Életem

 Tiszta folt és seb a lábam. Tegnap este a templomban majd meg haltam, ugyanis le kellett térdelni! Azóta is sajognak a térdeim. De ez most nem fontos... Sokkal inkább a fura álmaim.

 1. Amikor hógolyóval megdobtak, aztán senki nem segített nekem. Nos, amikor elestem a biciklivel... Nem érdekes, hogy akkor sem támogattak a lányok, akik velem voltak? Valamint: Az álomban a távolban egy fényes alakot láttam, aki bánatosan nézett engem, de hiába akart, mégsem jött oda hozzám. A valóságban ott állt egy bácsi, aki majdnem felsegített, csak látta, hogy nem komoly, ezért maradt a helyén...

 2. Pár napja álmodtam, hogy VeNus kidobatott minket (az osztályom néhány tagját és engem) a lakásából, mert sok dolga volt, mi meg az éjszaka közepén zaklattuk az ajándékunkkal. A valóságban tegnap összefutottunk vele, és milyen különös, két szót váltottunk, majd elhúzott. Lehet, hogy valami baja volt, nem tudom, na de mégis. Tehát, ahogy vesszük, ez az álmom is beteljesült.

 A bevezetés után következzen, ami igazán aggaszt: A mai álmom.

 Táborban voltam. Együtt az összes barátnőmmel, sok ismerőssel. A tábort Peti bácsi és Gabi néni vezette. Egy sűrű erdő egyik oldalán helyeztük el a sátrakat. Következtek a programok, bla-bla, mint ilyenkor általában. Niki és én, meg még egy barátunk, akire már nem emlékszek, de nem Klau, nem Anna, és nem Reni, tehát mi valahonnan szereztünk egy helikoptert, beültünk, és felszálltunk. Fontos: Niki vezetett. Átrepültünk az erdő felett. Utána egy hatalmas rét következett, ohne fák. Majd elénk került egy nagy idegen helikopter. Belénk lőtt, lezuhantunk, és meghaltunk. Valami történt, nem tudom, visszapörgött talán az idő, megint ott ültünk mi hárman a gépben, ugyanott repültünk. Én figyelmeztettem Nikit, hogy menjen el innen, mert fel fognak minket robbantani, nem hallgatott rám. Megint ugyanaz történt, mint az előbb. És újból visszamentünk az időben, ott repültünk, közeledett az ellenség, de most Niki kitért a bomba útjából. Megmenekültünk! Hirtelen zuhanni kezdtünk lefelé. Ijedten kérdeztem Nikitől, mit csinál, mert így végünk lesz. Erre azt válaszolta, nem tudja irányítani a gépet! Belezuhantunk egy pici erdőcskébe, én becsuktam a szemem, befogtam az orrom és a fülem, így vártam a végem, közben azon gondolkodtam, hogy tényleg ennyire elkerülhetetlen a sors? Meg akar minket ölni? Ez lenne a végzetünk? Elbúcsúztam a lányoktól, hallottam egy becsapódási hangot, és kinyitottam a szemem. Nem történt velünk semmi, még mindig éltünk, megúsztuk egy karcolás nélkül. (Legyőztük a sorsunkat?) Viszont menekülnünk kellet, hisz azok az ellenséges katonák keresni kezdtek minket. Észrevettem, hogy ez az erdő túl kicsi, és a nagy sűrű meg túl messze van. Mégis elindultunk befelé. Egy kis falucskára leltünk, miután átmásztunk egy kerítésen. Aztán hátranéztem, és megpillantottam a talpig rózsaszínben virító Lilit és B.Tündit. Gyorsan lebuktunk egy 40 cm-es betonfal mögé, és láttuk, hogy azon a kerítésen, amin mi átküzdöttük magunkat, Peti bácsi mászik fel, majd ugrik le. Megtalált minket, mire mi mindent elmeséltünk neki, a reakciójára már sajna nem emlékszek, de aztán visszavitt minket a többiekhez. Ők meg össze-vissza szidtak minket! Lettek volna a helyünkben! Végül felébredtem. Ez áttvitt értelemben beteljesülhet!!!  :S   :(

 A vak láthat. A néma beszélhet. A béna járhat. A süket hallhat. A szomorú boldog lehet. Csak akarnia kell!!! Viszont aki lát, megvakulhat. Aki beszél, megnémulhat. Aki tud járni, lebénulhat. Aki hall, megsüketülhet. És a boldog ember könnyen szomorúvá válhat akaratán kívül is. Ezért nem értem. Aki boldog és egészséges, mért akar beteg és szomorú lenni? Miért? Ez megtörténhetne véletlenül is, de akarva még szörnyűbb. A jóból rossz lesz! Ez a legfontosabb, ami megváltozhat. És ha elindultál az úton, nehéz visszafordulni. Nagyon nehéz. Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. S! Mi hasznod lesz abból, ha téglával dobod meg? Semmi! Jobb lesz neked? Persze, örülni fogsz, ugye? Csakhogy ezt kárörömnek hívják, nem igazi boldogságnak! És ha Lili sunyi kis bajkeverő? Akkor neked nyilván utánoznod kell, gondolhattam volna. Mert ugyanazt teszed vele, amit Ly veled. Nem jött rám a szenteskedés, vagy bármi, amit akarsz, csak egyszerűen elkeserít, amit látok. És mivel a barátnőm vagy, elmondom, hogy mit gondolok. Jha, ez nem csak S-nek szól, lányok. Nektek ugyanúgy. Mert mindannyian azt valljátok, utáljátok. Utálat... Biztosak vagytok ti ebben? Elismerem, óriásit hibáztam, amikor kiírtam msn-re, hogy ich hasse Ly. Nem gondoltam végig a jelentését. Hisz bármilyen gonosz is, olyan fölösleges utálni! Egyedül TE fogod rosszabbul érezni magad tőle! És amit csinál, nem ok az utálatra. 13 évesek vagyunk. Azt hiszitek, ez az a bizonyos ÉLET? Nézzetek már magatokba! Ezek apróságok. Olyan parányiak. És mekkora ügy lett belőle(/belőlük). Tudom, ebben a korban nagynak hisszük magunkat. Lenézzük a szüleinket, pedig ha ők nincsenek, mi sem lennénk! És ha nem nevelnek minket odaadással, szeretettel, nem ilyenek lennénk! És most elfordulunk tőlük, nem hallgatjuk végig a tanácsaikat, mert nekik tuti nincs igazuk. Persze! Idősebbek, tapasztaltabbak, szeretnek, sőt, ők is jártak már a mi cipőnkben. Még mindig úgy vélitek, hogy hülyeséggel traktálják a fejeteket? Azért majd a halálos ágyukon köszönjétek meg legalább nekik, hogy sosem hagytak el titeket! Mert a barátod cserben hagyhat. A szerelmed is. De a szüleid nem. Titeket lányok nem. Tudok az árvaházakról, tudok jól. De az ilyen szülők legtöbbjének oka volt mindenre, amit cselekedett. A maradék néhány százalékról pedig minek írjak, ha még a saját eseteteket sem értitek meg? Örüljetek már anyunak, és apunak! De már világos... Milán jobban tudhatja, meg az elit többi tagja. Jha, az ő segítségükkel sikerül majd szemétnek lenned, S! Ők biztos segíteni fognak Ly lelkébe gázolni. Szerinted ezek az igazi barátok? Hát, mindenki, aki így gondolja, köszönöm, hogy végigolvasta, amit írtam, és jegyezze meg: ÉN CSAK EGY HÜLYE, SZENTESKEDÉSI LÁZBAN ÉGŐ MEGTÉRT MAJOM VAGYOK. Úgyis ezt akarjátok hallani, vagy nem? Tessék, és örüljetek magatoknak. Megéritek a pénzeteket. Ennek ellenére, én még mindig számítok rátok, és bízok abban, hogy visszafordultok ebből a sötétségből, és rátértek a helyes útra.      ThxVn

 Mi lenne ezen a világon, ha valami nem történne velem mindig? Komolyan, ezt már nem hiszem el. Most eltekintve a lelki bajaimtól, tényleg rosszul vagyok.

