen az agyam nem kapcsolt ki, hanem álmodtam. Amit a filmben hallottam, azt beszélték álmomban is, csak a szereplők teljesen máshogy néztek ki, más szerepet kaptak. Szuper álom lett, a következő regényem története! 4-kor jöttek anyuék, 5 körül értünk haza (ők kocsival, én meg a hülye biciklimmel), Sanci és Peti az új medencében fürödtek, ami sokkal nagyobb, mint az előző, bár ez engem marhára nem izgat, mert ha ráveszem magam, hogy belemásszak, úgyis csak ráfekszek a cápára, és lazítok. Ahhoz meg tök 8, mekkora a medence, csak férjen bele a cápa. Én ma nem mentem bele, félő, elaludnék, és a saját temetésemet is megnézhetném onnan fentről pénteken...

 Idáig ennyi. Megint első helyen áll a TH a saját top akárhányomban, második Silbermond, harmadik Juli, utána már többen vannak egy szinten. MCR, P!nk, Declan, Nena, aztán Ntx, stb.

 Panaszkodtam, mert nincs a környezetemben pasi, akinek tetszenék? Ja, nem is írtam le ide, csak magamban gondolkodtam erről, illetve msn-en.

 Na, akkor most panaszkodok, kár, hogy van, mert nekem nem jön be, és ez kicsit rossz érzés... E-ről van szó, remélem, csak róla. (Itt B-re gondolok, ő már nem?)

 Ja, és tegnap, vagy tegnapelőtt (már nem emlékszek:$) Honfoglalón egy 11 éves dedós fiú megkérdezte tőlem, hogy járnék-e vele, pedig semmit nem tudott rólam, csak a nevem (Kyakho), a korom (13), és a lakhelyem (Pest megye), ja, és hogy lány vagyok. A pofátlan! Ugye? Az idősebbek meg folyton azzal idegesítenek, van-e webkamerám. Két ari velem egyidős fiúval is megismerkedtem, de ekkor megszakadt a kapcsolat. Pedig azt írta az egyik, hogy okos csaj, és akkor biztos szép is :) Ő legalább nem volt olyan bunkó, mint egyesek...

 Most pár napig nem leszek, megyek mamámékhoz német VIVÁ-t nézni :DDD

 Az a rossz abban, amit most csinálok, vagyis nem osztom meg senkivel a problémáimat, mert nem lehet, (sajnálom, de tényleg nem,) hogy csak magamra számíthatok. Ki kell találnom, hogy mit tegyek, de egyedül. És ez pocsék. Néha szükségem van egy kis magányra, mit például most. Nem lehetek mindig a maximumon.

Azért a mai álmom leírom, mert nagyon "élveztem".

Egy király buliban voltam a suliban, alkohol, haverok, meg ilyenek, közületek senkit nem láttam, csak Vn-t, ahogy dühösen hazaindul... Na, de én jól szórakoztam egy idegen fiúval, pedig közben Bill volt a barátom. Aztán marhára megbántam, és felébredtem. De nagyon jó volt, kikapcsolt egészen! Sokkal részletesebben történtek persze a dolgok, de túl hosszú lenne mindent elmesélni :P

LOVE: Nem tudom, igazán még sosem voltam szerelmes, úgyhogy hanyagolom a témát...

Bill-TH

Hát nem édes?

 Nem érted, mit érzek most, mert nem látsz belém. Nem tudsz a tegnap estémről, még sosem haltál meg, ezért hiába regélnék neked, nem értenéd meg. Csak annyit szeretnék tudatni veled, hogy ha már nem leszek az élők közt, és te még igen, nélkülem, akkor ne hagyd el magad! Hidd el, én fentről vigyázni fogok rád, és csak egy kis időre nem látsz majd. Mert egyszer újra mind együtt leszünk. Mondom, nem tudhatod, mért kérlek erre, de légy erős. És egy dalszövegrészlettel búcsúznék tőled:

 Ich will nicht stören, und ich will auch nicht zu lange bleiben,
ich bin nur hier um dir zu sagen,
du bist nicht alleine,
ich bin an deiner Seite.