 A lányokkal bicikliztünk, épp arról a kis utcácskáról, vagy miről hajtottunk le, mert előtte Anna fagyizott a benzinkútnál, ( Klau és én azért nem, mert nem akarunk még jobban elhízni,) amikor a kereke a "járművem"-nek valahogy beakadt, és egy hatalmasat estem. Lehorzsolódott a két térdem, meg a tenyerem, de ezen kívül szuper a létezés. Tényleg, imádom.... Jha, kihagytam, hogy a szerencsétlenkedésemet meglátta egy bácsi, és már oda akart hozzám jönni, hogy felsegítsen!!!! Annyira ciki volt!!Mellékesen már napok óta picit "melegebb"-nek érzem magam. Hát, megmértem a hőmérsékletem, és 37.0 °C! De ez nyugalom, nem jelent semmit, még teljesen normális, szóval fölöslegesen írtam le... Attól még rosszul érzem magam :(((( Ilyen ez az élet.... 2 dolog azonban boldogít: 1. HP premierre megyek:)    2. Vidámpark júliusban!!!! Már nagyon várom!!

 Izgalmas éjszaka volt a legutóbbi!! Először gyertyafényes vacsora, aztán fürdés a sötétben, majd lefeküdtünk. Nos, a századik estének jól is kellett sikerülnie!! :P  Ezeken kívül tesóimmal barkobáztunk. Ha majd jobb hangulatom lesz egyszer, talán leírom azt a sok cccicces(:)) mondatot, ami elhangzott. De most a júniusi időjárásról kell elmélkednünk. Vagyis elmélkednem. Húú, hát, az egész egy álom volt csupán. De micsoda álom!!

 Utolsó nap vége felé jártunk a suliban, matek óra következett. Valamiért bementem a tanáriba, és visszafelé megdobott egy kislány egy hógolyóval. Én megfordultam, hogy leszidjam, de B.Kata megvédte, sőt, hasba dobott. De nagyon fájt!!! Bevonszoltam magam az osztályterembe, ahol B.Gábor, Milán, meg a többiek kiröhögtek, én meg elájultam, és össze-vissza rugdostak!! De ez nem is rossz, csakhogy senki nem jött oda megvédeni!! Annyira borzalmas volt!! Aztán sírva ébredtem fel.Most már este van, de még mindig fáj...

 Olyan aranyosat álmodtam! Elmesélem, szuper volt :)

 Egy délután vártam Kádira, hogy kimenjünk biciklizni. Ekkor Sanci beszaladt a szobába, kezében egy picike pónival! Olyan cuki volt, és szegény fázott, mert valahogyan csurom vizes lett. Elővettem a hajszárítót, és majdnem szétégettem!! Aztán jött Klau. Egy tigris mintás pónin ült!! Erre én megkérdeztem tőle, hogy az enyém hova tűnt. Azt válaszolta, elsétált a Szilvafasor utca vége felé, az angol tanárnő háza irányába. Meg akartuk keresni, de felébredtem. Olyan jó álom volt!!!!  :) :))))))

 Persze rossz is történt már ma, rendesen, de azt hiszem, még nem írom le, mert nem való se papírra, se sehova. Azért majd, ha tájékozódok az ügyben, beszámolok....

    Igazad van Anna, nem hitted azt, hogy bele fog esni a Tápióba. Csak annyira úgy tűnt.... És ha tényleg beleesett??   :)

  Nem vagyunk semmik. Ez nem kifejezés! Őrületesen szeretem magunkat. Ja, Klauról, Annáról, Nikiről és rólam van szó. A barátnőkkel több az ember. Érzi, hogy fontos... Ez annyira szuper! Persze R2 sajna nem lehet velünk Erdély miatt, de vele e-mail-ezek! Képzeljétek! Szárnyalok! Akárcsak ma, a "szárnyalás" igazi helyszínén. Leírom, nem bírnám kihagyni....

  Szóval msn-en megbeszéltük a fent említett személyekkel (kivéve R2), hogy 5-kor kimegyünk biciklizni. A találka a mi házunk előtt. Anna érdekes módon 4.50-kor jött. Ez azért fura, mert mindig mindenhonnan elkésik :) Megmutattam neki Görögország néhány nevezetességét, ennek okára később még kitérek, aztán megérkezett Klau és Niki is. (Olyan jó ez a Silbermond-szám) A "szárnyalás"-hoz mentünk, nyilván, majd a benzinkúthoz fagyit enni. Vagyis jégkrémet, mert anya nekem a fagyit nem engedi, hiszen tavaly nyáron Peti végig szalmonellás volt, valószínűleg e hideg nyalánkság miatt. Tehát, megvettük a jégkrémet. Leültünk a székekre, és natürlich beszélgetni kezdtünk. Nos, amikor az ember fagyit "nyal", és "bekapja" a szájába, inkább beveszi... Elég sok a nevetésre okot adó körülmény. Ugye? Annyira, hogy... ezt nem lehet leírni!! Hilfe! Ülök a gép előtt, és röhögök, és közbetesz ez a zene, ami borzalmasan vicces. Vicces, miket írok...CICCES. Mert ha este 10 után msn-ezek, megesik, hogy egy betű helyett mást "nyomok" le! És utána rámragadnak a kis...ügyetlenségek. Na, tehát ültünk, dumáltunk. De a hangulatunk jobb volt, mint a részegnek, aki örömében ünneplés alatt issza le magát. Persze kulturáltan :) Na jó, ajánlom a többiek blogjait figyelmetekbe... Anna és én lassabban ....izé...ettük azt a ... jégkrémet, egyáltalán nem élvez...tük! Nem! Az asztalt ütemesen kell rugdosni! 1-2-1-2, usw. Mikor Anna nem bírta tovább, és a kezébe ejtette a jégkrémet, hátra szaladt, egy motoros pasi meg ott bámulta, és aztán pofátlanul megnézte, mit csinál Anna! Mi meg úgy nevettünk, majdnem kiestünk a székből! És nem gurul, mert nincsenek kerekei... Ez vajon kinek a hibája?... És a kamera mért nem rögzít hangot is?! De a biciklinek meg vannak kerekei! Nahát.... Ezek után nagy nehezen a Malom utcában kötöttünk ki. Párszor összekoccantunk, majd mivel Niki és én jobbra, a többiek balra akartak menni, szétváltunk, persze egyeztettük, hol kell találkoznunk. Nikivel a hosszabb utat választottuk. Arra nem gondoltunk, hogy végig emelkedőn tekerhetünk! Hosszú idő múlva egymásra akadtunk a lányokkal, ugyanis tökéletesen elkerültük egymást, majd elmentünk a Játszó mellett, Béke utcán, Malom utcán, és elbúcsúztunk. Anna és én még folytattuk az utunkat, a házunkba inni, majd utoljára föl szárnyalni. Jöttünk volna ez után haza, de megláttuk Frodót, az angol tanárnő kutyáját. Anna meg szólni akart Kati néninek, nehogy beleessen az a szerencsétlen állat a Tápióba! Végül simán továbbhaladtunk. Az utca közepén kutya ugatott. Nem, semmi, csak féltékenyen bámulta, ahogy a gazdája a kapával kapál. Krmmmm, tényleg így volt! Félre ne értsétek, dolgozott a kertben!

  Mondtam, hogy még el kell mesélnem a Görögországos sztorit. Nos, kitaláltam, hogy írok egy rövid történetet. Ebben egyesek el fognak utazni Görögországba és Itáliába, 2 hétre. Ha már az életben nem jutunk el oda, képzeletben hadd menjünk már el! Úgy döntöttem, nem fogom lejegyezni a blogomba, de aki szeretné, és remélem szeretnétek a saját mesénket olvasni, az szóljon, elküldöm e-mail-ben. Ha kész lesz. De csak jövő szombaton indulunk, és addig még egy csomó dolgom van ezzel kapcsolatosan. Azt hiszem, az utasok nevét azért közzé teszem, ccccicces ez a kifejezés.... Közzé teszem:

Anya, Apa, Peti, Sanci, Vn, Peti bácsi, S, Niki, Ő, R2, Tomi (Niki öccse), Katica (unokatesóm), Vivi, és én   :) Kívánjatok jó utat! 

 Múltkor Annával arról beszélgettünk, szeretnénk-e gyereket... Én egy kislányt szeretnék, akit a kedvenc tanárnőmről neveznék el. Anna viszont csakis fiút. Mindenáron meg akartuk győzni a másikat a saját igazunkról, de végig is hallgattuk egymást. Aztán ma reggel ezt elmeséltem öcsémnek, Sancinak. Megkérdeztem a véleményét, mire ő egy adattal válaszolt:

- A nők többsége lányt vagy fiút szeretne...   :-)

 Várom a kommenteket, ti kinek adtok igazat?

  A 30 cikk legfontosabb elemei:

• Jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz
• Jog a művelődéshez
• Jog a kulturális életben való részvételhez
• Jog a magántulajdonhoz
• Védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől
• A gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága
• A vélemény és kifejezése szabadsága

Na, hát erre voltam kíváncsi... Összefoglalva ennyi.

Megtaláltam a hosszút: http://www.unhchr.ch/udhr/lang/hng.htm

Hajrá!

  Kezdjük az első témával: Szörnyen féltékeny vagyok. Itt és most meg is jegyzem, senkinek nem fogom se elmondani, se leírni, mi az oka, az a lényeg, hogy nagyon így van. Persze, túlteszem rajta magam, de akkor is... Igen, lelki beteg vagyok, csak orvosok zavarjanak. És csak az az egy orvos, aki képes gyógyítani... De ő nem fog. Épp ez a gond. Miatta vagyok féltékeny! Azt hiszem valaki ebből ki is találta... :ssss... Hogy van németül a féltékeny?

 Második téma: A mai biciklizés Lilivel. Én szemét? Mi szemetek? Egyáltalán nem! El akartam küldeni a ...-ba, oda pontosan, de nem tettem, mert nem vagyok, nem vagyok szemét. Nem! Azért írom le ennyiszer, hogy mindenki elhiggye. Bár... a blogom címét alig tudják páran: Vn, S, Ő, Niki és D.Reni, aki marhára hiányzik! Valahogy érzem a távolságot, pedig valójában ez nem számít, már a múltkor írtam róla, legyőzhető, de mégsem úgy... A személyes találkozás, rájöttem, 10000x fontosabb. De most mindegy is, ez másik sztori, szóval ott tartottam, meg akarlak titeket győzni arról, hogy amit tettünk, az teljesen helyénvaló volt. Persze ehhez kedves olvasóm, ha nem Anna vagy Klau vagy, tudnod kell a történteket. Lili ugyebár kihívott csak engem biciklizni, de gonoszul elküldte Annát a ..., oda, ahova én akartam őt, de nem csináltam meg, tehát mi a lányokkal, Klauval és Annával megbeszéltük, véletlenül össze fogunk futni. Ez meg is történt. Innentől kezdve szuper témák következtek, amikben a véleményünk mindig úgy oszlott meg, hogy ő maradt hármunk ellen. De ezt ne gondoljátok túlzásnak, akadt egy-két feszültségoldó mondat is. De! Ő ugyanolyan szemetül viselkedett, mármint Lili! Rámnézve a legaljasabbnak az bizonyult, amikor nevetve elmesélte, hogy az anyja és ő mennyire utálják a nagycsaládosokat. Drága olvasóm, köszönöm, hogy eddig értetlenkedve olvastál, de akkor ugye mostmár végre belátod, hogy mennyire kis alávaló féreg? (Vn, olvassa magázva)

  Nem nekem kéne msn-re kiírnom, hogy vermis sum, hanem neki!! Aljas nagycsaládosok, az állam minden pénzét elkönyörgik, királyként élnek a támogatásokból... Ezt gondolod? Borzalmasan jól esett. Igen, ezen a ponton lelöktem volna a kerékpárjáról, de mi értelme lett volna? Ez nem a méltó büntetés. De nem is vagyok Úr, hogy ítélkezhessek. Mert csakis Ő, ott fent, csakis Isten tölthet be bírói szerepet! Ez a saját véleményem. Szerintem nincs jogom megbüntetni, csak visszaadhatom neki! Ahhoz van jogom? Gondolom igen...

 Már úgy bánom, hogy nem adtam le jelentkezési lapot a hittanos táborba, mert mostmár szívesen mennék. Mondjuk inkább kisebb testvérként, mint sima táborozó gyerekként, de mindegy... És az lenne rossz, hogy Zoli ott lenne. Meséljek egy kicsit?

    Tavaly ilyenkor tetszett Zoli, hívjuk E-nek. Nos, abban a bizonyos kistáborban összejöhettem volna vele, mert megkért arra, hogy járjunk. Nem-mel feleltem, de tudta, hogy szeretem. A nyár csodás volt, kivéve a számtalan szülőktől kapott fejmosást, amit végig kellett hallgatnom. Persze már ez valahogy rossz emlékként él bennem. Azért örülök, hogy nem jöttünk össze!! Akkor olyan álom volt az egész, pedig ha mélyebbre megyek, végem! És utána farsangkor összetörtem a szívét, mert mást szerettem meg, azóta sem tudott elfelejteni, és ez szörnyű!! Ne utánozzatok! Ha kell, várjatok, ameddig csak lehet, de az első ilyenbe ne menjetek bele! Főleg, ha az illető osztálytársad, és hülye kavarógép barátai vannak! Én nem vettem ezt komolyan, de ők igen... Csakhogy már nem érdekel. Akkor sem voltam szemét, csak nyitott szemmel jártam a világban. És örülnék, ha ti is ezt gondolnátok! Mert így van! És ez az élet rendje. És ha ezt nem írnám le, akkor sem lenne semmi, csak nem akarom, hogy szemétnek gondoljatok! Bár, egészségetekre, nyugodtan lehet azt is...