 Ich bin da,
wenn du willst,
schau dich um dann siehst du mich.
Ganz egal,
wo du bist,
wenn du nach mir greifst dann halt ich dich.

 Ganz egal,
wo du bist,
ich bin da,
schau in dich rein dann siehst du mich,
ich bin da,
wenn du nach mir greifst dann halt ich dich,
ich bin da, wenn du willst.

(Magyarul:

 Nem akarlak zavarni, és nem akarok sokáig maradni,
Csak azért vagyok itt, hogy elmondjam,
nem vagy egyedül,
melletted vagyok.

 Itt leszek,
ha akarod.
Nézz körül, hogy megpillants.
Teljesen mindegy,
hol vagy,
ha utánam nyúlsz, megtartalak.

 Teljesen mindegy,
hol vagy,
itt vagyok.
Nézz magadba, és meglátsz engem.
Itt vagyok.
Ha értem nyúlsz, megtartalak,
Itt leszek ha akarod.)

 Peti lábába fúródott egy fogpiszkáló, de nem lett baja, ezen kívül tanultam, segítettem, bla-bla, pihentem is, tehát így teltek a napjaim. Most teljesen átszellemültem, úgymond átértékeltem az életem. Ma furin viselkedtem, magam sem értem: Nem vesztem össze senkivel, kedvesebb voltam, mint valaha, meg ilyenek. Talán mindig így kéne? De mi lelt? Nem tudom.

 Na, a címmel kapcsolatban, leírok egy szöveget, olvassátok el, és elmélkedjetek:

'n ganz normaler Tag
Die Straße wird zum Grab
 Die Spuren sind verwischt
'ne Suche gab es nicht
Kalt ist die Nacht
wer friert ist zu schwach
Niemand wird sie zählen
niemand hat sie gesehen

Einsam und verloren
unsichtbar geboren
Beim ersten Schrei erfroren
vergessene Kinder
Name unbekannt
endlos weggerannt
aus der Welt verbannt
vergessene Kinder

Sie sehen
sie fühlen
verstehen
genau wie wir
Sie lachen
und weinen
wollen leben
genau wie wir

Augen ohne Glück
alle Träume wurden erstickt
Panik vor dem Licht
und Angst vor jedem Gesicht
Schuld, die keinen trifft
Die Zeit heilt nicht

Alles sollte anders sein
alles sollte anders sein

Wir sehen
wir fühlen
verstehen
genau wie ihr
Wir lachen
und weinen
wollen leben
Wir sehen
wir fühlen
verstehen
genau wie ihr
Wir lachen
und weinen
Wollen leben
genau wie ihr

 Túl sok mindent akartam elmesélni nektek, ezért fogtam magam, leültem az íróasztalomhoz, elővettem a titkos helyéről a naplómat, és írni kezdtem. Oldalakat, sokat. Mert lehet, hogy én tényleg mindent leírnék annak, aki annyira közel áll hozzám, mégis jobb, ha bizonyos dolgokat megtartasz magadnak. És most egy ismerősöm szavait idéztem:) Tehát, a kifejtések elmaradnak. Nem elmélkedek nektek sem a halálról, sem a felvilágosodásomról és anya lelki betegségéről, sem a szellemekről, ( amik igenis vannak!,) ilyen meg olyan érzésekről, az igazi ...-okról, sem a természetellenesen sok könny ejtéséről, sem a távol-közelebb jelentéséről, sem a kedvenceimről, és látjátok, már többet is említettem, mint öt, és ezekről mind írtam a naplómba.

 Egy dolog van, amit igazán tudhattok, és örülhettek neki: Visszajött az ihletem a Jert-tel kapcsolatban. Magát a szót (ihlet) még mindig nem tudom magyarul kiejteni, mert ich-nek akarom mondani valamiért :$, a lényeg, ma elkezdtem írni az utolsó előtti füzetet. 

 Megkaptam a német könyvet:) Szuper! Egal:)

 Ja, a cím? Sajnos ezt sem fejthetem ki. Néha jobb, ha magadnak öntöd ki a szíved, mint másnak. Ha meg nem maradsz magadnál, tudd, kinek!...

Ich habe in der Nacht nicht schlafen gekonnt.... 

Nem, helyesbítek, mert végülis aludni tudtam, trotzdem habe ich nicht gut geschlafen:)

Warum? Nos... Denn ich hatte Angst. Nem, nem az álmaimtól. Ahhoz, hogy megértsétek, tudnotok kell, hogy a szobánk feng-shui szerint van berendezve. Deshalb amikor lefekszek, pont rálátok az ablakra. Ezen az éjszakán azt vettem észre, amit még soha nem figyeltem meg, vagyis az ablakra eső árnyékot. Folyton mozgott. De néma csöndben. Nyakig betakaróztam. Hirtelen az "árnykar" megnyúlt, én meg azt hittem natürlich, dass valaki be akar jönni, és sikerül neki, a valaki alatt földönkívülit és betörőt kell érteni, és ekkor, hogy még jobban féljek, abban a pillanatban megmagyarázhatatlannak tűnő hangot hallottam. Mint egy UFO, vagy nem is tudom, mondom, megmagyarázhatatlan. Ez miatt egy hatalmasat sikítottam! Majd teljesen bebújtam a takaróm alá, miközben könnyeimet töröltem, mert ijedtemben sírni kezdtem. A hangot persze 20 másodperccel később be is azonosítottam: Cats! Hú, ezután Sancival annyi beszédtéma jutott eszünkbe, hogy csak éjfél után aludtunk el. Ja, az árnyék: Trees....

 Álmaimnak csak egy nagyon rövid kis részletére emlékszek: Találtam egy könyvet, érdekes, megint benne volt a titokzatos "könyv", mint múltkor, na, és tudtam, hogy nekem el kell olvasnom. A címe a lelki bajokkal fügött össze, már nem emlékszek rá pontosan.

 És ma "felvilágosultam". Hogy miként, azt muszáj leszek holnapra hagyni, mert elég hosszú. Jha, ez még fontos:

 SZERETLEK TITEKET! KÖSZÖNÖM, HOGY VAGYTOK NEKEM!!!!  ThxVn

 Egy könyvet olvasok, vagyis ma reggel fejeztem be A nyomorultak első kötetét. Nagyon sok minden megragadott benne. És pont egy tegnap esti msn-ezéssel együtt alaposan összezavart. Kétségeim vannak, már megint nem értek egyet se ezzel, se azzal. De az idő majd tisztázza ezt a problémámat. Szép könyv! Olvassátok el, de ne most, kamasz fejjel, hanem majd később, ha nagyobbak lesztek. Én megértettem, de... ez mindegy.

 Ez csak egy kis kitérő volt, nem igazán kapcsolódik a mai témámhoz. Mert most bűnről kell írnom. Vagyis tévedésekről, figyelmetlenségből elkövetett szemtelenségről, a tisztelet pillanatnyi hiányáról. Mert amikor ezek az érzések átalakulnak, szeretetté, más lesz a jelentésük. Ha szembeszállok ennek a személynek a véleményével, szemtelenül, az csak azért van, mert nekem ő nem nem jelent semmit, tehát fontosabb számomra, mint az átlag. És hiába tisztelem, ha ő többet érdemel és kap ennél, könnyen viselkedhetek sértően. Pedig nem szándékos! Persze, tudom, hogy ezt tudja, és fölösleges mentegetőznöm, ezt nem annak szánom. Bocsánatot kérek, mert saját magamnak esik rosszul az efféle hülyeségem. És arra kérem, ha legközelebb ilyen leszek, állítson le!