 Na, szóval ez miatt a kellemes történet miatt nem megyek most a táborba. Csakhogy ők jövőre is ott lesznek, és zavarni fognak. Ezért lennék, vagyis ezért IS szívesebben kisebb testvér. Olyan szuper lenne! Álmodozz ThxVn, álmodozz csak...

 Tényleg, egy hatalmas kérés azoknak, akik a "regényem" végére jutottak: Ne adjátok meg a blogom címét senkinek, légyszíí, mert mindenkinek azt kell tudnia, hogy már nem is írok interneten naplót, mert a múltkor Lili ki akarta szedni a barátnőimből a címet, és a JELSZÓT is!! Kár, hogy azt csak én tudom :) hahaha

 És a lányok egyébként sem adták volna meg.... Thanx

 Tényleg utolsó téma: Le kell írnom a Top 6-ot!

1. Tokio Hotel

2. No Thanx

3. Declan, ohh, imádom!!! www.declan-galbraith.de

4. Juli, Vn jóvoltából :)

5. Silbermond

6. Pink

És új stílusom romantikusabb, mint a régi, mert már elég volt a keménységből...

 Diákmisén ma azt hiszem 3 babát kereszteltek, ( az egyiket Dávidnak hívták, és nagyon ari volt :), de nem fontos) és hálát adtunk a tanévért, elbúcsúztattuk... Eddig minden OK volt, de következett az áldozás. Nos... Zoli állt az atya mellett ilyen segítőként, vagy mi. Klau nem is ment ostyáért, mert félt, hogy elneveti magát. Ennek ellenére Sanci és én elindultunk. Ő gyalogolt előttem. Megkapta "Krisztus testét", én következtem. Komoly arccal keresztet vetettem, az atya meg csak kotorászott a serlegében, de nem tudta megfogni a vékony kis ostyát! Eltelt 5 másodperc, muszáj volt hasba vágnom magam, de csak vörösödtem, ahogy Zoli is. Ha nem fogja meg végre, akkor tényleg kitör belőlem a röhögés! Na jó, tovább haladtam. Persze Klau mindent látott, ezért mire átverekedtem magam a helyem és énköztem ülő néniken, meg a két lányon, letérdeltem, Klau együtt fulladozott Sancival, aki a nagy nevetés közben félrenyelt, én meg nem bírtam már... Szegény úgy köhögött, persze ez is vicces volt, Klau megint kuncogni kezdett, erre én is, meg nyilván Sanci, szóval elég .... érdekesen nézhettünk ki. Mise végén vettük észre, hogy felettünk a kóruson állt Gabi néni, és Zoli elmesélte, hogy végig minket figyelt!! Kicsit sem ciki...Templom-ciki...

 Egyébként ma délután ünnepeltünk. 1. apák napja van 2. viszlát hetedik, ja, és kitűnő bizi

 Apuéknak nem is tudom, mi baja volt a zenével: TH, No thanx, Juli...? Ötlet?

 Ja, igen, grilleztünk, csirkeszárnycombokat, így Jerry jól járt, mert én azt nem igazán bírom megenni, ezért az asztal alatt neki adtam, na meg anyuéktól is megkapta a csomtokat! Lényegében jól telt.

 Olvasom a Nyomorultakat. Délelőtt befejeztem a Kalózokkal az Antillákrát Vernétől, (tegnap kezdtem,) és ugyancsak tegnap olvastam el A kis herceget, Vn ösztönzésére. Picit sem sírtam, áhhh, csak anya nem értette, mért zokogok ennyire. Aztán felmutattam neki a könyvet, és rögtön rájött. Annyira szép! Én meg annyira érzékeny vagyok... Kellemes nap lett a mai :)

 Anya lomtalanította a szobánkat, és Sanci fiókjában füzetlapokat talált. Az én írásom volt, ezért odaadta. Hmmm, egy régi befejezetlen regényem első oldalát is köztük leltem. Azért csak az elsőt, mert többet nem is írtam. Viszont ez úgy tetszik, olyan... nem is tudom... aranyos, vicces...? Majd ti eldönthetitek, mert lemásolom:

- Ezt olvasd el! A horoszkópod...

 Kate maga elé húzta a cikket, és némán olvasni kezdett. Miután a végéhez ért, még egyszer átfutotta a szöveget, majd sóhajtozva kijelentette:

- Semmi esélyem, semmi jóra!

- Bizony.Azt írja, jobb, ha meghúzod magad, és nem avatkozol más dolgába, mert a Neptunusz balszerencsés állása az ügyeskedéseid nélkül is számtalan rosszat és kellemetlenséget hoz számodra. Ja, és ne próbáld meg elszedni más pasiját, nem fog sikerülni. Ne félj, a december szerencsésebb lesz... Nem valami bizalomgerjesztő!

- Pedig ez volt a kedvenc újságom...volt...

- Jaj, el ne hidd ezt a sok sületlenséget! Szerinted van köze a csillagok állásának a jövődhöz?

- A Neptunusz bolygó, nem pedig csillag!

- Jó, akkor sem jelent semmit ez az egész!

- Javíthatatlan eset vagy!

...Ennyi mindössze, szó szerint. :)

 Elég jól telt... Nem is tudom... Odaadtam Vn-nek az ajándékát, szerintem örült neki, bőgtem egy sort Renivel, meg ilyenek. De erről most nincs hangulatom írni. Csak a polgármester beszédéről. Az tetszett. Az egyik része. Volt egy híres ókori tudós. Odament hozzá egy ember. Azt mondta, mesélnie kell valamit a barátjáról. A professzor barátjáról. Erre az megkérdezte, 1. biztos-e abban, hogy igaz 2. jó-e 3. hasznos-e

 Így végül nem lett árulkodás, mert az összes kérdésre "nem" volt a válasz. Ez olyan jó! Tanulságos.

 Ma vicces dolgott mondott a dédipapám. Azt jelentette ki, hogy a diósgyőri vár még a honfoglalás előtt épült, Anonymus korában! Hát, azt nem tudom, valójában mikor készült, de a honfoglalás 895-ben volt, Anonymus meg IV. Béla jegyzője lehetett. 13. század. És aztán meg beszélgettünk vele, ő szegény vak, mert tűzoltóként a szemébe pattant szikra megvakította, ezért nyilván nem látott minket. Ez nem ok arra, hogy sajnáljuk, de aztán belegondoltam, ott vagyunk körülötte vagy 20-an, és senki nem beszélget vele! Láttam a könnyeket a szemében... Nem rég volt Margit, vagyis papi feleségének a névnapja, csakhogy ő már pár éve meghalt... Ez az egész olyan szörnyű. Vajon ha én most holnap meghalnék, mit szólna a világ? Mint Viki, a Remény egyik főszereplője. Leugrott a sokadik emeletről. Furcsa gondolatok... :S

Először elmesélem a ma délelőtt történteket: Anya kitalálta, hogy csináljunk bundás kenyeret, amihez köztudott, tojás is kell. Kivettem a három tojástartót a hűtőből, mindegyikben egy-két darab tojás volt, stílusosan. Persze nem akartam romlottat adni anyának, ezért megnéztem a szavatossági időt. Az első június 20-ig jó. A második úgyszintén. A harmadikon viszont érdekes dátumot olvastam: 2007. okt. 3.

 Ez hogy lehet? 2007 volt. Nem 2006! És október. Kétszer egymás után megnéztem, furcsállottam, de nem különösöbben foglalkoztam vele, így sajnos nem mutattam meg senkinek. Aztán megkérdeztem anyutól, melyikből vegyem ki a tojást. Ő az érdekes dátumozásúra mutatott, erre én megjegyeztem neki, hogy milyen furi a dátum. Meg akartam nekik is mutatni, de... amikor ránéztem, 2007. jún. 20. volt rajta! Pedig az előbb még okt. 3. Valamit jelent. Mi van október harmadikán? Pont azon a napon? Valami történni fog. Ez biztos. Csak ne rossz legyen az!

 A másik sztori pedig a délutánról szól. Anna és én elindultunk biciklizni. Előtte felhívott Klau, hogy óvatosan menjünk a pálya felé, mert arra látta Lilit és B.Tündit. És nekünk nem hiányzott, hogy a nyakunkra jöjjenek, mivel...valljuk be őszintén, Ly elég idegesítő személy, és nem fog rólunk leszállni, mert az elit-ből, a klubból, ahova eddig tartozott, az osztálykirándulás idején kipenderítették, és ezzel nem maradt senkije, hozzánk csapódott. De nem igaz, nem tudja megérteni, hogy ő nem olyan, mint mi?! Az ember egyik napról nem áll át innen oda, ja, és ő nem önszántából tette! Az előtt csak úgy szidott minket! Áhh, nem változott semmit! Istenem, hidd el, ennyire már ismerem!

 Az utunk során először Molnárné háza felé mentünk, majd át a kis hídon, fel a hosszú egyre emelkedő járdán, a zebra előtt pedig szélsebesen száguldottunk vissza. Mintha repültem volna... Imádok ott kerékpárral "leszállni". Egy percre kikapcsol az agyam, és csak a szívem van. Érzek, határtalan boldogságot, de nem olyat, mint amit ésszel...

 Utána elindultunk a Játszó felé, Szőlősre. A Szilvafasor utca végénél jobbra kanyarodtunk, nehogy összefussunk Ly-nal, majd a patak és az állatorvosi rendelő mellett elhaladva át a hídon a Malom utcára jutottunk. Aztán párszor öszekevertünk embereket másokkal, picit ciki volt, de végül nevetve hazamentünk :) Azért akkor az rémisztő volt!

 Viki repült. Nyugtalanul és bizonytalanul hagyta maga mögött az utcákat. Halott lett volna? De akkor hogyhogy...élt? Amerre ment, mindenhol üres házak, utak várták, sehol egy ember, sehol egy élőlény, akivel beszélhetne, vagy...ne! Borzasztó! Viki nem is akart találkozni senkivel sem. Csak a kutyáját találja meg! Érzelmei vezették egy erdőhőz. Keresztül egy kihalt, véres tisztáson. A kislány elrettent a halottak látványától, és bemenekült az erdőbe. Ugyanott, abból az irányból, ahonnan annak idején egy fiú, Tomi is beugrott a bokrok közé, és nem is sejtette, hogy ez mentette őt meg a családját elpusztító katonáktól. Így maradt életben. És most Rams fojtogatja! Kyakho pedig eltűnt! Egyszerűen felszívódott. Senki nem segíthet!

 Viki hangokra lett figyelmes. Messze a fák mögöttről szűrődőtt ki. A lány kíváncsian, mégis félve közelített felé, és percek múlva szörnyű kép tárult szeme elé. Rams Tomi nyakát szorongatta, a kamasz fuldoklott, valamint küzdött...az életért. Viki ösztönösen odarohant, hogy megpróbálja szétválasztani őket, de erre nem volt szükség. A Gonosz hátrálni kezdett, majd hörgő hangon megszólalt:

- Kyakho?!- kérdezte meglepetten.- Nem! Az előbb végeztem veled!

 Tomi barna szemei könnyektől csillogtak, ahogy Vikire, vagyis Kyakhora nézett. Nem. Az ott álló alak nem Viki volt. És nem is Kyakho.

- Ez egy...ember!?- bámult mereven Rams.- Akkor mért érzem mégis úgy, mintha Remény lenne? Csak nem...

 Rams hirtelen térdre rogyott, úgy könyörgött:

- Kérlek, kegyelmezz nekem! Ne ölj meg!- de ahogy kimondta ezeket a szavakat, szája széles mosolyra húzódott.- Nem is ölhetsz meg! Hisz a Jó nem gyilkolhat, mert az bűnnek számít!

 Viki lassan magához tért kábulatából. Csak most vette észre, hogy már nem átlátszó a teste, repülni sem tud. Sőt, többé nem 6 éves! Serdülő lány lett. Aki...tele van reménnyel. Persze, mivel a halála pillanatában halt meg Kyakho is. De ez lehetetlen lett volna, mert a reményt nem lehet kivégezni, tömény sötét gonoszsággal sem! Így eggyé vált Vikivel. Tehát aki ott állt, az valójában két lény volt: Viki és Kyakho.

- Hiába ellenkezel Kyakho!- vigyorgott Rams.- Úgyis meg foglak ölni! Nem tehetsz semmit! Érted?! Semmit!

- Ky...Kyakho!- suttogta Tomi.- Segíts!

 Viki összezavarodott. Tisztában volt mindennel, többek között, hogy Tomi különlegesen fontos számára, mégis...nem bírt mozdulni. Félt. Ezért nem lehetett ő Kyakho! Nem csak remény volt, hanem ezer meg ezer érzés! Végül úgy döntött, most hagyja futni a Gonoszt, és kezelésbe veszi a sérült fiút. Odalépett hozzá, és óvatosan lehajolt. Majd lassan letépte róla a felsőjét, hogy megvizsgálhassa a sebeit.

- Kérlek, tarts ki!- mondta, miközben kezeit a teste fölé helyezte.- Nem vagyok ember. De te sem vagy az. Muszáj most elmagyaráznom, ezért kérlek, figyelj jól.

 Tomi erőtlenül bólógatott, ugyanakkor meghökkenten, mert gyógyulni kezdett. Viki folytatta:

- Mindketten raboknak számítunk. És kiválasztottaknak. A Láthatatlan Erdő fogva tart minket. Azt már meséltem neked, hogy aki egyszer ide beteszi a lábát, többé nem jut ki. Nos, van egy kivételes eset... Ha minden érzés meghal, beleolvad az erdő aurájába, vagyis a fákat körülvevő mezőbe, akkor ez az aura felrobban, és megszűnik a varázs. De mondom, ehhez el kell pusztulnia Rams-nak, és...

- Neked is...- sóhajtott kérdőn Tomi.- Nincs más megoldás?