 Valakit, akit igazán szeretek, sokkal könnyebben meg tudok bántani, és ez az én hibám, javítanom kell rajta. Ezért veszekszünk folyton Sancival, csak ő már alkalmazkodott hozzám, ahogy én is hozzá. De ettől még meg kell javulnom, hisz rajta kívül sok ember van, akik ilyenkor nem értenek meg. Persze olyan is létezik, aki megért, épp ezért nem vesz komolyan annyira, hogy ideges legyen miatta:) Ez tényleg szuper, és valamilyen szinten megnyugtat. És figyelmeztető, mert a buta szokásaimon változtatnom kell. Csak néhány ezek közül: Túlzott makacsság, a hiba keresése, tiszteletlenség, elhamarkodottság, dolgok eltúlzása, és még folytathatnám, usw,usw.

 Ma egy érdekes tesztet töltöttem ki, és most leírom az eredményét. Nekem tetszett, mulatságos.

1. Bill életem párja, és a Monsoon című dal illik hozzá legjobban, milyen érdekes:)

2. VeNus-nak mesélnem kell a tesztről, ezen kívül vele foglalkozok a legtöbbet

3. Sanci, aki nagyon jól ismer

4. Niki a szerencsecsillagom

5. Olivér haverom lehet, de nem illünk össze, személyiségét kifejező dal egy Pink-szám

6. Rólam a Fekete nap gyermekei című szám mondja el a legtöbbet

7. Silbermond - Das Beste életérzéseim kifejezője 

 Ha valaki még nem tudná rólam, egyik kedvenc elfoglaltságom, hogy kérdőíveket, személyiségteszteket töltök ki. Annyira szeretem:)  Ja, ma megint kiborítottam a teát, ez összességében a negyedik alkalom volt. Anya azt mondta, mostmár kidob a konyhából...

 Nos, nem is tudom, hol kezdjem. Rájöttem, nem is igazán az álmaimmal van baj! Hanem: ismerek egy személyt, és valamiért tőle félek. Vagyis őt féltem magamtól. Ez elég furi, de így van. És miattunk szorongok. És ez kihat az álmaimra. Az álmaim a napomra, és így folytathatnám a véget nem érő körforgást. De ez az! Muszáj ezt megszakítanom. Már addig jutottam, hogy este félek elaludni, és elkezdek sírni az ágyamban! Ez nem mehet tovább, mert tényleg "pánikbeteg" leszek, ahogy valaki mondta. Mert még nem vagyok az. Nem lehetek! Még nem vagyok karikás szemű zombi! Nincs sok lehetőségem. És az lenne a legcélravezetőbb, hogy köztünk tisztázzam a helyzetet. Közte és köztem. De épp ezt nem fogom megtenni, mert félek tőle. Semmi okom ezekre az érzésekre! De hát akkor mégis miért??

 Térjünk ki erre a személyre. Viszonylag közelről ismerem, és ő is engem. Mindenben megértjük egymást. Ez olyan rokon lélek-ség. Hasonlítunk is egymásra. Szinte ugyanolyan az érdeklődési körünk. Megért, mintha a testvérem, vagy a barátom lenne. Mindig felvidít, megnyugtat, támogat, segít, törődik velem. Sokat köszönhetek neki. Igazi felhőtlen kapcsolat. És akkor jön ez az érzésem itt belül. Ami minden áron meg akarja tiltani, hogy beszéljünk, mert szeretne megóvni a csalódástól. De milyen csalódástól? Egyszer már megbántott. Úgy, hogy észre sem vette. Viszont volt rá oka. ( Még ikrek között is történhet ilyen! ) És azt hiszem, itt kezdődött az egész. Félek jobban megismerni, mert minél jobban szeretem, annál jobban fog fájni, ha megbánt. És ez jellemzi az összes kapcsolatomat. Senkit sem engedek igazán közel magamhoz, mert a belsőm nem hagyja. És pont vele kivételt tennék, de jön ez a fóbia, és félbeszakad a normális folyamat. Nekem kell tovább jutnom, de még továbbra is tanácstalanul állok. :'(

  Jha, új kedvencem lett: Silbermond. A második: Juli, a harmadik: TH. Ez van...