- Nincs... Ezért...

- De...

- Nem! Nincs más lehetőség az átok feloldására! Könyörgök, ne kínozz tovább!... A tervem egyszerű, de nagy szereped van benne. Mindkettőnket meg kell... gyilkolnod.

Már csak egy évzáró, és vége. Olyan nehéz elhinni! Nehéz...schwer...

 A mai nap legfontosabb eseménye nyilván a póló átadása volt. Reggel már pityeregtem az ágyamban, aztán fogmosás előtt is, hiszen az utolsó német órára készültem, amit Viki nénivel töltünk majd el. Gondoltam, hogy ott akkor is sírni fogok. Mert..szóval nekem annyira nehéz a búcsú. Emlékszem, negyedikben ismerkedtünk meg, és egyáltalán nem éreztem akkor úgy, mint most. Nem lehet megmagyarázni...Persze, elég rosszul jött ki ez a tanév. Először Lukács tanár néni, akit szerencsére vissza vettek, aztán Szilárd Ádámné, Réka, és Viki néni. Ez a sok változás... Kiborító. De.. ez van. Sprite :)

 Szóval könnyes szemmel indultam útnak, na meg a táskámmal, benne az ajándékkal. Az idő néha repült, néha meg cammogva lépegetett a negyedik óra irányába. Próbáltunk az évzáróra, ha-ha, kórus leszek..., és végre eljött a várt, vagyis nem várt pillanat. Amitől hetek óta úúúúúgy féltem. A többiek azt szerették volna, ha én adom oda a pólót, ezért végülis így történt. Jött Viki néni, én meg odaadtam, dadogtam valamit, aztán Anna elmondta a szövegét, mindenki megköszönte a tanárnő munkáját, és lényegében ennyi történt. Szerintem örült neki...Az a legfurcsább, hogy nem sírtam, csak majdnem. Persze, most megint itatom az egereket itt a gép előtt, de ott nem. Ez nagyon-nagyon érdekes. Pedig szörnyen érzékeny vagyok. És mégsem. Most is egy gyönyörű számot hallgatok. www.youtube.com/watch?v=kfMnM5Y2rw8 Annyira szép...Just me & you...

 Most gondoltam bele, hogy D.Reni is mennyire hiányozni fog, hiszen Erdélyben lesz. A többi barátnőm, Anna, Klau, Niki itt marad a közelemben, de ő nem. És egy év múlva... ballagni fogok. Utána pedig sok osztálytársamat alig látom majd. Teljesen új környezet, új személyek, új és idegen világ vár rám, amibe vagy beleszokok, vagy...úgysem lesz máshogy :) Ohhh, vajon mit hoz a jövő? ezt senki nem tudhatja, csak esetleg Ő ott fent... Addig is, nem szabad magadba temetkezned, ha kell, csukd be a szemed, és álmodj. Vagy írj. És legyél sokat az igaz barátaiddal, de fordíts időt önmagad megismerésére is! Ülj le egy üres szoba közepén, néma csendben, és láss...lásd magad! Különben nem látsz majd meg senki mást sem. Ezen kívül használd az eszed, és... a szíved! Amíg lehet. Tanácsaim magamnak, és igazából bárkinek, aki megértette...

 Üveggömbös sztorim folytatása...

 Mivel kitaláltam, hogy magot, rizst... teszek a Viki néninek szánt ajándékba, ma délután hozzá is kezdtem tervem megvalósításához. Először szórtam bele rizst a tölcsérrel. Aztán nescafé  kávét, majd pirospaprikát, megint rizst, és így tovább. Már majdnem kész volt, az utolsó adagot akartam kiválasztani, és gyönyörködtem az eddigi eredményben, amikor meglöktem a kezemmel a tölcsért, és kiborult, az üveg meg eldőlt. Gyorsan utána kaptam, azonban hiába mentettem meg a tartalmat, összekeveredett. Borzalmasan nézett ki, ráadásul a nadrágom és a konyha is tiszta paprika-rizs-kávé lett. Azt hittem, felrobbanok. Végül kitört belőlem a nevetés, levettem a szemetes tetejét, és az egészet beleöntöttem a kukába. Kisétáltam a fürdőbe, kimostam az üveget, nagy nehezen kiszedtem belőle a kávét is, és bevittem a szobába száradni. Olvastam egy könyvet, hallgattam a Silbermond-Das Ende vom Kreis című számát, meg egyéb kedvenceimet (www.youtube.com/watch?v=FLG85T2nAc4&mode=related&search)...

És újra nekiálltam az átkozott ajándék elkészítéséhez. De épp ezért fog Viki néninek szerencsét hozni, mert annyit szenvedtem vele. Azért remélem, hogy már nem vár semmi meglepetés ezzel kapcsolatban. Például az átadáskor leejthetném, vagy hasonlók... Csak nem!! Az már nem véletlen lenne, hanem egy jel. Sőt, már ezek is azok, de nem tudok következtetni. Ha van ötletetek, írjátok meg! Mert egyébként elég ügyes kezem van, nem szoktam ennyit bénázni!.....

1. Ne írd le felelőtlenül azt, hogy nagybetűs ÉLET. Ha papírra írod, mindig érezd át a momentum fontosságát. Ha számítógépre, akkor nyomd meg a Caps Lockot.

2. Európai uniós állampolgár vagy. Ez egy fontos kiindulópont, s hogy megértsd: az Unió körülbelül olyan nagyságrendű intézmény, mint az osztrák-magyar monarchia, csak jobb a logója.

3. Ne élj közhelyek szerint. Nem voltál vad és jó, de bűnösök közt ártatlan, a szerelemnek nem kell múlnia, a napod pedig nem „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás”. A slágerek azért vannak, hogy a piac feltételei szerint eladjanak egy könnyűzenei albumot, nem pedig azért, hogy életvezetési tippeket adjanak.

4. Figyelj oda a környezetedre. Descartes valószínűleg soha sem írja le azt, hogy „gondolkodom, tehát vagyok”, ha ismeri Britney Spearst.

5. A pénz nem boldogít. De azért gondolkozzunk el azon, hogy hányszor láttuk szomorúan Bill Gatest.

6. Légy felkészülve a változásokra. Mire megöregszel Justin Timberlake, Eminem és Pink klasszikus zenének fog számítani.

7. Dolgozz meg a jövődért. Égjen a kezed alatt a munka. Ötből négy piromániákus ezt ajánlja.

Hú, ma elmentünk ugyebár átlyukasztani a fülem. Fél kettőre megérkeztünk, felmentünk az emeletre, kiválasztottam a fülbevalót, egy csillagot, leültem egy székbe, hallgattam Sanci gonoszkodását, hogy fájni fog, elbőgöm magam..., aztán a nő befújta a bal fülem, anya aláírta azt a bigyót, előkerült a gép, hátradőltem, csattant egyet, és kész. Picit fájt, de kibírtam. Azóta is éget, de ez van. Remélem komoly bajom nem lesz. És, hogy a többieknek tetszeni fog...

Hát, valószínűleg olvastátok azt a részt, ahol az ajándékötletről írtam. Üveggömbökről.

Na, kipróbáltam. Most pedig részletesen leírom a történetét. Szereztem egy üveget. Suli után vettem glittert, vagy flittert, szóval ilyen marhaságot. Az üveg oldalát itthon gyorsan elkezdtem kidíszíteni. Üvegfestékkel. Az egyik oldalára ráírtam, hogy Tünditől. Vártam, hisz száradnia kell. 2 óra múlva a szemben lévő oldalra megformáztam a következő betűket: Viki néninek. Azonban szorított az idő, meg kíváncsi voltam, ezért kibontottam azt a csillogó hülyeséget, a negyedét beleöntöttem az üvegbe, majd megkértem Sancit, töltse meg vízzel. Fura arckifejezéssel jött be, sejtettem, valami nem úgy történt, ahogy kellett volna. Ekkor felmutatta azt a ...bigyót. A f/glitter összecsomósodott a víztől, és úgy nézett ki, mint valami akármi. Pontosan! Kitaláltam, hogy öntsünk ki belőle egy kevés vizet, mert talán úgy jobb lesz. Ezt meg is tettük, és... borzalmas lett. Ja, ráadásul Sanci elkente a feliratot,azt a részét, hogy "né". Megint töltöttünk az üvegbe vizet, de most eszembe jutott, mosogatószer is kell hozzá. Gondoltam, hogy esetleg az be fog habosodni, na meg a zárt edénybe poshadni, de ennek ellenére nyomtam bele mosogatószert. Visszavittem a konyhába, és az ajtóban Sanci állt elém. Persze az a ... nem írom le micsoda a felrázástól tiszta hab lett, és a kevés csillogó por meg mind az aljára süllyedt. Húúúú. Ott tartottam, felrobbanok. Kiöntöttem a löttyöt. Megnéztem a könyvben. Nem mosóport írt, hanem mosogatószert, tehát nem ott szúrtam el. Mivel Sanci újból elkente a "né" részt, megint ráfestettem. Leraktam száradni. Eltelt 20 perc, megnéztem, minden OK-e. Nos, a drága kis szeretetreméltó üveg barátom elfordult a másik oldalára, nem kímélve a "né" feliratot. Jó, újból megcsináltam. És gondolkozni kezdtem, vajon most mi a fenét rakjak bele, mert üveggömb az már nem lesz, az tuti. Ohh, megvilágosodás, hirtelen zseniális ötletem támadt. Magokat fogok beletenni. Elővettem, azt tervezgettem, milyet hogyan..., amikor Sanci kezébe vette a tárgyat. Visítottam, mint Anna tengerimalaca, mire gyorsan letette. Natürlich nyilván az az átkozott "né" elmosódott. Rettegjen tőlem, aki hozzám akar szólni, nem ússza meg élve. A "kísérletet" holnap folytatom. Hajrá!

 Egyébként tiszta f/glitter vagyok. Valamelyik a kettő közül. Szegény F.R. 7.b-s tanuló! Mivel nyomult Tomira, a lányok elküldték a ...na szóval oda. Meg Milán nyakán is lógott, akinek Dóri a barátnője. Szóval ez van...

Ezen a képen apa van meg én, és anya keze. Szerintem aranyos voltam...

Akkor még legalábbis igen.

Na, holnap szúrják át a fülem. Ma kértem időpontot (13.30), miközben egy nő lábát gyantázták :)

...melyek nem kerülnek semmibe

-egy jó szót szólni

-egy beteget felvidítani

-valakinek kezet nyújtani

-óvatosan csukni be az ajtót

-apróságoknak örülni

-mindenért hálásnak lenni

-jó tanácsot adni

-egy levél megírásával örömet szerezni

-apró túlzásokon nem rágódni

-jogos panaszt nem melegíteni fel újra

-nem tenni szóvá, ha a másik hibázik

-nem elutasításnak venni, ha háttérbe szorulunk

-levert hangulatot nem venni komolyan

-nem sértődni meg egy félresikerült szón

-megtalálni az elismerő, dicsérő szót a jóra

-együttérző szó a megalázottaknak

-egy-egy tréfás szó a gyerekeknek

-örülni a holnapi napnak

-bizonyos dolgokra aludni egyet

-mindenre rászánni a kellő időt és gondot

-és: mindenkihez SZERETETTEL lenni

(Áldott karácsonyt és békés, boldog új esztendőt kíván szeretettel: Tanár néni

2005. dec. 19.)

Jól írtam, 2005.

Szilárd Ádámnétól kaptam a lapot, amiről ezt a szöveget lemásoltam. Marika néni 5 és fél évig tanította nekem a zongorát, de az utolsó fél évben már Réka néni vette át a helyét, mert őt kirúgták. Persze Rékát már ismertem szolfézsról, mégis, borzalmas érzés volt szembesülni a jelen/akkori helyzettel. Nem gondoltam volna, hogy túl tudok rajta lépni, mégis, Réka néni nagyon ügyesen tette a dolgát, és... végülis sikerült! Egyébként meg nem kell semmit sem túldramatizálni, mert azóta is levelezünk, és telefonon is beszélünk néha egymással. Most is hasonló fájdalom van a szívemben:

1. Nics többé zongora, vagyis Réka néni, aki 5 hónap alatt is nagyon a szívemhez nőtt

2. Viki néni is elmegy

  Egy valamiben biztos vagyok: A búcsút nem fogom könnyek nélkül megúszni. Hiszen szörnyen érzékeny vagyok, még Peti ballagásán is pityeregtem...De viszek zsebkendőt, és... Na, ez van. Egyszer minden véget ér, bár én ezt nem így gondolom. Szerintem igenis van, ami örökké tart! Bárki bármit mond, van és kész. Szóval nem fog véget érni! A távolság meg egyébként sem akadály. És a szeretet nem, nem múlhat el! Vagy csak hitegetem magam?

Nyáron mutatják be a Harry Potter legújabb részét, de fogalmam sincs, hogy melyik az, mert már teljesen összekavarodott, hogy melyik mikor... Szóval szeretném megnézni moziban. Mivel D.Reni nagy HP rajongó, arra gondoltam, együtt megnéznénk. Csak egy gond van, hogy ő Erdélyben fog nyaralni, egészen augusztus 15-ig. Egyedül meg anya nem enged el, meg talán a filmet korhatár miatt meg sem nézhetném csak egymagam kísérő nélkül, ezért találnom kéne egy felnőttet, aki eljönne velem. Álmodozz csak, Tündi...

Jövő héten, vagy utána belövetjük a bal fülem. Nem drága, mindössze 1250 Ft fülbevalóval együtt. Állítólag nem fáj, legalábbis Katica unokatesómnak pénteken csinálták meg, és semmi baja. Azért picit izgulok...

 Havas gömb

 Hozzávalók:

1 bébiételes üveg, csavaros tetővel

1 kávéskanál színtelen mosogatószer

2 kávéskanál fehér vagy színes flitter

vízálló ragasztó

a gömb aljára ragasztható tárgyak

Elkészítés:

 1. Mossuk ki és szárítsuk meg az üveget. Ragasszuk az aljára a kis tárgyat.

 2. Öntsük bele a flittert és a mosogatófolyadékot.

 3. Töltsük tele az üveget vízzel. Csavarjuk rá a tetejét.

Ajándékötlet, egy könyvből...