 Komolyan, ha élő személy lenne, feljelenteném. Csakhogy a fejem a bűnös! A fantáziám túl élénk, és este megkeseríti az egyébként nyugodt éjszakáimat. Álmodok. Igen, már megint. És valamiért ezek az álmok nem beteljesült vágyaim, nincsenek bennük pillangók, szerető barátaim..., hanem ezek rémálmok. És az agyamra mennek. Mint például a legutóbbi is:

 Jutalomkiránduláson vettem részt, mindenki idegen volt nekem, az egészet pedig egy nagyon aranyos tanárnő vezette, akinek az arcára már nem emlékszek:$, de a kedvenc tanárnőm volt. Rajta kívül az én mamám is velünk jött! Borzalmasan akadékoskodott. Telt az idő, teljesen besötétedett a suliban, ugyanis ez a messzi iskola volt az út célja, azt már nem tudom, mit csináltunk itt egy teljes napig, de nem is lényeg. Tehát sötét lett. A tanárnő összeszedte a csapatot, készen álltunk az indulásra, és ekkor a mamám odasétált a tanárnőhöz. Én is követtem, mert ahányszor csak arra a személyre ( a pedagógusra ) gondoltam, szorongás fogott el. Pedig úgy csodáltam, tiszteltem és szerettem, mégis... Ezt nem értem, de így álmodtam! És bekövetkezett a legrosszabb. Mama beszélgetést kezdeményezett: - Jó napot! Tündi mesélte, hogy ő a kedvenc, a legjobb tanítványa! Ennek nagyon örülök! - nyalizott mama. Tényleg! Erre a tanárnő és én is vörösödni kezdtünk. Ő idegességében, én szégyenemben. Azonnal közbevágtam, mentettem magam, mert ez a hülyeség, amit a nagymamám összehordott, szemenszedett hazugság volt!! De a tanárnő nem hitt nekem! Csalódottan és mérgesen nézett egyenesen a földre. Mégcsak nem is a szemembe! Égett a szemem, felkaptam egy kisasztalról egy könyvet, és elrohantam vele. Átmásztam a suli kapuján, mert már bezárták, és csak akkor álltam meg, amikor egy aluljáróhoz értem. Ott leültem a lépcsőre, és sírtam.

 Szörnyen éreztem magam! A könyvnek nem tudom, mi szerepe lehetett, mindenesetre úgy ahogy volt, az egész álom, borzalmas volt. Mostmár tényleg kétségbe vagyok esve. Pedig igyekszek nem foglalkozni vele, mégis.... Warum??

 Azt hiszem, megint elegem van. Persze, ez nálam úgy látszik, elég gyakori. Jha, hogy miből? Nem furcsa, már megint nem tudok rendes választ adni. Jhaj, annyi minden történt ez alatt a pár nap alatt. Kétszer kiöntöttem a teát, meg hasonlók. És egy igen érdekes téma jutott eszembe: Ti lennétek apácák?

 Olvasok egy könyvet, és abban írtak a bencés rendről, és azért nagyon kemény! Én nem lennék önszántamból apáca, legalábbis most még így gondolom. És szerintem ez a jövőben nem fog változni. Nem tudom... Csakis Istent szeretni, senki mást.... Távol lenni a családodtól, a külvilágtól, önsanyargatás, koplalás, bár nem mindenhol ez van, jhaaj, nem tudom. Mégis mindezek ellenére vannak rendek, apácák, szerzetesek...

 Black Flower: Ez vagyok én. Hogy miért? Nos... fekete virág. Ez talán a lelkem. Az érzéseim képe. És hogy jutott eszembe? Fogalmam sincs. Zúdítom magamnak a kérdéseimet, és belezavarodok... De jó...

 Elkezdtem tanulni. Még csak a németet, mert marhára félek, hogy semmi esélyem abba a suliba bejutni:'( Tegnap megtanultam a kötőszavak egy részét, meg a szórendet, de hagyjuk is. Most eléggé ki vagyok bukva, mint már írtam, úgy mindenre, bár lehet, hogy egy bizonyos olvasóm tudja, miről van szó, igaz nem hiszem....

 Jha, ide is le kell írnom: ICH LIEBE DIESES LEBEN