 Egyébként egészen jól vagyok...Végigolvastam és végigbőgtem a könyvet. Nagyon szép volt. Most olvasok másik kettőt. Az egyik angol, Viki néni adta kölcsön, szombatig be kéne fejeznem, mondjuk utána is küldhetném szeptemberben postán..., na, a másik pedig egy focis könyvsorozat 5. része. És most nem írok. Se a regényem, se semmit, csak a blogom, meg a másik két naplóm. A magyart, meg a németet. Arra gondoltam, angolul is írhatnék igazán... Csak az már kicsit sok lenne. Pedig egyszer már elkezdtem, de nem tudom, hova tűnt az a füzet. Ja, az irodalom és a rajz füzetem is elvesztettem. Ez azért is vicces, mert én vagyok az irodalom felelős. Fogalmam sincs, hova lettek!? A földrajz atlaszom is mindig elpakolom valahová, de az pár nap múlva mindig előkerül. Lekopogom, idáig még mindig megtaláltam. Ma egy csomót ettem! Ja, témát váltottam... Ohh, mein Gott! Most ugrott rá egy undorító pók a bácsira. Öhhm, tévét nézek. Szörnyű! Óriás pókok támadnak. A történetet nem értem, mert közben írok, meg msn-eztem, de néha-néha odanézek. Pfújj, inkább nem mesélem el. Pont 23.00 van. Most ott lógott egy bepókhálózott izé... emberke. Azt hiszem, már nem élt. Most meg megfogta a bácsi! És letépte róla a hálót! Még él az a férfi! A háló alatt. Ez egy hatalmas hülyeség!!!! Azt nem hallom, hogy mi történik, mivel fülhallgatóval zenét hallgatok. Wenn dieser Tag der letzte ist, bitte sag es mir noch nicht... Énekli Bill. Ez tök jó szám. Ha ez az utolsó nap, kérlek ne mondd még el, az a lényeg, hogy együtt vagyunk, stb. Csillog a pókháló... A bácsi befújta parfümmel a pókot. Közben meg olyan arcot vágott, mint aki előtt egy hatalmas szörnyeteg van, aki meg akarja enni. Ez a film tele van pókokkal. Étcsokit eszek. 75%-os. Felgyulladt az egyik pók. Vergessene Kinder- most ezt hallgatom. Ez is olyan szép! Valami felrobbant. Jön a rendőrség. Mindjárt vége, gondolom. A kisfiú nevet, akkor már kein Problem. Vége. Szuper volt. Megyek aludni. Holnap Sanci taekwon-do vizsgára megy. Peti pedig oviban van! Pizsamaparti! Szóval ez a helyzet. Tomi nem bukott meg fizikából, viszont Evelin igen.   

 "A hétköznapok hősei számomra azok az emberek, akik másokat védelmükbe vesznek akkor is, ha nincs könnyű dolguk. Igazi bátorságnak találom, ha valaki a saját véleményét képviseli még akkor is, ha mindenki más ellene fordul. Szerintem még bátrabb az az ember, aki ezt valaki másnak a védelmében teszi. Azt hiszem, hogy a hőstettek gyakran észrevétlenül történnek meg."

 Ezt nem én találtam ki, hanem annak a regénynek a részlete, amit most olvasok. A gránátköves karácsonyfadísz. Írta Julia Sand. Olyan megható! Gyakran meg kell állnom, mert nem látok a könnyeimtől. Akkor pár perc szünet következik, és folytatom, miután megnyugodtam. Még csak az 58. oldalon tartok, és az egész 224 oldalas. Klau adta kölcsön. A család első karácsonyát tölti apa nélkül. Szép...

Második téma: Ma németen megcsináltuk az önismeretes, öntudatos tesztet. Leírom, hogy nekem mi jött ki.

 Du hast ein ganz gesundes Selbstbewusstsein. Du willst nicht allen Menschen um jeden Preis gefallen, weil du weisst, dass das nie geht. Du kennst auch deine Schwachpunkte. Deshalb kommst du mit dir und anderen Menschen  wahrscheinlich ganz gut klar. Du bist, was du bist, und musst den anderen nichts vorspielen, das ist gut.

  A kép még az osztálykiránduláson készült...

 Émi és Kriszta. Róluk fogok most mesélni. Noémi az unokatesóm, Kriszta a legjobb barátnője. És akármilyen rendetlen gyerekek, hatalmas szívük van. A történet egészen rövid, és igazából csak az lényeg, ami engem megfogott benne, legalábbis nekem lényeg.

 Ma hoztuk haza Émit az oviból, Kriszta is jött velünk, amikor az unokatesómnak eszébe jutott, hogy ott van a biciklije is. El akarta hozni, de a kerékpárt nem találtuk sehol. Így az nélkül indultunk el. Út közben csendben figyeltem a kicsik beszélgetését. Olyan aranyosan tárgyalták az ügyet, mindenképp meg szerették volna találni a megoldást, de nem külön-külön, hanem együtt. Mint az igazi barátnők.

 És ez az, amin azóta is elmélkedek. A barátság annyira fontos! És olyan nehezen lel az ember igaz barátokra! Vagy ha mégis, annyi akadály áll közbe. Persze az a legfontosabb, hogy legyenek ilyen emberek az életünkben. Például nekem, nem is tudom, hogy mennyi igazi-igazi lelki társam van. Aligha 1-2... Ez majd később fog valójában kiderülni, amikor már nem az osztálytársaim lesznek. Mondjuk, bevallom őszintén, már nagyon-nagyon várom, hogy elhúzzak ebből a suliból. Nem, nem remélek isteni csodát a gimnáziumtól, és komoly bajom sincs a mostani általános iskolámmal, komoly az nincs, csak egyszerűen szükségem van az előítélet-mentes véleményekre...

 Mivel én itt már "ismert" vagyok,( ilyen verseny, meg olyan,) ennek ellenére, vagy épp ezért arra soha senki nem gondol, hogy már marhára elegem van. Nem örülhetek valaminek, nem lehetek hangosan büszke, mert akkor máris beképzeltnek titulálnak. Hát, köszönöm nekik szépen! Pont rájuk lenne szükségem! Meg a lekezelő... szövegükre.

 Összesen két olyan felnőttel beszéltem idáig, anyuékat kivéve, akik megértettek, és tanácsot adtak. Kettővel, de az egyik valahogy az utóbbi időben elfordult tőlem. A másikat pedig elvesztettem, mert a zongorát tanította. Ja, és az elsőt is el fogom, mert VeNus elmegy. Ha-ha. Szuper. Az a szerencsém, hogy tényleg néhány korombeli személyre számíthatok. Az egyik ilyen a testvérem, Sanci. Ha nem lenne, húúúú... Persze Peti is fontos. Meg Klau, Reni, Niki, Anna... is. És VeNus. Ő nagyon, ezt S tudja. (S egy titkos név az ábécénkből.)

 Egyébként elkészült a meglepetés, amit NEKI, az maradjon titok, kinek készít(t)ettünk. Nekem nagyon tetszik. Remélem, NEKI is fog.

 Hétfőn lezárják a jegyeket. Azt hiszem, mindenből ötöst kapok... És ez nem beképzeltség! A blogomba igazán leírhatom, nem?